Életmentő (BTS SUGA FF)

Nem várt helyzet

So-Young POV:

-So-Young - rontott be egy nővér a pihenőbe miközben kávét akartam csinálni magamnak, de erre a sietségre felkaptam a fejem - A csomó férfi épp most lépett be az osztályra a főorvos helyettes kíséretében.

Döbbenten tettem le a kávéport a pultra.

-De hiszen ő beteg, semmi keresnivalója nincs itt.

-De most itt van és beszélni akarnak veled - mondta ijedt arccal.

-Jó - mondtam - Küld be ide őket.

A nővér elsietett, én pedig azon törtem a fejem, hogy mégis kik lehetnek azok és mit akarnak.

Fél perc sem telt bele hat férfit láttam a folyosón közeledni. Ebből négy testőr volt és az egyik kórterem előtt megállva várakoztak.

A másik kettő bejött a pihenőbe.

Az egyikőjük a BTS menedzsereként mutatkozott be, a másikat ismertem. A helyettes főorvosunk volt. 

-Mi a gond? - kérdeztem.

-A karantén - vágta rá felettesem bosszankodva, de mivel látszott rajta, hogy a láz igencsak legyengíti, így inkább leült.

-Tudom, hogy az csak tényleges fertőzések terjedésének megakadályozására van, de ebben az esetben a bentieket kellett megvédeni a kintről jövő őrjöngő "baciktól". Már elnézést a kifejezésért - mondtam.

-Akkor sem nyomhatja meg a sárga gombot a beleegyezésem nélkül.

-Ha a maga engedélyére kellett volna várnom, valószínűleg már a katonaságot kellett volna hívni, hogy füstbombákkal tereljék ki innen a rajongókat - mondtam kissé lekezelően, ami a felettesemmel szemben nem volt jó ötlet, de valamivelki kellett  fejeznem a helyzet súlyosságát és fontosságát. Számítottam rá, hogy nem fog nekik tetszeni, azonban ez nagyon nem érdekelt. Nekem csakis a betegeim egészsége és nyugalma a fontos. A többi nem érdekel.

-De nem zárhatja ki a testőröket is! - mondta a menedzser kioktató hangon - Ki védje meg a fiúkat ha nem ők? Talán maga? Vagy valamelyik nővérke? - kérdezte kissé eszelősen.

-Mégis kiktől? - kérdeztem és kezeimmel körbemutattam - A rajongókat kizártam, a hátsó bejáraton pedig csak orvosok tudnak bejönni. Még a takarítóknak sincs engedélyük használni, csak felmosni mehetnek be, de egyik osztályra sem tudnak bejutni- dőltem kicsit előrébb.

Erre egyikőjük sem válaszolt. Ezért folytattam.

-Ha nem tettem volna meg, akkor azért vennének elő, hogy miért nem tettem semmit - néztem a menedzser szemébe - A főorvos nyaral a helyettese mint látja nem áll meg két lábon olyan beteg - mutattam felettesemre - Én vagyok a rangidős, nekem kellett döntenem. Ebben a szakmában nem létezik olyan, hogy hezitálás. Egyes esetekben életekbe kerülhet - mondtam kicsit kioktatóan, mire a menedzser szeme elkomorodott - És egyébként is fogalmam sincs róla miért rángatta be a helyettest. Ez egy kórház, a munkahelye. Otthon kéne pihennie - néztem most már a szóban forgó emberre, aki egyetértve bólintott.

-De először még meg kell oldani egy problémát - mondta fáradtan dörzsölve forró homlokát, mire elővettem egy gyógyszert és egy pohár víz kíséretében bevetettem vele.

Megköszönte majd folytatta.

-Szóval a probléma az - sóhajtott - hogy a fiúk nem maradhatnak itt.

Csodálkozva néztem rá.

-Hova akarja őket vinni? - kérdeztem - A banda három tagját nem is lehet mozdítani.