Életmentő (BTS SUGA FF)

Zavar

-...Sugaaa!

Ijedtemben nagyot ugrottam, aminek következtében bevertem a karom az asztalba és még a gipszen keresztül is megéreztem, így fájdalmasan felkiáltottam, majd másik karommal odakaptam.

-Jaj Hyung ne haragudj - mondta Kook ijedten - Jól vagy?

Nem válaszoltam, mert a fájdalomtól nem bírtam. Hirtelen egy gyengéd kezet éreztem vállamon, majd egy másik elhúzta ép karomat a gipszelttől és más helyzetbe rakta. A fájdalom enyhült, de csak annyira, hogy már nem kellett állkapcsom szorítanom, hogy ne kiáltsak fel.

Egy pár percig csak ültem, majd mikor már nem fájt annyira, felemeltem a fejem.

So-Young tekintetével találtam szemben magam, amire szívem nagyot dobbant. Barna szemei káprázatosak voltak...

-Jobb? - kérdezte hirtelen.

-Igen - nyeltem nagyot, majd lesütöttem tekintetem. Nem bírok ránézni, miközben azon gondolkozom, hogy ajkaival házas embert csókol. Már ha feltételezésem igaz... Nagyon el akartam hinni, hogy mindez nem igaz.

So-Young felállt mellőlem, majd kitolt a szobából, be az enyémbe. Behívta az ápolót, aki felrakott ágyra. Ezúttal nem utasítottam el a segítséget, mert valóban szükségem volt rá. Karom még mindig fájt, de már nem annyira, azonban nem mertem megmozdítani. So-Young hozott egy párnát és lassan karom alá fektette.

-Hogy csináltad? - kérdeztem rá se nézve.

-Van hogy a kart olyan helyzetbe kell forgatni, ahogy nem fáj, de ez függ attól, hogyan és hol verted be. Inkább nem magyarázom el részletesebben, mert kicsit bonyolult - mondta.

Bólintottam. Szemem sarkából láttam, hogy keresi a szemkontaktust, de én még mindig nem tudtam ránézni. Ha feltételezésem nem igaz, akkor nagyon szégyellhetem magam...

Egy ideig csendben voltunk és szinte hallottam, ahogy agytekervényei pörögnek, de végül csak sóhajtott egyet.

-Vissza kell mennem a fiúkhoz - indult az ajtó fele - Hoseok kötését még nem fejeztem be - fogta meg a kilincset, majd visszafordult - Mindjárt visszajövök, de ha kell valami, csak nyomd meg a gombot - mondta, majd kiment és otthagyott engem kétségek közt...

So-Young POV:

Mi ütött belé? - gondolkoztam a Jin-ék szobája fele haladva - Olyan furcsa... Valami nem hagyja nyugodni, de nem tudom mi lehet az. Amióta a folyosón majdnem elesett ilyen. Egyértelműen velem kapcsolatos, mert nem mer rám nézni. De mégis mi?!

Töprengve léptem be a fiúkhoz, mire mind egy emberként fordult felém.

-Mielőtt megkérdeznétek nincs nagy baja - emeltem fel kezeimet, majd fáradtan megráztam a fejem és Hoseok-hoz léptem, hogy befejezzem a kötéscserét - Kicsit fáj neki, de hamarosan elmúlik.

A többiek látták rajtam, hogy most nagyon el vagyok foglalva, így nem kérdezősködtek.

-Még mindig nem ettél - mondta Hoseok rosszallóan, amin elmosolyodtam.

-Mondtam már, hogy sokáig bírom. Miattam kell a legkevésbé aggódnod. Inkább azzal foglalkozz, hogy minél hamarabb meggyógyulj, nem pedig azzal, hogy ettem-e ma. Oké? - néztem rá nyomatékosan.

-Nem ígérek semmit - rázta a fejét.

Sóhajtottam. Mikor készen lettem kiküldtem mindenkit, Namjoon-t az ápoló áttolta a szobájába, Jimin kigurította magát, Kook és Tae pedig utánuk mentek és maguk után becsukták az ajtót.

Lehúztam a redőnyt, majd lekapcsoltam a villanyt.

-Ha aludni nem is tudtok, pihenjetek - mondtam, majd kinyitottam az ajtót - A falak hangszigeteltek - tettem még hozzá, majd kimentem.

Namjoon-nak is kicseréltem a mellkasán lévő kötést, de mielőtt felraktam az újat megvizsgáltam. Bordái szépen gyógyultak.

-Ha sokat pihensz a következő napokban akkor hamarabb felépülsz, mint sejtettem - mosolyogtam rá.

-Köszönöm - mondta - Mindent köszönök.

-Ajaj - sóhajtottam mosolyogva - Kezdek zavarba jönni a rengeteg hálálkodástól.

-Megérdemled - mosolyodott el halványan - Nem csak 7 embert mentettél meg, hanem a fél világot. Az ARMY is szinte belehalt volna - húzta el a száját szomorúan - És ne foglalkozz az újságokkal - rázta meg a fejét határozottan - Az ARMY örökre hálás lesz neked és mentőangyalként fognak rád gondolni. Az, hogy egy dühös újságíró mit ír nem számít. A tettek mutatják meg kik is vagyunk valójában és nem a mások által írt ocsmányságok.

Szavai balzsam volt szívemnek. Hálásan mosolyogtam rá.

-Köszönöm - suttogtam, majd mély levegőt vettem - Eléggé megviselt az igaz - mondtam a kezeimet bámulva. Még szerencse, hogy Jimin nem volt bent.

-Tudom - bólintott - És látom, hogy próbálod takarni, de szeretném ha tudnád, hogy hozzám bármikor jöhetsz, ha gondod van - nézett mélyen szemeimbe, mire aprót bólintottam.

-Azt hiszem jobb, ha megyek mielőtt elsírom magam - nevettem fel halkan - Még egyszer köszönöm. Szerintem szavadon foglak majd.

-Ajánlom is - mosolyodott el.

Kiléptem és Suga szobája felé vettem az irányt.

Mély levegőt vettem, majd beléptem.

Nos itt az új rész, remélem nem lett túl unalmas :'D Köszönöm a sok csillagozást és kommenteket ^^ Próbálok a tanulás mellett is írni, de előre is bocsánat, ha sokáig nem hozok majd részt :/ De igyekszek időt szakítani rá :)