Életmentő (BTS SUGA FF)

Tarts ki!

-V segítened kell. Egyedül nem megy - mondtam nyugodtságot erőltetve hangomra.

Ő egyre hátrébb lépett, de ezzel a fényt is vitte. Nem csodálkoztam a reakcióján, biztos nem bírja a vért, és hát itt azért volt belőle bőven. Azonban tudtam, ha tovább kérlelem el fog futni és itt maradunk teljes sötétségben.

-Jó - mondtam nyugtató hangon - Akkor csak világíts ide oké? Az menni fog? 

Nagyot nyelt, de végül bólintott és kicsit visszább jött.

Suga POV:

Kegyetlenül fájt. Megpróbáltam lábamat kiszabadítani, de meg se bírtam mozdítani. Mikor egy kicsit jobban megrántottam, gondolván így hátha kiszabadul, ám a hatalmas fájdalom hatására felkiáltottam, mire a nő felém fordult.

-Mi történt? - kérdezte.

A fájdalomtól szólni sem tudtam, ezért Jimin válaszolt helyettem.

-Azonnal adok fájdalomcsillapítót - hajolt a táskájához.

-Ki maga? - nyögtem. Gyanakvó énem azonnal előbújt a tű láttán.

-Szólíts So-Young-nak és egyébként sebész vagyok.

Meglepve emeltem rá szemeimet.

-Nem is vagy ázsiai.

-Ez nem az igazi nevem - szívta fel az injekcióval a folyadékot, majd áthajolt Hoseok felett - Azonban ha az igazit mondanám abból egy kukkot nem értenél és ez így egyszerűbb. Most pedig lazítsd el a karod és szorítsd össze az állkapcsod - mondta én pedig mély levegőt véve engedelmeskedtem, majd tűszúrást éreztem, de csak pár pillanatig.

Hirtelen Namjoon kezdett el ébredezni.

-Mi... - nyögte - Hol...

-Nyugi - mondta So-Young, vagy ki tudja hogy is hívják valójában - So-Young vagyok, sebész. Hol fáj?

Namjoon kicsit fészkelődött majd felszisszent fájdalmában. Láttam, hogy bal karjához kap, de erre a mozdulatra újra eltorzult az arca.

-Hol fáj Namjoon? - tette fel újra a kérdést türelmesen.

-A... - nyelte le fájdalmát - A bal karom és asszem a bordáim.

-Rendben, adok fájdalomcsillapítót - hajolt újra táskájához, majd alig hallhatóan suttogta  - Már itt kéne lenniük - sóhajtott, majd a leader-nek is beadta az injekciót.

Ekkor Kook is felébredt és a fejét fájlalta, majd ijedten kezdte rázogatni Hoseok-ot, hogy ébrendjen fel.

-Jungkook hagyd abba - fogta le So-Young finoman, mire Kook-ból kitört a sírás. Legszívesebben vígasztalóan megöleltem volna, de erre az adott pillanatban  sajnos képtelen voltam.

Ekkor Jimin mit sem foglalkozva So-Young intésével átmászott Kook-hoz és vigasztalni kezdte. A  segítségünkre sietett nő erre elmosolyodott, majd komoly arccal Jin-hez fordult és ellenőrizte a kötést a karján, amit láttam ugyan, hogy rátett, de nem tudtam miért. Láttam arcán, hogy erősen gondolkozik.

A gyógyszer hatott én pedig már nem éreztem fájdalmat, és mivel már Namjoon sem mocorgott mellettem, arra következtettem, hogy vele is ugyanez történt.

Ekkor So-Young átkozódására lettem figyelmes, mire odakaptam a fejem és rémülten vettem tudomásul mire is készül. Ki akarta szedni Jin-t a kocsiból.

-Ne - mondtam  - Ezt hagyja a tűzoltókra vagy valami profira.

Velem mit sem foglalkozva se perc alatt kihúzta őt a kocsiból és a földre fektette, majd rémülten vettem tudomásul, hogy So-Young éppen próbálja barátomat újraéleszteni...

Tudom kicsit rövid lett, de remélem azért tetszik, és köszi az eddigi kommenteket és szavazatokat! Nagyon jól estek ^^ Hamarosan hozom a kövit ;) :D