/Lili szemszöge/
Nem tetszett, hogy valaki ilyenkor csönget. 4:50-kor mit szeretne, amikor kint meg tombol a vihar.
Ádám végül kinyitotta a türelmetlen vendégünknek az ajtót, aki ráfeküdt a csöngőre, mert csak nem volt hajlandó elfáradni. Pedig igazán megköszöntem volna neki, ha lelép.
- Jóreggelt - mosolygott egy srác az ajtóban - Meghoztam a rendelt pizzát - emelte meg a dobozt. Én még továbbra is Ádám kezét fogtam és a másikkal pedig átöleltem izmos karját.
- Nem rendeltünk pizzát - közölte a focista.
- Biztos? Ez nem a 19-es szám? - keresi a házszámot.
- Nem - nézek rá furán, mert a 20-as szám eléggé nagy betűkkel van pont a feje mellett pár centivel.
- Oh, hát akkor elnézést, mostanában elég sokszor viszem rossz helyre a pizzát, remélem azért nem fognak kirúgni, pedig nagyon igyekszem - magyaráz össze-vissza, és a kezében a pizzás dobozzal nagyon érdekesen hadonászik. Ádámmal összenézünk, de ő hamarabb megunja a műsort.
- Azért kösz, hogy beugrottál - csukja be az ajtót. Csak most tűnt fel, hogy mennyire nagyon hideg jött be az ajtón. Az eső továbbra is esett, de a villámlás dörgés sokkal csendesebb lett. Ez pedig azt jelentette, hogy a vihar kezd elvonulni. Ideje volt már.
- Ez a gyerek kész van - nevetem el magam, mire Ádám kinéz a távozó autóra. Összeráncolt szemöldökkel követi a távolodó járművet.
- Minden oké? - kérdezem.
- Nem vitte el a pizzát a szomszédba. - közli.
- Lehet, hogy elfelejtette és majd visszakanyarodik. - vonom meg a vállam.
- Lehet - fordul felém Ádám - Viszont emlékeim szerint megzavart valamit - mosolyog rám.
Én is elmosolyodom, a nyakába csimpaszkodom és megcsókolom.
- Amúgy nincs holnap edzésed? - szakítom félbe.
- Nincs. Pihenő nap van. - von vállat.
- Akkor menjünk vissza - intek a fejemmel a szobám felé.
Megint megfogom a kezét és úgy vezetem fel, majd ledőlök az ágyra.
- Köszönöm - nézek rá.
- Mit?
- Hát, hogy itt vagy.
- Már megköszönted - értetlenkedik.
- Tudom. Csak gondoltam mondom megint. Mert ezt nem elég egyszer.
- De, elsőre is vettem. Tényleg, nincs mit köszönnöd, én is unatkoztam otthon - lép hozzám, majd nyom egy puszit a számra. - Nem vagy álmos? - kérdezi.
- Még nem. Miért, te igen?
- Én sem. - von vállat. Mivel egyikünk sem tudott aludni, visszatértünk a Roxfort varázslatos világába.
/Ádám szemszöge/
Lilin látszott már, hogy borzasztó fáradt, nekem mégis azt mondta, hogy nem tud aludni. Hamar be is igazolódott a megállapításom, hiszen alighogy elkezdtük folytatni a filmet, Lili el is aludt. Fejét a nyakamba fúrta, éreztem a bőrömön a szuszogását, jobb kezét pedig a mellkasomon pihentette. Én egyik kezemmel a derekát öleltem, másikkal meg a haját piszkáltam. Szépen lassan én is álomba merültem.
Arra keltem, Lili ficereg nagyon mellettem. Biztosan rosszat álmodott, mert még nyögdösött is és a lábával kezdte lefele rúgni a takaróját. Nem akartam felkelteni, de azt se akartam, hogy a rossz álma folytatódjon, ezért elkezdtem simogatni az arcát, ami túl forró volt. Kezemet a homlokára tettem, majd teljesen ránéztem, és a fényben láttam csak, milyen kipirult az arca. Lázas lenne?
