Ki Lakik A Szomszédban?

Mentsétek meg Samet!

Az alfa mozdulatlanná dermedt a hír hallatára.
Az arcáról semmit sem tudtam leolvasni, hát reméltem, hogy elcsípek egy-két gondolatfoszlányt.
-Elkapták?
Már majdnem kicsúszott a számon, hogy ezt mondta el az előbb, de még időben ráharaptam a nyelvemre.
-Igen. -Félix bűntudatosan pislogott az alfára. -Sajnálom...
De találunk megoldást!
Az alfa a hajába túrt és idegesen megmarkolta a tincseket.
Rettegve vártam, hogy mikor tépi ki az egészet.
-Előbb keresünk egy biztonságos helyet, aztán elmesélitek, hogy mi történt, végül kitalálunk valamilyen tervet, amit megvalósítva visszaszerezzük Samet!
-Nem akarlak letörni... -kezdtem óvatosan. -Ez az egész nagyon szépen hangzik, csak olyan egyszerűnek tűnik, pedig mindannyian tudjuk, hogy közel sem lesz ilyen könnyű dolgunk.
Borús pillantást kaptam.
-Ez csak vázlat... -szűrte a fogai között.
-Ó! -éreztem, hogy egyre forróbb a talaj a lábam alatt. -Az más! Akkor menjünk mihamarabb!
Szerencsére elkerültem a kirobbanását.
Mal megérezte a feszültséget és azt, hogy veszélyes vizeken evezek, ezért mellém állt.
-Szia! -Mal vigyorgott. Jól szórakozott rajtam.
-Szia! -belékaroltam.
Az alfa Félixszel elől vezette a csapatot és közben elmélyülten beszélgettek.
Malhoz fordultam:
-Mi történt?
Mal felsóhajtott, mielőtt fáradt hangon belekezdett a történtek elmeséléséhez.
-Miután elmentetek egy ideig minden a legnagyobb rendben ment, aztán hirtelen minden megváltozott. Sam átment házőrzőbe és kiszúrt egy csapat vadászt, akik be akartak törni hozzánk. A többi farkas is aktívizáláta magát és -ha engem kérdezel fix, hogy ezt próbálni szokták és arra törekszenek, hogy javítsák a teljesítményüket, meg csökkentsék az időt- ,mert olyan menekülési gyakorlatot nyomtak le, hogy csak pislogtam!
Elképzeltem, ahogy a farkasok profi módon kimenekítik a családom. Elönt a hála irántuk.
-Mia! -Mal felhívja a figyelmem.
-Mit tudtatok meg?
A szememmel megkeresem az alfát. Innen messziről is látom, ahogy a válla megfeszül és az öklét nyitogatja. Elzárt magától -gyorsan tanul- ,de tudom, hogy frusztrált.
-Nem tudjuk már megszakítani. Viszont Beától kaptunk pár tippet, hogy hogyan zárjuk ki egymást, így lesz magánéletünk.
-Sajnálom! -Mal megszorítja a karom.
-Én nem bánom. -és tényleg; őszintén így érzek.
-Ennek örülök...(?)-Mal maga sem tudja, hogy áll a dologhoz.
Biztatóan rámosolygok.

