/Lili szemszöge/
Arra keltem, hogy valaki kihúzza a függönyöket a szobámban. Pont az arcomra sütött a nap. Hirtelen fordultam el, mert égette a szememet, de ez nem volt túl jó ötlet, mert azonnal hányingerem lett és elkezdett hasogatni a fejem.
- Gyere le, vendégeink vannak - mondta anya mosolyogva. Válaszként csak motyogtam valamit, de magam sem értettem volna. Ajtócsapódást nem hallottam, ami azt jelenti, hogy vagy nem ment még ki, vagy pedig nem csukta be az ajtót.
- Liliiii - ugrott az ágyamra Bazsi. - Élsz még? - érdeklődött kedvesen.
- Nem - fordultam inkább vissza az ablak felé, de a takarót a fejemre húztam, így a nap nem égetett annyira.
- Inkább kelj fel, van lent kávé. És ma megyünk is amúgy vissza Szalával - mondja, és felül az ágyon.
- Ő is itt van? - motyogtam a takaró alól.
- Aha, az ajtóban - hallom a hangján, hogy vigyorog.
- Mikor indultok? - kérdezem.
- Úgy gondoltuk, hogy már most, csak beugrottunk köszönni, meg megnézni, hogy mennyire haltál meg.
- Nincs nálatok gyógyszer? - takarom ki a fejem.
- De, anyud hozott fel - bökött az éjjeliszekrényre Ádám, ami hozzá volt közelebb. Odamásztam, és Bazsit félretolva bevettem a fájdalomcsillapítót.
- Na jó, hát akkor én egy kicsit kimegyek - állt fel Bazsi. - Van mit megbeszélnetek - vigyorog, amit akkor még nem értettem.
Otthagyott minket és egy ideig csend volt.
- Öhm - köszörüli meg a torkát Ádám - Mennyire emlékszel? - kérdezi.
- Őszintén, nem sokra. A második húzócskáig még megvan minden - gondolkodom, de egy darab emlék nem jut eszembe az este történtekről. Egyébként húzócskát minden évben játszunk. Ez egy verseny, hogy ki bírja a legtöbb rövidet egymás után leküldeni.
- Értem - bólint egyet.
- Történt valami, aminek nem kellett volna? - húzom el a szám.
- Mit értesz az alatt, hogy nem kellett volna? - kérdez kapásból vissza.
- Hát... nem feküdtünk le, ugye?
- Nem - nevette el magát kínosan.
- Oh, oké - nyugodtam meg egy percre. - De akkor mit mondott Bazsi, hogy mit kell megbeszélnünk?
- Srácok - lépett be Bazsi a szobába - Ezt unalmas hallgatni, de komolyan.
- Te mit hallgatózol?! - dobok neki egy párnát.
- Csak nézd meg a képeket meg a videókat, amik a telódon vannak és rájössz. Mi pedig megyünk, mert Storck írt, hogy edzés lesz és jó lenne ha délutánra visszaérnénk. Szóval jó gyógyulgatást - nyomott egy puszit az arcomra, aztán kiment. Megint ketten maradtunk Ádámmal. Kimásztam az ágyból, csak akkor tűnt fel, hogy Ádám egyik pólójában vagyok meg egy bugyiban. Tutira elpirultam, mert amikor ránéztem a póló tulajdonosára, csak a szekrénynek támaszkodva mosolygott rám.
- Jól áll - mondta. Sör szagot éreztem, ezért összeráncolt szemöldökkel szagoltam meg a pólót.
- Jó ég - fintorgok. - Figyelj, kimosom és aztán... - kezdek el magyarázkodni, de közbe szól.
- Ráér. Legalább ez azt jelenti, hogy fogunk még találkozni - mosolyog.
- Indulunk - hallottuk Balázs hangját lentről. Legnagyobb meglepetésemre Ádám nem az ajtó felé indult el, hanem felém, majd lehajolt és adott egy puszit az arcomra. Olyan jó illata volt, hogy az valami elképesztő.
