/Lili szemszöge/
- És megérkezett az ifjú pár! - kiáltotta el magát Bazsi vigyorogva.
- Nem is vagyunk házasok - ráncolom a szemöldököm.
- Akkor mit mondjak? Galambocskáim? Tündérecskéim? Szerelmecskéim?
- Inkább engedd el haver - veregette meg Ádám a vállát, aztán nevetve mentünk be.
Odabent elég sokan voltunk. Egy kicsit féltem attól, hogy túl leszünk öltözve, de ahogy láttam, mindenki koktélruhában vagy öltönyben volt.
A családban, ketten Bazsival voltunk mindig oda a fociért. Együtt néztük a nagy meccseket és szurkoltunk a kedvenc csapatainknak és játékosainknak. Aztán, amikor nagyobbak lettünk és elköltöztünk már nem annyira foglalkoztatott a foci és időm sem volt rá mindig. Persze a nagyobb bajnokságokat néztem és képben voltam az eredményekkel, de teljes meccseket ritkán néztem végig. Ez alól azonban kivétel volt a magyar válogatott, Bazsi miatt minden egyes meccsüket alig vártam. Sajnos egy mérkőzésen sem tudtam kint lenni, mert mindig közbejött valami, de tervben van. Tehát ennek köszönhető, hogy teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ki kicsoda, hányas a meze és milyen pozíciót tölt be a csapatban.
- Böde, hol vannak a cukorkák? - kérdezi Stieber.
- Milyen cukrok? - érdeklődik tele szájjal és egyértelmű volt, hogy az éppen szóban forgó édességekkel tömte tele magát.
- Milyen egy buzi vagy te - röhögi ki Elek.
- Most miért? Ott volt egy tálban. - néz ártatlanul.
- Rájuk akartuk szórni! Tudod, esküvőn azt szokták! - csapja meg a homlokát Nagy Ádi.
- Ott rizst szórnak rájuk - száll be a beszélgetésbe Zsani, Bazsi barátnője. Erre mindenki Stieberre néz, gondolom azért, mert az ő ötlete volt.
- Cukor vagy rizs, nem mindegy? - vonogatja a vállát, mire a többiek kinevetik.
- Szala, nem mutatod be a barátnődet? - tereli el a témát kedvesen mosolyogva Gera Timi.
- De persze, csak gondoltam megvárom, amíg felfogja mindenki, hogy nem házasok vagyunk - nézett Stieberre, aki felemelt kezekkel rázta a fejét.
- Csak lisztet találtam, az is jó lesz a rizs helyett? - lépked be Bazsi a szobába, kezében egy kiló liszttel. Mindenki értetlenül meredt rá, amit ő is észrevett - Ja, most mégis cukrot szórunk rájuk?
Mindenki elnevette magát. Aztán Ádám úgy gondolta, hogy jobb lesz az, ha külön külön mutat be a barátainak, mert ez így egyben nem fog menni, mint beigazolódott.
Éppen kimentem a konyhába egy pohár vízért, amikor Bazsi jelent meg az ajtóban.
- Mizu? - kérdezem.
- Én is ezt akartam kérdezni - tölt magának vizet ő is. Nem válaszolok rá semmit, csak várom, hogy mondjon valamit.
- Most mi van? - nevetem el magam, mert folyamatosan néz, de nem szól egy szót sem.
- Semmi, csak elgondolkodtam.
- Min?
- Hogy eddig miért nem mutattalak be Szalának - vonja meg a vállát.
- Hát. Azért köszi, hogy elhoztad arra a családi meetingre. - mosolyodom el.
A nappaliban nagyon jó hangulat uralkodott. Alighogy kiléptem a konyhából, Zsani jött oda hozzám.
- Gyere, Timivel még nem beszéltél és szeretne megismerni! - mosolyog.
Odamegyünk a két beszélgető nőhöz. Felismerem őket az interjúkból, mert élőben még nem találkoztunk. Gera Timi és Király Zsanett ülnek a kanapén, érkezésünkre pedig mosolyogva figyelnek fel.
