Magánszféra

1.7K 81 0
                                    

Egy sötét erdőben sétáltam.
Csak a Hold fénye világított. Ágak akadályozták a haladásom. A hajamat tépték és karcolták a bőröm.
Bagoly huhogás, ágreccsenés törte meg a kísérteties csendet.
Farkasüvöltés hangzott, túl közelről.
Hideg szél hatolt a csontjaimba.
Szorosan átkaroltam magam és útat törtem magamnak a hegyes ágak közt.
A fák mintha egyre beljebb dőltek volna, hogy megakadályozzák a menekülésem.
Újabb farkasüvöltés. Ebbe sokkal több fájdalom vegyült.
Megláttam egy fénypontot. Összeszorítottam a fogam és tovább küzdöttem.
Egy ágat a szél az oldalamba dőfött. Felordítottam és a földre csuklottam. A sűrű aljnövényzetbe kapaszkodva kúsztam a fény felé.
Az körmeim tövig betörtek, a tenyerem teli volt vágással a vékony, de erős fűszálaktól. A karjaim sebeiből folyt a vér.
Ahol belém állt az ág, a pólóm átázott a meleg véremtől.
A térdemről lekopott a ruha és felsebesedett.
Nem álltam meg.
Pár perc küzdelem után -ami óráknak tűnt- eljutottam a fényhez. Egy vadászkunyhóból világított. Bentről fájdalmas üvöltések és sikítások hallatszottak.
Felálltam. Leporoltam a ruhám, teljesen feleslegesen. Tiszta mocsok voltam; földes, fűves, mohás, véres. Mi kell még?
Az izmaim remegtek a megerőltetéstől.
Bal oldalt megpillantottam egy alakot, ahogy a kunyhó felé tart. Ő sem volt jobb állapotban. A pólója cafatokban lógott rajta. A felsőteste vörös volt a vértől, ami a tucatnyi sebből ömlött rá. Megviseltnek tűnt.
És én ismertem.
-Johnny! -ordítottam. Furcsa érzés volt kimondani a nevét, de jól esett. Kellemes lejtése volt, tetszett.
Hitetlenkedve fordult meg a tengelye körül.
-Amália! Te, mit keresel itt? -rázta a fejét. -Nem lehetnél itt!
A kunyhó ajtaja kivágódott és egy vadász jelent meg puskával a kezében.
-Vigyázz! -üvöltöttem.
Rálőtt az alfára, pont mikor megfordult.
Valaki hátulról megragadott. Felsikoltottam. Mi a fene folyik itt?!
Rugdostam, karmoltam, haraptam, de a vadász erősen tartott a kezében és a kunyhó felé cipelt.
Az alfa közben az első vadásszal harcolt, eredménytelenül. Már öt lövést kapott és az ideút ugyanannyira lefárasztotta -ha nem jobban- ,mint engem.
A vadász orrba vágta a puskatokjával. Reccsenést hallottam és elszörnyedve ébredtem rá, hogy az orra adta ki azt a hangot.
A vadász felrángatta a földről az alfát és a kunyhó felé húzta.
Mormolni kezdtem egy tűz-varázsigét, de semmi sem történt.
Ez nem a valóság. Nem tudsz varázsolni.
MIÉRT?! MI EZ AZ EGÉSZ?!
Rémálom.
A kunyhóból kiáramló fény egyre erősebb lett.
Az alfa lehunyt szemmel, megfeszült állkapoccsal koncentrált.
Becipeltek a fényáradatba.

Lihegve ültem fel az ágyamban. Sikoly kaparta a torkom.
Izzadságban fürödtem. Éreztem, ahogy folyik a hátamon.
A hajam csapzottan tapadt a fejemre.
A szívverésem kétszer gyorsabb volt az átlagosnál. Átöleltem a térdem. Kapkodtam a levegőt.
Johnny!
Imádkoztam, hogy feleljen.
Sajnálom.
Mi volt ez?
Csak egy rémálom. Sajnálom, hogy át kellett élned.
Nem voltál meglepődve. Álmodtál már erről, igaz?
Párszor.
Az egész túl részletes volt. A kunyhó, a vadászok, még az erdő is.
Ez megtörtént veled?
Féltem, hogy nem válaszol.
Nem egészen ez.
Ettől most nem lett jobb.
Johnny...
Próbálj meg visszaaludni. Hátha sikerül!
Johnny...
Sajnálom.
Egyértelmű volt, hogy nem akar beszélni róla. Pedig éreztem, hogy itt többről van szó. Nem akarta, hogy meglássam, mi van a kunyhó belsejében.

