Végtelenségig | Taylor Caniff Fanfiction

12. "Valamikor muszáj megbocsátani"

Követtem őt már egy jó ideje és valahogy már nem is voltam feszült. Sokáig sétáltunk, már azt hittem átvert, mikor megállt. Meg kellett hagyni, hogy a kilátás valami eszméletlen volt. Máshol is az volt, de ott ahol mi álltunk látni lehetett mindent. Álltunk egymás mellett és gyönyörködtünk a látyványban.

- Figyelj, sajnálok mindent. Meg szeretném beszélni veled a történteket, mert ez így nem mehet végtelenségig. - egy kis csend után kifakadt.

- Bocsánatot szeretnék kérni az előbbiért, nem gondoltam át neked mennyi fájdalmad okozhattam. Az igazság az, hogy nem vagyok boldog és azért kerestelek fel, hogy tudjam legalább te tényleg az vagy-e. Jártam ma Nashville-ben is csak már nem voltál ott az öcséd tájolt el, hol is vagy pontosan. Elfelejtette ő is, hogy épp az álomvárosodban vagy és nem messze vagy tőlem. - fejezte be és a végén megfogta mindkét kezemet.

Az igéző barnaszemeivel nézett és várta a válaszomat. Képtelen voltam egyből lereagálni a hallottakat két ok miatt. Az egyik, tehát nem boldog és ezek szerint látta, hogy beszíveztem a képét, a másik, hogy kétszer megjárt egy majdnem 4 órás utat repülővel miattam, hogy lásson. Nagyot sóhajtottam és rávettem magamat, hogy megöleljem, amilyen szorosan csak tudom. Karjai derekamon pihentek az enyéimet nyaka köré fontam, így tudtam volna maradni órákig. Soha nem tett még értem ennyit senki.

- Sajnálom, hogy ma olyan bunkó voltam. - suttogtam.

- Megértem, semmi ahhoz képest, hogy én mit tettem veled. - simított végig tenyereivel hátamon.

- Még mindig haragszom egy kicsit azért, de idővel talán elmúlik. - húzódtunk el agymástól.

- Tudom, de igyekezni fogok. - húzott magához egy újabb öleléshez.

- Csak hogy tudd, még nem volt ilyen barátom, aki ennyit megtett volna értem. - böktem vállba.

- Megéri egy ilyen barátért. - bökött vissza.

- Nem kéne menned? Lehet, már nagyon keresnek. - igaza volt Taylor-nak, de nem akartam itt hagyni ezt a csodás helyet.

- Még egy kicsit maradjunk. - mondtam.

- Már megint rossz vagy. - csóválta a fejét, mire csak egy grimaszt kapott tőlem.

Elkezdtünk beszélgetni számtalan dologról és szóba jött a bungee jumping is, hogy milyen lenne innen ugrálni. A beszélgetésünket diáktársaim nevetései zavarták meg, akik épp erre jártak. Kérdezték, hogy nem megyek-e velük. Sajnáltam ott hagyni Taylort, de ő is mondta, hogy menjek, nehogy újra leszidjanak. Elbúcsúztunk egymástól, majd még visszafordultam felé.

- Ráérsz ma este? - még én is meglepődtem magamon, hogy én kérdezek ilyet tőle.

- Neked mindig. - nevetett és megbeszéltem vele, hogy akkor írok neki.

Visszaértünk a találkozó helyre, ahol az összes csapat a megbeszélt időpontra kellett vissza érnie. Nahát, én azt se tudtam, hogy csapatban kellett volna dolgozni. Mi értünk vissza leghamarabb, ahol az a tanár, aki adta nekem a feladatlapot megkérdezte, hol hagytam társamat. Nagyon jó kérdés volt, mert én se tudtam merre is van, ezért csak hebegtem-habogtam, majd megérkezett a keresett személy egy másik csapattal.

- Dia és én külön csapatba csatlakoztunk be az út során, ugye? - vigyorgott rám, mire én csak hevesen bólogattam, mint egy kutya. Biztos idiótán nézhettem ki, szerencsémre többet nem kérdezett egy tanár sem.

Újabb eligazítás után, hogy milyen program lesz még ma, leültünk pihenni. Nem nagyon voltam fáradt másokkal ellentétben, akik tényleg kihasználták a túrát, míg én békülgettem.

- Dia. - húzta el az a-t a végén Tabhita. Tudtam mire kíváncsi így elkezdtem neki automatikusan mesélni a legelejétől az egészet, csak hogy tiszta legyen neki minden.

- Jézusom, nektek össze kéne jönni. - az éppen számba lévő vizet kiköptem azonnal.

- Az szóba se jöhet. Most békültem ki vele és a történtek után én meg se merném próbálni. - töröltem meg közben számat.

- Jaj, fogadjunk ez csak azért volt, mert mindketten egymásba zúgtatok és elkaptatok egy kis féltékenységi rohamot egymásfelé. - legyintett és kérdezősködött még Taylor-ról. Inkább ráhagytam ezt az összejövős témát, mert ebben eléggé erőszakos tud lenni barátnőm és nem szerettem volna vitatkozni vele.

Jól esett, hogy valakinek elmesélhettem ezeket az öcsémen kívül. Apropó, amint hazaértem kinyírom azt a szétszórt törpét, de előbb megölelgetem.

----------------------------------------------------------------------

Hey, hey!:)

Egy nagyobb szünet után meg is lennék az új résszel. Sajnálom, hogy aki nagyon várta az csak ilyen későn tudta elolvasni. Remélem azért tetszett, hagyjatok magatok után nyomot.♡

Szép hétvégét mindenkinek.  xx