Két egymásra dőlt fa takarásában verünk "tábort".
Anyuék megmutatják, hogy mennyi bájitalt van náluk. Sajnos nem elég sok, de durván mindenkinek jut nyolc darab.
Odasétálok Marinához:
-Hogy érzed magad?
Tipikus boszorkányvigyort kapok vissza; őrült és vidám.
-Mintha megfiatalodtam volna!
Felnevetek.
-Nyugi, kincsem, az öreg harcost nem lehet ennyivel elintézni és ezt hamarosan azok a mocskos szemétláda varázslény ellenes rohadékok is megtudják! -tett fogadalmat Marina. Tutira semmi baja már.
-Jól van! Csak nyugi! Azért az öreg harcos szíve kikészülhet a sok izgalomtól! -anyu nyugtatólag megpaskolta a nővére vállát.
-A saját szíved miatt aggódj! -rázta le anyu kezét. -Amugy alig van köztünk öt év! Engem te csak ne öregezz le!
-De ha egy véncsotrogány vagy?
-Csotrogány?! Minek nézel engem?! Kocsinak?! -Marina csípőre tette a kezét. - Á-háh! Szerinted kövér vagyok!
Elnevettem magam a feltételezésen. Marinának csodás alakja volt és ezt ő is tudta.
-Te mondtad, nem én! -mutatott rá anya.
-Hölgyeim! -Félix békebíróként a két boszorkány közt teremt. -Ezeket a nézeteltéréseket tegyük félre egy nyugodtabb és biztonságosabb időre, ha lehetne...
Aranyos, hogy azt hiszi anyuék komolyan marták egymást. Pedig, csak a feszültségüket vezették le ezzel.
Feszültségről jut eszembe...
Az alfa nem messze járkált tőlünk, de aztán hirtelen megállt, mert egy kislány állta el az útját.
-Mi a...?! -az alfa hátrahőkölt. -Te mi a fenét keresel itt?
Minden szem rászegeződött.
Futva rohantam az alfához.
Már éppen újra megszólalt, mikor magam felé perdítettem.
Meglepetten nézett rám.
-Már megint egy fához beszélsz?
-kérdeztem elnéző mosollyal az arcomon.
Az alfa összeráncolta a szemöldökét.
Menj bele a játékba!
-Miért? Baj talán, ha kommunikálok a fákkal?! Azok is élőlények!
Visszafojtottam a feltörni készülő kacagásom és komoly hangon feleltem:
-Menthetetlen vagy! Ha ennyire beszélgetni akarsz a fákkal, ott van kettő gigantikus példány, akik nagyon magányosak! -mutattam a kidőlt, számunkra védelmet adó fákra.
-Rendben! -az alfa a meglepett családjaink felé indult, én követtem és közben a szemem sarkából meglestem a kislányt. Zavarodottnak tűnt szegény, de pár pillanattal később inkább elment.
-Johnny? Ez, ez mi volt? -Jack a kislány hült helyét mustrálta.
Az alfa megvonta a vállát.
-Egy szellem. -becsatlakoztam. -Egy kislány szelleme. Valószínűleg ebben az erdőben érhette baleset és a szelleme azóta is itt boklászik. Lehet, hogy nem is tudják mi történt vele, ezért nem tud nyugodni.
-Ez nem magyarázza azt, hogy ő miért látta. -Mal az alfa felé bökött a fejével.
-Szerintem a kapocshoz van köze... -morfondíroztam.
-Mostmár én is látni fogom a szellemeket. -az alfa nem volt boldog a hírtől.
-Azt hiszem. -az ajkamba haraptam. -Sőt szerintem a vadászt is látni fogod.
-Érezni is elég szar volt.
-De már régóta nem futottunk össze vele. -helyes megfogalmazás ez? Össze lehet futni egy szellemmel?
-És ez aggasztó. Ki tudja hol van és mit csinál. -az alfa a messzibe révedt.
-Most ne ezzel foglalkozzunk! Majd elmagyarázom, hogyan ismerheted fel őket és hogy mit csinálj velük, ha rád szállnak.
-Remek! -a hangja nem volt vidám. -Nem volt így is elég gondunk!
Otthagyott minket.
Hova mész?
Kiszellőztetem a fejem.
Biztos nem könnyű rádöbbenni, hogy mostantól látod a holtakat, de... ó, várj csak! Pontosan tudom milyen érzés! Szar! De biztos vagyok benne, hogy ennél rosszabb dolgokkal is szembe kellett már nézned!
Most tulajdonképpen mit akarsz elérni ezzel a beszélgetéssel?
Fejezzd be a hisztit és húzd vissza a beledet ide! Szükségünk van rád! Krízis helyzet van!  Jó lenne, ha nem vészhelyzet idején jutna eszedbe túrázni menni!
Mondták már, hogy milyen megértő vagy?!
Nézzél már a falkádra! Ugyanannyira ki vannak készülve, mint te!
Vártam, hogy mit lép. Már megállt és egy ideje nem haladt tovább.
Szörnyen idegesítő vagy!
Elmosolyodtam.
Tudom.