Ádámmal elmentünk a pályára, mert ha nem jelenünk meg a megbeszélt időben, akkor a pálya elúszik és nem tudunk képeket csinálni.
Amíg a kispadon ülve vártuk a többieket, hogy megérkezzenek, Ádám egy csomót mesélt a csapatról is, meg a fociról meg úgy általánosságban mindenről.
- Amúgy, nagyon fontos kérdés - néz rám komolyan - nike vagy adidas?
- Attól függ, hogy miben. Cipőben nike, de ruhában az adidast jobban szeretem - mondom.
- Akkor inkább adidas? - ráncolja a szemöldökét.
- Hát.. igen, inkább - bólintok bizonytalanul.
- Ez szörnyű. Nem vagyok biztos benne, hogy mostantól barátkoznunk kéne - rázza a fejét, mire felnevetek.
- Most miért? Akkor válassz most te! Mondjuk milka vagy kinder?
- Na nem, kaja közül nem választok - húzza ki magát a válasz elől.
- De, de válassz, nekem is döntenem kellett - érvelek.
- Jó legyen. - teszi fel a kezeit, majd gondolkodni kezd - Legyen a kinder. Ott nagyobb a választási lehetőség.
- Logikus - bólogatok elismerően.
- Oké, újabb kérdés. Bora Bora vagy Santorini?
- Ez életem legnehezebb kérdése - rázom a fejem - Képtelen vagyok dönteni.
- Próbáld meg - vigyorog rám.
- Te voltál már? - térek ki a válasz elől.
- Santoriniben egyszer, de mindenképpen vissza szeretnék majd menni. De még mindig nem válaszoltál - tereli vissza a szót.
- Gondolkodom - koncentrálok, bár nem sokáig tudtam, mert Bazsi jelent meg.
- Hát itt vagytok. Van egy kis gondunk - kezdi.
- Mi történt? - ráncolom a szemöldököm.
- Az ősök látni akarják, hogy hogyan játszunk. Mert eddig egy meccsre sem jöttek le, de most kíváncsiak.
- Mi? De miért? Ez most hogy jött nekik?
- Mert Peti hallotta, hogy jövünk focizni és mindenképpen akar veled játszani, mert ő az első számú rajongód - nézett Ádámra.
- Na baszki - motyogom.
- Ki az a Peti? - néz ránk Ádám.
- A keresztanyám fia. 11 éves. Na húzzunk átöltözni, és gyorsan tudjuk le, aztán húzzunk piálni. Plusz, még mindig nem mondtad el, hogy mi a meglepetésed- néz rám Bazsi csúnyán.
- Jó, elmondom, de akkor ne nézz rám így. - teszem fel a kezeim.
- Ezaz! - csillan fel a szeme és nagyon koncentrálva néz rám.
- Egy üveg Grey Groose vodka, egyenesen Franciaországból.
- Oh, hála az égnek! Már azt hittem, hogy terhes vagy, vagy ilyesmi - teszi a kezét a mellkasára és felsóhajt egyet. - Bár ha jobban belegondolok, a vodka most jobb hír, mint egy gyerek - gondolkodik el.
- Mivan? - döbbenek le. - Miért lennék terhes?
- Leléptünk - indul meg az öltöző felé nevetve Ádámmal együtt.
Én is bementem a másikba, ahol már voltak hárman. Krisi menyasszonya Kinga, Zsófi - anya keresztfiának a barátnője -, és Emma - a 16 éves unokatesóm.
- Sziasztok - köszöntem nekik.
- Már azt hittük, hogy nem is jössz játszani, de jó, hogy itt vagy - kacsint rám Zsófi.
- Muszáj lesz - vigyorgok. Gyorsan átvettem a sportos ruhát, amit hoztam magammal, aztán kimentem a pályára, ahol a fiúk már ott voltak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Mintha azt mondtad volna, hogy az adidast jobban szereted - vigyorog rám Ádám.
- Vannak kivételek - vonom meg a vállam mosolyogva.
Mivel összesen voltunk 13-an, úgy döntöttünk, hogy 6 ember lesz egy csapatban és egy bíró. Bazsi igazságosan felosztotta a csapatokat, két lány és három fiú.
- Álljunk meg, ez így nem jó, hogy Bazsi és Ádám egy csapatban vannak! - rázta a fejét Krisi.
- Igaza van, kérjük Ádámot! - szólalt meg Peti. - Mi meg odaadjuk Kristófot cserébe.
- Jólvan kisember. Én a helyedben nagyon odafigyelnék a pályán, nehogy sajnálatos baleset történjen - fenyegetőzik Krisi, majd helyet cserélnek Ádámmal. Így kerültünk egy csapatba.
Amíg mindenki meg nem érkezett, gyorsan bemelegítettünk, és el is kezdtük.
- Egyébként - nézett rám Ádám gyorsan - Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.
- Mert még mindig gondolkodom - adtam a szerintem logikus választ.
Őszintén a játék nem volt túl izgalmas. Kevesen is voltunk, meg igazából senki nem akart nagyon játszani, szóval csak passzolgattunk az elején. Aztán a nagypapánk sétált le a botjával.
- Gyerekek. Azt hiszem ez volt a bemelegítés. És akkor szeretnénk látni rendes focit is, hiszen már évek óta ezt csináljátok. Biztosan többet tudtok ennél - mondta. Bazsival összenéztünk. Ha most kiderül, hogy eddig nem is játszottunk, abból óriási nagy balhé lenne. Nem azért, mert piálni mentünk helyette, hanem mert hazudtunk.
- Rendben - bólintottunk. Mindannyian tudtuk, hogy ideje egy kicsit odatenni magunkat. Futottunk, passzolgattunk, cseleztünk, mindent csináltunk, az első gólt pedig mi kaptuk Krisitől.
A játék zajlott ugyanúgy tovább. Ádám lepasszolta nekem a labdát, én pedig futottam vele előre. Oldalra rúgtam Zsófinak és Bazsi majdnem el is vette tőle, de inkább vissza passzolta nekem, én pedig továbbítottam Ádámnak, aki jelzett, hogy menjek előrébb, mert vissza fogja rúgni, csak sajnos ezt a jelzést Bazsi is észrevette és elindult felém. Ádám elrúgta a labdát, én pedig még egyet belerúgtam és ezzel a labda be is ment a hálóba, a kapusuk nem tudta kivédeni. Csakhogy Bazsi el akarta vinni onnan a labdát, ő is lendítette a lábát a labda felé, ami akkor már nem volt ott, szóval a lábamat találta el vele, aminek egy óriási zakózás lett a vége mindkettőnknek.
- Héj Lili, jól vagy? - pattant fel azonnal.
- Hogyne - ugrottam fel én is. Habár éreztem, hogy Bazsi hol talált el, egyáltalán nem fájt annyira, mint amire számítottam. - Bement, ugye? - vigyorogtam rá, mire idegesen bólintott egyet, Ádámmal pedig lepacsiztunk.
Egyébként Bazsi is lőtt két gólt, Ádám is kettőt, Peti egyet, és Krisi is kettőt, így az állás 5:4 volt. Úgy gondoltuk, hogy ideje menni, mert már eléggé elhúztuk az időt a focival. Az öltözőkben lezuhanyoztunk, és szóltunk az ősöknek, hogy mi átmegyünk inkább hozzánk, mert filmezni fogunk. Amikor pedig mindannyian elkészültünk, egyenesen hozzánk indultunk.
