Ki Lakik A Szomszédban?

Egy Kis Bonyodalom

Nem tudom mennyi ideig feküdtünk csendben egymás mellett, mire megszólaltam.
-Azt hiszem egy erősítő-fürdő jól jönne.
-Megcsinálom.
Mal kirohant a szobámból és tisztán hallottam, ahogy lerobog a lépcsőn.
Gondoltam, amíg előkészíti, én pihenek kicsit. Lehunytam a szemem...

Valaki enyhén rázógatta a vállam.
-Mia!
Kinyitottam a szemem.
-Igen?
-Sajnálom, hogy felébresztettelek, de nem jó, ha kihűl a fürdő.
-Ó! -szomorúan csóváltam a fejem. -Nem akartam elaludni.
-Semmi gond.
Mal minden tiltakozásom ellenére ölbe vett és becipelt a fürdőszobámba.
Bent anyuval találtam szembe magam.
-Jaj, kicsim, annyira örülök, hogy jól vagy! A frászt hoztad rám! -anya könnyes szemmel közeledett felém.
-Átélni szörnyűbb volt. -válaszoltam keserűen.
Mal átengedett anyunak, aki segített levetkőzni.
-Maltazár az ajtóban őrködik. -magyarázta anyám, miközben leöntötte a hajam. Bár a víz nagyon forró volt és a testemnek eleinte nem tetszett, a bensőm nagyon is hálás volt érte.
-Nem bízik a farkasokban.
-Ez természetes. -suttogtam. A fürdő kénylemesen ellazított. Magam elé képzeltem a receptet, amelyet még az üknagyanyám írt le:

Erősítő növényfürdő:
10 db foltos kontyvirág
5 g őrölt örvénygyökér
13 dkg csalán levél (áztatva)
37 g vérhulló fecskefű
20 dkg kakukkfű (friss)
7 db boróka
2 db tölgyfakéreg (először kiáztatni, aztán leőrölni)

Az, hogy a receptre koncentráltam segített kiüríteni a fejem. Nyugodtan elnyúltam a kádban.
-Hoztam Csilláros ökörfark-kóró teát a meghülésedre. Belemorzsoltam a teába egy kis Áldott bárcs port. Az jót tesz a hideglelésre. -anya szórakozottan pakolgatta a ruháim.
-Tudom.
Nem kellett többet mondanom, mert anyu tudta mire gondolok.
-Rendben magadra hagylak.
Ne aludj el, mert nem jó, ha benne vagy, mikor kihűl a fürdő.
-Rendben.
Anya kiment, én pedig elmerülhettem a magányban.
Szívtam magamba az energiát, ami a fürdővizemből áramlott át belém.

Mikor kijöttem a fürdőszobából az ágyam melletti szekrényen nagy halom étel várt rám egy tálcán. Még gőzölgött. És rendes étel volt. Főtt étel. Valószínűleg Virág csinálta, mert nagyi és anya biztosan nem.
Hálásan helyezkedtem el az ágyamon, tálcával az ölemben.
Habzsolva álltam neki eltűntetni a kaját. Hihetetlenül finom volt!
A számat nyalva mentem az ablakhoz. Még sütött a Nap. Kint minden csendesnek tűnt.
A fiókos szekrényemből kivettem a levendulaolajam. Egy vízzel teli tálba csepegtettem belőle pár cseppet. (A levendula illata nyugtatóan hat.)
Lerogytam az ágyamra. Behunytam a szemem és mélyen beszívtam a virág illatát.

Halk kopogás zavarta meg az idilli pillanatom.
-Tessék! -feltámaszkodtam a könyökömre.
-Én vagyok az! -nagyi nyitotta ki az ajtóm. -Édesem, hogy vagy?
Visszafeküdtem az ágyamra, mielőtt válaszoltam neki:
-Az erősítőfürdő sokat segített. Máris jobban érzem magam.
-A frászt hoztad ránk. -ült mellém nagyi.
-Igen, ezt már hallottam. Sajnálom!
-Ugyan! Semmi gond! Az a lényeg, hogy jól vagy. -nagyi kisimította a hajam az arcomból. -Csak meg akartalak nézni. De most hagylak aludni. Pihenned kell.
-Szerintem elég sokat aludtam. -bár ezt mondtam, közben alig tudtam elnyomni egy ásítást.
-Az más volt. Pihenj csak. Biztonságban vagyunk.
-Egyelőre. -motyogtam álomittasan.
Nem hallottam mikor ment ki a nagyi, mert addigra már elnyomott az álom.

