★Ők nem olyanok, mint mi...★ [BEFEJEZETT]

5.Fejezet

"-Na persze! Nagyon!-indult felém. Vajon most mit tervez?"

*Katy szemszöge*

-Nem vagyunk gerlepár...-mondtam, de őnagysága félbeszakított.
-De az leszünk! És mielőtt mondanád: "Az az egó... Marhára bejön!"
-Na persze! Nagyon!-indultam felé.
Még magam se tudom mit fogok tenni vele... Á! Meg is van!
-Igen, gerlepár vagyunk! Nem is kellett olyan sokat várni!-és rákulcsoltam ujjaim az ujjaira.-Remélem ezt sem bánod, Drágám!-és megcsókoltam. Igaz egy picit szenvedtem, hogy felérjem ajkait, de megérte... Azok a mézédes ajkak enyémre tapadtak és lágyan megcsókoltam. Mikor elhátráltam, Andy láthatólag lefagyott.-Ezt szeretnéd nap mint nap, ügye? Na rábasztál! De keményen! Egy nap ismeretség után, anyukád bújik majd oda hozzád!-mondtam és felfutottam a szobámba.
Mi ütött belém? Az előbb ez a srác vigasztalt, most meg a legnagyobb bunkó voltam vele. Hajj! Ezt még megbánom! Sőt, már meg is bántam. Bocsánatot fogok kérni tőle.
Gondolkozás helyett, inkább elmentem zuhanyozni. Hagytam, hogy az összes porcikám bejárja a meleg víz. Kb. fél óra áztatás után, úgy döntöttem elég lesz. Amúgy is késő van (21:00, hogy elszaladt az idő...) és beszélni kéne Andyvel mielőtt elmennek.
Kimásztam a zuhany alól és a kedvenc Batmanes törölközőmmel megtöröltem magam. Nem azért ez a kedvencem, mert Andy szereti, hanem mert Boby törcsije volt régen.

Hamár Andyről van szó, legyen jó napja. Szintúgy kedvenc Batmanes pólót és nadrágot vettem fel alvós cuccnak. A hajamat szétengedtem, ami ezelőtt lófarokban lógott és kifésültem.

Amint kiléptem, kellemes meglepetés ért. Andy az ágyamon feküdt és a plafont bámulta. Nehéz beszélgetés lesz, vagy sem?
-Azt hittem, hogy soha nem jössz ki.-mondta, de nem nézett rám.
Közelebb mentem az ágyhoz és felnéztem, hogy mit bámul. A Szemet bámulta, amit Boby rajzolt, amikor kicsi voltam. Azt mondta, hogy a Szem mindentől megvéd majd minket. De nem így történt... Na mindegy, mielőtt elkezdek bőgni!
-Andy, én sajnálom! Nem akartalak megbántani! Az előbb még vigasztaltál, én meg a legbunkóbb módon viselkedtem veled!-mondtam el egy szuszra.
-Jaj, Katy! Nem baj! Én örülök, hogy nem sírsz és nem az érdekel, hogy, hogy bánsz velem, hanem az, hogy hogyan érzed magad!-nézett rám, majd felállt.-Amúgymeg én is segítettem abban, hogy olyan bunkó legyél!
-Ez igaz!-könnyebültem meg.
-És meg kell jegyeznem, elég jól nézel ki, Cica! Ez a Batman rajtad nagyon jól néz ki! Szívesen lennék most ő!-mosolygott rám.
-Tedd hozzá azt is, hogy te jobban nézel ki!
-Ezt sem én mondtam!
-Hát persze!-forgattam a szemeim.-Te ártatlan vagy, Egó.
-Köszönöm a becenevet Cica!-már csak az hiányzik, hogy elkezd itt Macskanőzni.
-Én is köszönöm, Egó uraság!
-Semmiség Cica! De szerintem mi megyünk. Lekisérsz?-nézett rám boci szemekkel. Erre nem lehetett nemet mondani.
-Igen.
-Megtisztelsz!
Nem mondtam semmit, csak kiinvitáltam a szobából. Elindultunk lefelé, ahol a négy srác... Na ne! Bealudtak. Remek.
-Úgy látom ebből nincs hazamenetel és nincs hely se idelent.-szólalt meg Andy, nagy vigyorral az arcán.
-Nem!-vágtam rá.-Szó sem lehet róla!
-De Cicaaa!-nyafogott.
-Nem elég, hogy felforgatjátok az életem, de még az ágyamban akarsz aludni? Ehez aztán pofa kell! Találsz helyet a konyhában is.
-Ezt nem mondhatod komolyan! Azok után, hogy segítettem, nemes egyszerűséggel kidobsz a konyhába?!-nézett mélyen a szemembe. Azok a szemek és az igazság... Utálom, ha nincs igazam.
Megfogtam a kezét és felhúztam a szobámba.
-Pizsamát nem adok! És az ágy jobb fele az enyém, a bal fele a tiéd.-majd leültem az ágyamra és vártam reakcióját. Lehet rosszul döntöttem, hogy a fal melletti részt választottam, de most már mindegy.
-Igenis, asszonyom!-tisztelgett.
-Pihenj! Szó szerint! Holnap suli!-és bemásztam a fal mellé.
-Köszönöm!-szólalt meg kis idő után, majd éreztem, hogy besüllyed mellettem az ágy.-Jóéjt, Katy!
-Jóéjt!-és elutaztam álomország legszebb vidékére.

KoliPeti💀