Nyári szünet a négyzeten | ✔

2/14 - Semmi baj Bogár

    A S H T O N        I R W I N      

A fiúkkal Michellel, Calummal és Lukekal beszéltem épp, hogy felhívom Nikát, hogy elújságoljam neki milyen jó helyet találtam mikor egy hatalmas csattanást hallottunk mögülünk majd egy velőt rázó sikolyt.

- A francba! – kiáltotta Cal majd futni kezdett, mint egy eszement. Hátra fordultam és bár ne tettem volna megláttam Őt. Ahogy elterült a földön maga mellett a motorossal. Abban a pillanatban nem láttam senkit csak a szerelmemet, ahogy a földön fekszik és csak futottam, amíg el nem értem. A földre térdeltem a feje mellé és óvatosan a fejét a combomra fektettem.

- Valaki hívja a mentőket! – Ordítottam teli torokból. Mire egy fekete hajú lány a füléhez emelte a telefont. - Semmi baj Bogár. – simogattam a haját – Semmi... Mindjárt itt lesznek a mentők. – simogattam tovább szép arcát. De tudtam, hogy most nagy baj van.

Az egyik oldalából folyamatosan ömlött a vér és a lábából is. Egy vörös hajú fiú azt hiszem Weasly vagy mi a neve a srácnak kötött Nika oldalára egy anyag darabot, ami valamennyire elállította a vérzést. A fehér póló, ami rajta volt már teljesen átázott. Az sem segített rajta, hogy már az orrából is folyt a vöröses folyadék és egy vízzel teli tócsában feküdt. De nem mertem megmozdítani. féltem, hogy az még jobban fájna neki.

Óráknak tűnt az az idő, amíg a mentők kiértek, de rögtön lélegeztető gépre kapcsolták és adtak neki fájdalomcsillapítót. Beszálltam mellé a mentő autóba bár egy szőke gyerek nagyon akadékoskodott, hogy ő akar jönni végül mégis én nyertem a csatát. Megszorítottam Nika kezét és halkan a fülébe suttogtam.

- Semmi baj Bogár... túl éled.

Hamarosan odaértünk a kórházba. Engem otthagytak a váróba Nikát viszont eltolták tőlem egy 433-as feliratú helységbe. Alatta nagy fekete betűkkel Baleseti sebészet volt látható. Egy ápolónő jött oda hozzám és leültetett egy székre. Nem sokára Calum, Mich, Luke, Weasly, a szőke fiú és a fekete hajú csaj, jöttek be a csaj pedig mihelyst meglátta Lukeot a vállába temette az arcát és sírt. Tipikus rajongó.

- Remélem nem lesz semmi baja. – szipogta a csaj mire Luke még erősebben szorította magához. Ez viszont már nem tartozott a tipikus rajongó imidzshez (nem tudom, hogy kéne ezt a szót magyarul leírni szerk.) Örültem neki, hogy legalább ők ketten elterelik a figyelmemet Nikáról.

- Ne izgulj Hercegnő! Minden rendben lesz...

- Az én hibám. Minden rohadtul az én hibám! – jajgatott a szőke fiú. Mire minden izmom megfeszült.

- Ez nem a te hibád –mondta Weasly –, ha a te hibád lenne már a halottas házban feküdnél.

- Ja, az tuti, hogy akkor gondoskodnék a cuki fejedről. – mondtam miközben a tenyerembe temettem az arcomat – Csak ne legyen semmi komoly baja! – szinte már a sírás határán jártam.

De akkor eszembe jutott valami aminek Nika biztosan örülne. Előkaptam a telefonom és felhívtam Danit. Tudom ilyenkor nem kellemes, ha felhívnak egy családtagot mégis Dani volt és Steph akik a legközelebb álltak Nikához.

- Mizu havercsákó?

- Nika kórházban van Dani... - suttogtam.

- Melyikben? –miután lediktáltam a címet Dani lecsapta a telefont és a két órás út helyett fél óra alatt ide ért. Bele sem merek gondolni milyen gyorsan jött az úton. – Hol van?

- A sebészeten. – mondtam miközben Dani elé sétáltam.

- Mi történt?

- Elütötték motorral. – suttogtam és megeredtek a könnyeim. Nem érdekelt, hogy egyáltalán nem férfias most nagyon féltem, hogy elveszítem az én kis Bogaramat. Dani is ugyanígy tett, ahogy én. Ott ültünk huszonéves fejjel és bőgtünk, mint a csecsemők.

- Azok a kicseszett motorok!

- Jó napot önök Dominika Lambert hozzátartozói? – állt meg egy orvos a többiek előtt.

- I-igen... - motyogta a szőke.

- Nem. Én a barátja vagyok ő pedig a bátyja. – mutogattam, mint egy hülye.

- Kómában van, de most már legalább nincs semmi baja. –mosolygott kedvesen a doki – Most bemehetnek hozzá. De egyszerre max. kettő.

- köszönjük. – mondtuk egyszerre és már futottunk is.