★Ők nem olyanok, mint mi...★ [BEFEJEZETT]

27.Fejezet - Epilógus

" - Miért kellett, Kat? - suttogtam, a lassan már halott lánynak..."

★†★†★

A luxenek kórházáról annyit, hogy az összes luxen számára a legrosszabb hely, mivel ha ide bekerülsz, általában csak holtan mész ki. Arum okozta sérülés nincs, de megesik. A legtöbb esetben, mint Andy és Katy között kialakult, kötődés okozza a sérüléseket. Jah, és nem nagy épületről van szó! Mindössze húsz kórterem van, de ezeknek a fele se telik meg. De mi most mégis itt állunk az egyik előtt. Katy az egyetlen műtőben, gyomormosáson, mint kiderült, egy doboz nyugtatót vett be. Andy meg... Maga alatt, de nagyon. A legrosszabb, hogy itt vagyunk öten, és nem tudunk neki segíteni. Ez a világ legszarabb érzése. Egy nővérke állandóan rohangál a kórteremből ki és be. Az orvossal tartja a kapcsolatot, aki Katy-t műti.

- Elnézést! - szólítja le a fehér ruhás hölgyet CC, aki megáll, s kérdőn néz rá. - Mit csinálnak még velük? Mert lassan egy fél órája nem tudunk semmit...

- Kérem nyugodjanak meg, de a kisasszony állapotát nem sikerül stabilizálni, így a fiatalembert állandóan injekciózni kell, nehogy elaludjon, de egyre vészesebb a helyzet. - vázolta fel a helyzetet.

- Hadd menjünk be hozzá! Hátha mi ébren bírjuk tartani! - szólalt meg Ash, reménnyel teli hangon, de a nő a száját húzta csak. - Kérem!

- Legyen! De szólok előre! Nagyon nehéz lesz megszólaltatni. - azzal bement a "szobába". Ezt hogy érthette?

Bementünk mi is a kórterembe, de nem akartunk hinni a szemünknek. Andy egy ágyon ült, hátát a falnak döntötte és próbált ébren maradni, de nehezen ment neki. Arca hófehér volt, kék szemei szinte világítottak.

- Hé, haver! - ült le mellé a dobos. Ő csak fáradtan rá emelte a tekintetét és várta a folytatást. - Most nem adhatod fel, hallod? - erre a mondatra csak a nővérre nézett, aki még egy tűs valamit adott be neki. - Kat állapotáról mondott neki valamit? Mert kétlem! Ha tudna valamit a lányról, lehet jobban harcolna!

- Az orvos szerint vesélyes lehet, ha valamit tud az állapotáról. De egy próbát megér. - mosolygott bíztatóan, majd távozott.

- Andy figyelj ide, oké? - fordult vissza az említett felé. - Katy veszélyben van, ahogy te is! Ha nem harcolsz, az orvosok nem tudják megmenteni! A te segítséged is kell nekik! Figyelj, nem lesz felemelő, amit most mondok, de Katy állapotát nem tudják stabilizálni, ami nem kis részben rajtad múlik! Harcolj, kérlek! Harcolj!

- Oké... - halatszott a válasz, amit szinte maga elé suttogott.

- Haladás, emberek! - mosolygott Ash, mire mindannyiunk, -még Andy is,- nevettünk.

- Jó hír, Uraim! A kisasszony jobban van! - jött vissza a nővérke, majd mikor Andy arcán meglátta az örömöt odalépett mellé és: - Ezt magának köszönheti Katy!

- Ő érte bármit... - küszködött Andy, hogy bármit is tudjon mondani. - De... Hogy van? Mikor fog felébredni?... - ezek szerint már a gondolatokat is látja. - Igen... - mondta nekem.

- Egy napig biztosan nem! - lépett be az orvos. Aki a papírjaiból fel sem nézett. - De önről álmodozik, ami jó jel. - sétált Andy mellé, de mikor felnézett... Mind a hatan lefagytunk. Mi a franc? - Helló! - köszönt egyszerűen. - Mi van? - mosolygott, sőt, szinte már nevetett.

- Boby? - kérdeztük szinte egyszerre.

- Nem, csak egy szellem vagyok. - rázta a fejét, majd mikor nem esett le, hogy viccelt: - Igen én vagyok! Én mentettem meg Katy-t.

- De... Te? A nyaraló?... - dadogtam össze-vissza.

- Ti jól le vagytok maradva! - sóhajtott. - Már lassan egy fél éve, hogy letettem az orvosit, és ide jöttem egyből, titokban, álnévvel. Másik álnévvel. De Kat nem tudom, hogy mit és hogyan fog rea... Andy?! - hagyta félbe a mondatot. Mindannyian az említett felé néztünk, kinek vérzett a nyaka. - Melody, nézze meg a lányt! - azzal egy pillanat alatt kiment, és vissza is jött.

- Nincs a kórtermében.

- A francba! - ordította Boby, majd akkorát ütött a falba, hogy az megrepedt. - Nem akarom megint elveszteni a hugom... - motyogta maga elé. Andy-nek eközben elállt a vérzés, viszont a szeme a vörös árnyalatot vette fel. Remek!

- Boby? Nézz Andy-re...

- Na ne!!! Jinxx, indulj a szag után! - utasította vámpír barátunkat, aki mint egy kutya, el is indult...

★†★†★

Fél óra múlva jött vissza, a védelmisek kiséretében. Állítólag betört annak a ribancnak a házába, a semmiért, mivel nem voltak ott. Se Katy, se Juliet, se senki, aki el tudott volna vezetni minket hozzájuk.

Néma csend telepedett ránk. Katy-t a jobbik esetben nem ölte meg, csak átváltoztatta. Mondjuk, ezt Andy-n látni lehetne. Szemei még mindig vörösek és idő közben, a nővér hozott neki pár liter vért, hadd oltsa a szomját. Boby csak ült és bámult maga elé, könnyes szemekkel. Sőt, szinte mindenki úgy ült. Kivéve Andy-t, kinek szemében, szerelem, vágy, félelem, harag és bosszúvágy csillogott...

**********†★†**********

Sziasztok!
Sajnos elérkezett ez a pillanat is: vége a történetnek. Legalábbis ennek a kötetnek...😢
A jó hír viszont, hogy folytatódik vagyis lesz még egy kötete!😃 Plusz van egy meglepetésem, amit a köszönetnyilvánításban elolvashattok majd!✔😉

Egyenlőre ennyit szerettem volna! Előre is köszönöm, hogy velem és Andy-ékkel tartottatok!☺

KoliPeti💀

U.I.: Sajnálom, hogy ilyen rövidre sikerült az epilógus!😢