Egy kiadós zuhannyal később sokkal jobban éreztem magam. Lili akkor kelt fel, mikor beléptem a szobánkba.
-Korán kelő típus vagy?
-Mondhatjuk. -már majdnem hozzátettem, hogy mit álmodtam, de meggondoltam magam. Túl személyes a dolog és nem az én szempontomból.
-Éhen halok! -nyújtozott Lili.
-Én is. -mosolyogtam. A kaja mindig segít.
A konyhában szállingoztak az emberek. Virág teát főzött, Félix valamit magyarázott nagyinak és anyunak, akik hevesen vitatkoztak vele. Sam bágyadtan kortyolgatta a kávéját.
Az alfa a pultnak dőlve gondolkodott.
A konyhaasztalon egy halom pizzás doboz hevert szanaszét, ami még gőzölgött.
-Áh! Pizza! -Lili megnyalta a száját. -Együk, amíg meleg!
Lili lelkesen nyitogatta a dobozokat, hogy kiválassza a számára tökéletes pizzát.
Szóval én aludjak vissza, te meg pizzát vásárolni mész?
Kaja mindig kell. Amúgy sem aludtál vissza.
Igaza volt. Nem tudtam visszaaludni, bár mentségemre legyen, hogy megpróbáltam.
Majdnem megkérdeztem, hogy van, de megelőzött.
-Egyél mielőtt az ikrek felkelnek, mert akkor csak maradék lesz! -ahogy elhaladt mellettem, egyből megértettem, hogy direkt nem hagyott szóhoz jutni. Nem feszegettem a témát.
Kiválasztottam egy hawaii pizzát.
Isteni volt! Elégedetten burkoltam be. Mellettem Lili hasonlóan falta a szalámis pizzáját.
-Az ikrek utálják a vega pizzát, szóval gyorsan meg kell ennünk a többit. -mutatott a halomra Lili.
-Az sok.
-Kivitelezhető. -Sam sétált oda hozzánk. Felkapott egy dobozt és egy szeletnek a felét egyből a szájába tömte. -Scsimnyánm. -csámcsogta.
-Sámuel! Csukott szájjal eszünk! -figyelmeztette Virág.
-Sámuel? -támaszkodtam a karomra.
-Ne is mondd! Borzasztó! Nem hiába használom a Samet! A szüleim nem normálisak. -bekapta a szelet maradékát.
-Kérvényeztetni fogja a névváltoztatást. -avatott be Lili.
-Még szép! Mint Johnny.
-Mi?! -felkaptam a fejem. -Nem ez az eredeti neve?
-Nem. -vigyorgott Sam. -Jonatán az igazi!
-Ha hazudsz, legalább csináld jól! -az alfa tarkón vágta Samet. -A Johnny magyar megfelelője nem ez. Olvass utána, tökfej. Arról nem is beszélve, hogy én így letttem anyakönyveztetve.
-Jah! -Sam dörzsölni kezdte a fájós részt. -Mert valakinek jó fej volt az anyja és klassz nevet adott neki.
-Igen.
-Anyukád ötlete volt a neved? -fürkésztem az arcát.
-Igen. Szerette a szerinte egzotikus neveket. Azt akarta, hogy nekem más nevem legyen. -az alfa felkapott egy dobozt. Azt hiszem húsimádó volt ráírva.
-Bezzeg az enyém!
-Mi van vele? -folytattam az isteni pizzám eltüntetését.
-Nem normális.
Furcsának találtam, hogy így beszél róluk.
Nincs jóban a szüleivel.
-Botrányos. Éppen úgy, ahogy az apám.
-Miért? -csendesen kérdeztem, nem tudtam mennyit árul el.
-Apám megcsalta anyám a titkárnőjével, aztán összeköltözött vele.
-Ó! Sajnálom... -kezdtem, de Sam felemelte a kezét.
-Anyám a gyakornokával tette ugyanezt. Nem kell egyiküket sem sajnálni. Hogy külön vannak boldogabbak, mint mikor együtt voltak. -Sam igyekezett elnyomni a hangjában a szomorúságot. -Egyszer rájuk nyitottam. Miután elváltak! Megcsalták egymást, majd a szeretőiket csalták meg. Kik csinálnak ilyet?!
Segítségkérően néztem Lilire, de ő hasonlóképp nézett engem.
-Jobb neked nélkülük. -mentett meg minket az alfa.
-De mennyire! Hihetetlenül boldog voltam, mikor leléphettem veletek. Megérte. Sose mennék vissza.
Nem is tartja velük a kapcsolatot?
De. Minden hónapban beszél velük. Egy nap tudja le mindkettőt, mert utálja az egészet.
Ez szörnyű.
Igen, az.
Mal vidáman fütyörészve jött be a konyhába.
-Imádom így kezdeni a napot! -azonnal megtalálta a tonhalas pizzát. -Kit csókolhatok meg, ezért a csodáért?
-Samet. Úgyis szüksége van most egy kis szeretetre. -ivott a kávéjába az alfa.
-Köszi, de ezt most passzolnám! -Sam a pizzával együtt ment a nappaliba.
-Nem haragszom érte. -Mal mielőtt beleharapott a pizzába megpuszilta a fejem. -Hogy aludtál.
Teljesen váratlanul ért a kérdése. Elkerekedett szemmel bámultam, kinyitottam a szám, de hang nem jött ki rajta.
-Mia, minden oké? -Mal abbahagyta az evést. Megérezte, hogy nem minden száz százalékos bennem.
-Igen, csak rosszul aludtam. -igazsággal keverve könnyebb a hazugság. -A varázsló miatt, tudod...
-Értem. -Mal lejjebb eresztette a vállát. -Remélhetőleg ma már elintézzük.
-Remélem. -rámosolyogtam és szörnyen bűnösnek éreztem magam.
Az alfa háttal állt nekem, így nem láthattam az arcát, de tudtam, hogy mindent hallott.

Ki Lakik A Szomszédban?Where stories live. Discover now