Életmentő (BTS SUGA FF)

Az igazság

Erre elkezdett csillapodni röhögőrohama, majd rám nézett. Szemei csillogtak a nevetéstől ejtett könnyektől, mosolyát pedig nem lehetett levakarni. Olyan gyönyörű. A kontyából kiszabadult pár tincs, ami kiemelte arcának finom ívét. Életemben nem találkoztam hozzá hasonlóval. És most kinevetett. Magyarul tévedtem...

Szomorúan hajtottam le a fejem, mire ő közelebb ült székével és ép kezemre tette a kezét. Istenem! So-Young ne érints meg állandóan, mert nem bírok magammal!

Félve néztem rá és megértő tekintetével találtam szemben magam. 

-Sajnálom - mondta bűnbánóan - Ne haragudj, hogy kinevettelek - vette el a kezét, amitől így a helye szinte égette karom - Csak azt hiszem valamit nagyon félreérthettél. Én mondom neked mondtak már nekem hasonlókat, de ez elég viccesre sikeredett - mosolyodott el - De esküszöm neked, hogy soha az életben nem kezdeményeznék ilyet egy házas emberrel, főleg nem a legjobb barátnőm férjével - kerekedtek szemei már csak ennek a gondolatára. Megrázta a fejét - Áá ebbe belegondolni is undorító.

-Igen - húztam el a számat - So-Young - szóltam halkan.

-Igen? - nézett szemeimbe.

-Úgy sajnálom - nyeltem nagyot.

Arca hirtelen kisimult, majd édes mosolyra húzta ajkait.

-Felejtsük el Min Yoongi - mondta kedvesen.

-Köszönöm - suttogtam. Olyan jó volt végre túl lenni rajta. Vállaimról legördültek a terhek, de nyomai még ott voltak. Ezek csak nagy sokára fognak sajnos eltűnni. Most azonban megpróbáltam nem foglalkozni vele, mert most jöttem csak rá, hogy kettesben vagyunk, sötét van, itt ül tőlem alig pár centire és együtt szemléljük a csillagokat...

Még mindig őt néztem, ő azonban az égre kapta tekintetét, majd mosolyogva felmutatott.

-Nézd! Hullócsillag.

Arra kaptam tekintetem és még épp időben láttam elsuhanni.

-Kívántál? - kérdezte rám nézve.

Lassan felé fordítottam tekintetem, majd elmosolyodtam és feljebb ülve közelebb hajoltam hozzá.

-Igen - mondtam egyszerűen, majd nyakára téve ép kezem közelebb húztam magamhoz, ő pedig kicsit meglepődött bár, de nem ellenkezett.

Ajkaink összeértek én pedig még közelebb húztam magamhoz és nyelvemmel birtokba vettem édes és mennyien puha párnáit. Istenem hogy lehet valakinek minden porcikája ilyen puha?! Belemosolygott csókunkba, ami engem is mosolygásra késztetett, és egyre hevesebben kezdtem csókolni. Kezével hajamba túrt, amitől végig futott az a bizonyos kellemes bizsergés egész testemen. Ép kezemmel végigsimítottam vállán, majd megpihentettem csípőjén.

Végül csak elváltunk egymástól és homlokunkat összeérintve néztünk egymás szemébe. Jaj olyan gyönyörű mikor kipirul! Elmosolyodtam, majd puszit leheltem homlokára.

-Ideje lenne bemenni - mondta halkan, mire kelletlenül bólintottam, de mielőtt elmozdulhatott volna, újból megcsókoltam, ám ezúttal már nem teketóriáztam, hanem nyelvemet rögtön átdugtam és felfedező útra küldtem.

Tetszhetett neki, mert felkuncogott.

-Mi tetszik ennyire? - kérdeztem sunyin.

-Nem mi, hanem ki - nézett szemeimbe.

Kezemmel végigsimítottam arcán. Éreztem, hogy belebizsereg, amitől hatalmas vigyorra húzódott a szám.

-Na most már tényleg menjünk - nevetett, majd felállt - Kezd hűvös lenni és rajtad nincs semmi, csak egy pulcsi.

-Igenis doktornő - nevettem, amire ő is kuncogni kezdett, majd betolt.

A szobámba érve felsegített az ágyra.

-Tényleg - jutott hirtelen eszembe, mikor már kényelmesen elhelyezkedtem - Mikor leestem... Hogy tudtál visszarakni az ágyra? - néztem rá kíváncsian.

Mosolyogva vonta fel egyik szemöldökét.

-Kondi - mondta, majd el akart lépni mellőlem, ám megragadtam karját és újabb csókot loptam tőle.

Aish! Nem bírom megállni! Yoongi te beteg vagy. Biztos lázad van...

-Aludj - mondta nevetve mikor végre elengedtem ajkait - Késő van.

Nehezen tudtam csak elengedni, ám mikor elment, sokáig gondolkoztam.

Nagyon megkedveltem. Szinte azt is mondhatnám, hogy beleszerettem, ám nem akartam elkiabálni a dolgot. Jobb, ha csak szépen lassan haladunk előre.

Éjjel vele álmodtam.

Reggel mikor felébredtem megnyomtam a gombot, mert mielőbb ki akartam menni, hátha So-Young már ébren van.

-Jó reggelt - lépett be az az ápoló kissé fáradtan.

-Jó reggelt - viszonoztam jókedvűen, ám ő feltűnően messze járt gondolatban - Valami gond van Hyung?

-Hát - vakarta a fejét - Az a helyzet, hogy most elég nagy gondban vagyunk.

-Miért? - kérdeztem gyanútlanul.

-So-Young éjjel elment. Nem tudom, hogy hova, mert aludtam, az előbb mesélte az egyik nővér, de épp akkor nyomtad meg a gombot szóval...

-Várj mi?? - kiáltottam döbbenten. Elment?! Mi?! Nem! Az lehetetlen!

-Igen jól hallottad - sóhajtott - Most más orvost kell keresnünk...

-De miért ment el? - gyűltek könnyek a szemembe.

Itt hagyott... Lehet hogy... Nem!!!

-Nem tudom. De azt hiszem hagyott neked egy levelet - vakarta még mindig a fejét homlok ráncolva.

Erre kíváncsian kaptam fel a fejem.

-Milyen levelet?

Hát itt volna az új rész, remélem tetszett ^^ Nagyon köszönöm a rengeteg megtekintést és bocsi, hogy ilyen sokára jött csak rész, de a tanulás kissé keresztbe tesz :/

Hamarosan hozom a kövit :D