- Sziasztok - köszönök. Gyors bemutatkozás, amiben csak a keresztnevek hangzanak el, és máris kezd oldódni a hangulat. Talán húsz percet beszélgethettünk így négyen, de lehet, hogy többet is, amikor megcsörrent a telefonom.
- Ne haragudjatok, ezt fel kell vennem - állok fel, a többiek pedig bólintanak, jelezvén, hogy nem gond.
Összeráncolt szemöldökkel nyomok a kis zöld telefonra, hiszen elképzelni sem tudtam, hogy Orsi miért hív engem este fél tizenkettőkor.
- Szia - szólok bele, miután kiértem a konyhába, ahol senki nem volt.
- Szia Lili! Be tudsz jönni?
- Mármint most?
- Igen most! Óriási gáz van! Be kell jönnöd! - szinte könyörög.
- De most nem tudok. Mi történt? - kérdezem. Hallom, hogy valaki bejön. Ádám az, mert hátulról átöleli a derekam és egy puszit nyom a nyakamra, mire elmosolyodom.
- Emlékszel, hogy a Vivien Vance fotózásodat végül Réka kapta meg és hogy neked meg átrakták a Coca Colát?
- Igen. - reagálok. Próbálok nagyon odafigyelni, hogy mit mond, de Ádám sokkal jobban érdekel jelenleg.
- Úgy tűnik Réka a helyedre pályázik és most a kólás fotózást is valahogy megszerezték. Plusz a havi értékelődbe is elérték, hogy Dorina írjon egy oldalt. Most, amíg még nincs véglegesítve minden, talán még tehetünk valamit. - magyaráz.
- De, de mit? És hogy érte el? Nem írhat rólam, csak lehúzna és bukom a lehetőséget a... - kezdek el kétségbeesetten beszélni a telefonba, de Orsi félbeszakít.
- Ne pánikolj! Ez a legfontosabb! Gyere be és megbeszélünk mindent. Nem tudom hol vagy, de hivatkozz rám! Muszáj bejönnöd! - ezzel lerakta a telefont.
- Mi a baj? - kérdezi Ádám.
- Balhé van az ügynökségnél, és muszáj bemennem. - mondom halkan.
- Most? - ráncolja össze a szemöldökét.
- Igen. Sajnálom. Reméltem, hogy nálam folytatjuk majd az estét, de eltolhatjuk? Kérlek!
- Persze. Elvigyelek? - hangjában csalódottságot hallok.
- Nem, köszi. Orsi már küldött egy kocsit. Én, kimegyek elköszönök a többiektől.
A nappaliban sűrű elnézéseket kértem, de mindenki csak mosolyogva mondta, hogy nem gond, ha elmegyek, de ígérjem meg, hogy legközelebb nem lépek le munkára hivatkozva csak azért, mert nem szimpatikus a társaság. Biztosítottam őket, hogy ez nem így van és, hogy a következő alkalommal is szívesen jövök.
Aztán üzenetet kaptam, hogy megérkezett a kocsi. Ádám egészen az ajtóig kísért. Igazából annyira rosszul éreztem magam, amiért itt hagyom, pedig csodálatos este volt.
- Köszönöm a vacsorát is, meg hogy elhoztál ide. - mondom - És ne haragudj. Tudod, hogy nem mennék el, ha nem lenne fontos.
- Tudom. Csak nem értem, hogy miért pont most. Mindjárt éjfél, akkor már nem várhat holnapig? - kérdezi. Nem válaszolok rá semmit, csak megrázom a fejem. Aztán megölelem és egy puszit nyomok a szájára. Nem csókol vissza, de nem is tol el, és valahol teljesen megértem, amiért így viselkedik.
- Majd írj, hogy mi van - mondja, majd visszamegy. Szomorúan nézek utána, aztán beszállok a kocsiba, ami rám várt.
