★Ők nem olyanok, mint mi...★ [BEFEJEZETT]

15.Fejezet

Sziasztok!
Szeretnék bocsánatot kérni, amiért ilyen későn hoztam ezt a fejezetet! És még azért is, mert ilyen rövid és szar lett! Most kezdhetném a kifogásokat sorolni, de akkor is ilyen szar maradna.
A következő rész a hétvégére várható, Andy szemszögéből!
Addig is türelmeteket kérem!
Köszönöm!

"-Akkor játszunk, mersz vagy merszet!-nézett ravasz vigyorral az arcán, CC.
Ebből se fogok, jól kijönni!..."
-Hadd kezdjek én!-mosolygott perverzül Ash.
-De ne legyen durva!-szólalt meg Jake.
-Nem lesz! Ne aggódj! Ki légyen, ki légyen...-gondolkozott hangosan perverz barátunk, de nagyon lassan kezdett minden elsötétülni és a hangokat se hallottam.-Aha! An...
Ennyi. Nem hallok semmit, csak annyit látok, hogy Andy hozzám beszél, jobban mondva tátog, mint egy hal. Mi ez?
Pár perc múlva Adam rohan be, és még pár nővér, de hirtelen fekete foltokat veszek észre és elnyel a sötétség...
Remek! Elájultam.

†★ESTE HÉT ÓRA★†

Egyenletes szuszogásra ébredek és arra, hogy valaki a kezemet fogja. Andy fekszik mellettem.
Végignézek a szobán, ami eddig tök üres volt, de most három szintúgy szuszogó és egy ébren lévő emberke van még bent. Jinxxre nézek (ő van fel) és elmosolyodik.
-Már azt hittem nem is kelsz fel!-szólal meg suttogva, majd leül a mellettem lévő ágyra.
-Hinni a templomban kell!-suttogok én is.-Mikor ájultam el?
-11-kor. Épp elkezdtük a játékot, mikor bedobtad a szunyát.
-Sorry! Nem akartam tönkre tenni! De mi bajom? És mikor mehetek haza? James tudja, hogy mi bajom? Elsa hazament már?-támadtam le a kérdésekkel.
-Az orvosok szerint szívritmuszavarod van, de semmi komolyabb.-komolyabb? Most komolyan? (Szó iszmétlész ninc, dehogy! 😂)
-Remek!-mondtam szarkasztikusan és felültem az ágyon.
Szerencsémre sikerült felkelteni Andy-t, aki az oldalára fordul, morog egy sort, átkarolja a derekam vagyis visszaránt (óvatosan természetesen) maga mellé és hozzám bújik. Én csak szintúgy hozzá bújok, ami meleg érzéssel tölt el. (Nem rosszra gondolni!)
Ha nem is mondja, de érzem, hogy szeret a közelemben lenni-árulkodik róla, az ölelése-, és ez jól esik. Remélem nem fogok pofára esni, mármint a "megérzésemmel" kapcsolatban...
-Jó estét!-morogta a nyakamba. Ezt nem a szerelmes párok csinálják? Na, de hagyjuk! Meg amúgyis, élvezem!
-Neked is!-morogtam a melkasába.
-Hogy vagy?-kérdezi aggodalmas hangon.-Nagyon rám ijesztettél! Vagyis ránk!-javította ki magát, de hallottam, hogy zavarba jött. (WoW) Zavarba hoztam egy srácot! Ráadásul egy világsztárt!
-Köszönöm, jól vagyok. Igaz a melkasom picit fáj, de jól!
-Biztos?-tol el magától.
-Igen, bizt...-néztem szemeibe, de elállt a szavam. Ő csak lehajtotta fejét.-Andy! Te sírtál? De miért? Juliet csinált...
-Julietnek ehez semmi köze.-sóhajtott.
-Akkor?-ültem fel törökülésbe, úgy, hogy vele szembe legyek. Felült ő is, majd folytatta.
-Aggódtam, miattad. Nem akarlak elveszíteni, érted?-nézett rám. Jesszusom, ez a srác!
Válaszképp megcsókoltam. Ha most azt mondanám a duma miatt, részben hazudnék. De ez most mellékes!
Andy egyből reagált és visszacsókolt. (Waohh!) Kezét derekamra tette, hogy közelebb húzzon magához. Ahol hozzám ért bizseregni kezdett a bőröm és melegség áradt szét bennem. Éreztem, ahogy a levegő vibrál körülöttünk. És lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de pont a csókunk alatt elment az áram. (Mily véletlen egybeesés!) Így a sötétben ültünk és hallottuk, ahogy a többiek, akik idő közben felkeltek nyávognak, hogy fejezzük be.
-Fogadni mernék, hogy egyszer ezekből a heves csókcsatákból szoba lesz!-ordította a fülünkbe Ash, mire elváltunk.
-Az egyszer biztos!-jött be a szobába egy tök idegen férfi. Várjunk! Ez a diri? Mit keres itt?
-Ohh, szia apa!-köszönt Egó uraság.
-Sziasztok srácok! Katy! Remélem jobban vagy?!-fordult felém.
-Jó estét!-köszöntem zavarodottan.-Köszönöm, jól vagyok!-néztem Andy-re válaszom után, mire ő elnevette magát és ölelésra nyitotta karjait, én meg fülig pirulva odabújtam hozzá...

KoliPeti💀