Kotyagosan ültem fel az ágyamban. Rég nem aludtam ennyit, mégis a folyamatos alvástól furcsán nyúzott voltam.
Oldalra pillantottam; Mal mélyen aludt macskaalakban. Óvatosan felkeltem mellőle és kiosontam a szobámból.
Lábujjhegyen lementem a lépcsőn, alig nyikorogtak a lépcsőfokok. A konyhába befordulva a szám elé tettem a kezem, hogy eltakarjam az ásításom, utána a zilált hajamba túrtam.
Hirtelen egy testbe ütköztem. Nagyon kemény testbe. Az arcom centikre volt egy mellkastól. Egy félmeztelen, izmos, sebekkel teli mellkastól. A váll közelében lévő sebet fel is ismertem.
Meglepődve léptem egyet hátra.
-Nem látsz a szemedtől?! -mordult rám az alfa. Frusztráltnak tűnt. Nem volt jó kedvében.
-Inkább az izmos mellkasodtól! -mordultam vissza és kikerültem anélkül, hogy foglalkoztam volna a döbbentségétől, amit a válaszom váltott ki belőle. Nem tudta mit kezdjen vele, amit teljesen megértettem. Nehezen kezelhető vagyok félálomban.
Eleve kijárkál éjszaka félmeztelenül?! Idegenek -sőt, ellenségek- házában?!
Töltöttem magamnak egy pohár vizet és közben azon voltam, hogy kiverjem a fejemből a félmeztelen alfa képét. Miért néznek jól ki a bunkó pasik? Ha már a természete borzalmas nem kéne a külsőjének is annak lenni?
Még időben észbekaptam, mielőtt hangosan felsóhajtottam volna. Az kéne még, hogy meghallja és azt gondolja; szerintem jól néz ki.
Lecsusztam a konyha padlóra. Átkulcsoltam a térdem és hátradöntöttem a fejem.
Kis idő elteltével lépéseket hallottam, megjelent az egyik farkas. A legidősebb.
-Ó! -láthatóan meglepődött. -Nem rád számítottam.
-Hanem az alfára? -gúnyos hangnemet ütöttem meg, de a férfit vagy nem érdekelte vagy nem is vette észre.
-Igen. Nem túl mély alvó és gyakran fent van éjszaka. -jelentőség teljesen rám nézett. -De gondolom te nem az őrszemet helyettesíted.
-Nem.
Bólintott.
Egyből rájöttem, hogy a hallgatós fajta, vagyis megvárja amíg a másik lép. Gondoltam essünk túl rajta.
-Maga mit csinál ilyenkor itt?
-Szeretek este sétálni.
-A házban? -kételkedve emeltem fel a szemöldököm.
-A járkálás serkenti a gondolkodásom, legyen ez a séta kertben vagy házon belül. -kihúzta az egyik széket és leült rá. -Te, hogy vagy ezzel?
Beszélgetni akart. Nekem viszont nem sok kedvem volt jó pofizni vele. Mégis volt valami a férfi tekintetében, ami miatt úgy éreztem; nyugodtan beszélhetek vele őszintén.
-Nem tudom. Még nem próbáltam.
Hosszú csend következett. Én kezdtem magam kínosan érezni, de a férfi, úgy tűnt természetesnek veszi.
-A séta azért jó, mert lejárod a feszültséget. A gyerekeimnek mindig ajánlom, ha feszültek, hogy menjenek ki sétálni az erdőbe.
-És beválik? -kíváncsivá tett.
-Legtöbbször igen. Persze csak akkor, ha akarod, hogy segítsen. De hamar belejön az ember, rájön a módjára.
Kiengedtem a vállamban lévő görcsöt.
Ellazultam.