Ki Lakik A Szomszédban?

Kellemeset A Hasznossal

A dolgozószoba padlóján ültem. Még mindig nehezen lélegeztem. Akadozva fújtam ki a benntartott levegőt. Remegve fogtam még jobban össze a takarót magamon.
Az egyik nagy faládából vettem ki. Régi darab. Ahogy itt szinte minden, a hozzávalókat leszámítva. Azoknak frissnek kell lenniük.
A tojás egy párnán feküdt az asztalon. Fényesen csillogtak rajta az új kék-zöld pöttyök.

A fürdőszobából kiszűrődött a gyertyák halvány fénye. Mire kikászálodtam a kádból a gyertyák nagy része leégett. Márcsak pár pislákolt.
Nem raktam rendet magam után. Felöltöztem és kijöttem ide. Elővettem egy takarót, leültem és azóta itt remegek.
Utálom ezt a rituálét.

Nem tudom mennyi ideig vacogtam a földön, mikor az ajtó zárja kattant. Halk nyekkenéssel tárult ki az ajtó. Mal neki dőlt az ajtófélfának, ciccegett:
-Hihetetlen, hogy egy kis időre sem hagyhatlak magadra!
Mindig megérezte, hogy mikor van szükségem rá.
Becsukta az ajtót és letelepedett mellém. Felpillantott az asztalra.
-A vízivé változtató rituálé? -ráncolta a homlokát.
-Auqa fe cretau... -mormogtam magam elé.
-Az ugyanaz. -Mal odahúzott magához. Nem vette a fáradságot, hogy használja a boszorkányok nyelvét, ha nem muszáj.
Hálásan bújtam a mellkasához. Kellemes meleg sugárzott belőle. A saját tagjaimat jéghidegnek éreztem. Mal apró kör-körös mozdulatokkal simogatta a hátam, miközben dorombolt, hogy megnyugtasson.
Pár perc elteltével már alig vacogtam. Lassan felkeltem Mal mellől.
-Minden oké?
Bólintottam. Igazán jól csak akkor leszek, ha alszom egy kiadósat, de előtte iszom egy nagy bögre Közönséges farkasalma teát. Fulladozásra tökéletes. Segít a maradék vizet felszívni a tüdőmben és a mellkasom sem fog úgy görcsölni és szúrni, mint most.
Visszatettem a takarót a ládába. Majd Malba karolva átsétáltam a szobámba.

Lerogytam az ágyamra. Mal mellém huppant.
-Sosem kedveltem Ászt. -fintorog Mal. Ő sem szerette anyám plusz szolgáltatásait.
-Folyton feláll a szőr a hátamon, ha a közelében vagyok. -folytatta.
-Én... -kezdtem, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs mit érzek vele kapcsolatban. -Én nem tudom mit gondoljak róla.
-Hát én nem vagyok odaérte, az száz!
-Elment már?
-Mikor felmentem hozzád, akkor távozott. De megint olyan furcsán nézett rám.
Mal, ha kuncsaft van nálunk mindig macska alakban közlekedik. Nem szeretnénk, ha kitudodna, hogy egy alakváltóval élünk. Ez rossz helyzetben akár a hasznunkra is lehet.
Viszont Ász furcsa pillantásokkal méregeti Malt, akárhányszor látja. Mintha sejtené, hogy valami nem stimmel azzal a macskával.
-Szerinted milyen lény? -rángatja vissza a gondolataimat Mal.
-Fogalmam sincs. Pedig sokat gondolkoztam már rajta, elhiheted.
-Lehet varázsló? -fordul felém. Cica szemei élénken csillognak.
-Nem hiszem. Azt megéreznénk rajta. Te biztosan. És ha elrejtené a szagát, akkor azt éreznénk, amivel elrejti. -filóztam.
Kicsit ijesztő volt, hogy milyen jól titkolózik a pasi.
-Hmm... -hümmögött Mal.
Felsóhajtottam:
-Mindegy. Nem számít. Drágán megfizette a hülye vízisárkánytojását. És úgy sem jövönk rá miféle szerzet. Szóval én most inkább aludnék.
Feljebb kúsztam az ágyamon. A párna felé vonszoltam magam.
-Hozzak neked teát? -Mal kihúzta alólam a takarót, majd gondosan betakargatott.
-Nem...kösz. -átfordultam az oldalamra. Majd holnap reggel iszom.- Hullafáradt vagyok.
-Hát nem sok választott el attól ma, hogy az legyél. -Mal hangjába belecsendült egy kis jókedv.
-Rohadt vicces... -a mondandom elnyelte a párna.
-Bele ne fulladj a párnádba... -bár nem láttam, a hangjában éreztem, hogy vigyorog.
-Nem vagy vicces... - motyogtam a párnába.
-Naaa....! Ismerd el, hogy azért nem volt rossz...
Éreztem, hogy az ágyam jobb oldalt megsüpped. Pár másodperccel később a nyomás csökkent és apró mancsok nyomát éreztem a hátamon.
Selymes szőr csiklandozta a fülem.
-Akkor sem. -makacsoltam meg magam.
Erre egy gőgös nyávogás volt a válasz. Oldalra néztem; smaragdzöld szempárral néztem farkasszemet.
-Jó! Nem volt rossz. -szűrtem a fogam között- De csak azért mondtam, mert már nagyon fáradt vagyok és nincs ehhez energiám.
A cicuskám meglegyintette a bozontos farkát, végigsímitott az arcomon, majd letelepedett a másik párnára. Nyivákolva elnyúlt és behunyta a szemét.
Nemsokára én is így tettem.