★Ők nem olyanok, mint mi...★ [BEFEJEZETT]

17.Fejezet

"-Én is szeretlek törpe!-csókolom meg.
Mikor elvállunk, ujjaimat az övéire fűzöm, s így indulunk a parkolóba, majd haza..."

*Katy szemszöge*

Ezt nem hiszem el! Ez életem legboldogabb napja! Andy és én együtt vagyunk! Bocsika, de még nem dolgoztam fel! Mondjuk, ezt senki sem bírná, hogy egy rocksztárral jár...

★†OTTHON†★

Kiszállunk a kisbuszból, ami egyből elhajt Ash-el. Andy-re nézek, aki mosolyogva vizsgálja arcom.
-Mi az?
-Semmi...-lép közelebb hozzám.-Csak elgondolkoztam, hogy hogy lehetek ilyen szerencsés veled! Szeretlek!
-Én is szeretlek!-fonom karjaim nyaka köré, majd adok egy puszit arcára. Ő derekamra kulcsolja kezeit, s várja a folytatást.-De nem te vagy a szerencsés! Hanem én, hogy egy világsztár a párom, akibe fülig szerelmes vagyok!-csókolom meg.
-Hé'! Gerlepár! Nyalakodtok tovább, vagy befáradtok még ma a házba?!-ordított le az ablakból Elsa, mire elválltunk egymástól. Na igen, róla teljesen megfeledkeztem, mert úgy volt, hogy hazamegy...
Nem válaszoltam, csak gyilkos pillantással és egy igen nőies bemutatással jutalmaztam. Mosolygott reakciómon, ahogy Andy is. Nekem is kiült egy pici mosoly ajkaimra, majd Egó uraságot magam után húzva, -szó szerint- elindultam a lakásba.
-Szia James!-mentem be a konyhába, ahol isteni illatok terjengtek a levegőben.
-Szia Katy!-ölelt meg.-Jobban vagy? Sajnálom, hogy nem mentem be hozzád a kórházba...
-Semmi baj!-szóltam közbe. Nem vagyok kíváncsi a magyarázkodására.-És köszönöm, jobban vagyok!-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Ó, jut eszembe! Csináltam ebédet! Éhes vagy?-jópofizott tovább. Mi ütött belé?
-Nem, köszi! Majd később lehet. Andy?-fordultam szerelmem felé. Szerelmem...
-Nem, köszönöm!-válaszolta.
-Fent leszünk!-mondtam, majd megfogtam Andy kezét és felmentünk a szobámba.
-Mi bajod vele?-ülte le az ágyamra, én meg becsuktam az ajtót.
-Semmi...-ültem le az ágyra én is, úgy, hogy a hátam a falnak támasztottam.
-Katyy! Tudom, hogy van valami bajod! Igaz?-csak bólintottam.-És el is mondod?
-Igen!-válaszoltam, majd mutattam neki, hogy jöjjön közelebb. Teljesítette kérésem, és pluszba át is karolt.-Nagyon hasonlít apámra. Mint kinézetre, mint viselkedésre. Apa is pont ilyen volt. És nem akarom magamhoz közel engedni, mert félek, hogy utána elveszítem.-gurult le egy könnycsepp arcomon.-Először téged sem akartalak magamhoz közel engedni, de aztán rájöttem...
-Hogy a boldogság neked is jár!-fejezte be mondatom, majd maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett. Letörölte könnyeim, majd folytatta.-Engem nem vesztesz el egy könnyen és nem hagylak itt soha!-mondta őszintén.
-Ígéred?-kérdeztem.
-Ígérem, Cica! Ígérem!-válaszolta, majd megcsókolt.-Szeretlek!-lehelte ajkaimra, s tovább falta őket. Egy szó nélkül beültem ölébe, kezeim nyaka köré fontam és viszonoztam a csókot.
-Szeretlek!-mondtam két csók között...

***★***

Régóta falhattuk egymást, mert telefonom rezgése zavart meg minket. A kijelzőn Kellin képe, valamint neve villogott. Andy-re néztem, aki egy "WTF?" fejjel bámulta a telóm. Mit sem törődve Egó urasággal, felvettem.
-Igen?
-Szia kislány!-becézett.-Kellin vagyok, vagy az ismertebb nevemen kispöcs!-még Boby nevezte el így, amikor összevesztek, azóta lemoshatatlan róla.
-Igen, felismertem a képed! Tudod el vagy mentve a telómban...
-Ez megható! Ennyire kedvelsz? Nem hittem volna...-tetetett sírást.
-Csakis!-nevettem el magam.
-Tudtam én!-nevetett ő is.
-Na, de komolyan! Miért hívtál?
-Hát tudod van egy jó barátom, akinek a neve Andy és azt mondta kórházban voltál! Jól tudom?
-Igen, jól tudod!-sóhajtottam.
-És jobban vagy már? Egyáltalán mi bajod volt?-na igen, ez Kellin! Tiszta Boby, le sem tagadhatják, hogy valaha ismerték egymást! Miért? A bátyám is egy másodperc alatt megtudta változtatni a hangulatát. Egyik pillanatban vidám, a másikban meg tiszta depis, meg komoly. Mondjuk ez rám is igaz! De mindegy...
-Köszönöm kérdésed! Jobban vagyok és szívritmuszavarom van. De veled mi van? Rég láttalak és elég ritkán hívsz mostanában!-tereltem a témát.
-Bocsi, de tudod a banda elindult a siker útján, ha mondhatom ezt, és koncert hátán koncert, valamint most fogunk egy turnéra indulni és az első megálló Houston, Alvin!
-Hogy mi?-terült el egy óriási mosoly arcomon. Ja, igen! Elfelejtettem mondani, hogy Houston mellett lakok/lakunk. Méghozzá Alvin-ban. (Nem az a kis mókus! Nehogy azt higyjétek!) Eléggé csendes környék, ráadásul egy erdő terül el a házam/házunk mellett, ahová ritkán kijárok!
-Igen, jól hallottad! Holnap érkezünk Houston-ba!-csörgést hallottam, majd Kellin-t és pár srácot ahogy nevetnek valamin.-Sajnálom Katy, de most mennem kell! Amint tudlak, hívlak! Szia!
-Rendben, szia!-bontottam a vonalat.
Nagyot sóhajtottam, majd Andy vállára hajtottam fejem.
-Muszáj volt elmondani neki?
-Nem, de így talán jobb lesz!
-Mi lesz jobb?-kérdeztem, s felemeltem a fejem, hogy szemeibe tudjak nézni, amik vágytól égtek.
Nem válaszolt, csak megcsókolt. Enyhe elektromosság járta át a testem és a piercingje, külön élvezetet adott, amit eddig nem nagyon vettem észre...
Kiélveztem csókunkat, majd óvatosan eltoltam magamtól.
-Nagyon jól tereled a témát!-jegyeztem meg és kiszáltam öléből.
-Tudom!-nem szóltam semmit, csak megforgattam a szemeim.-Az az egó...
-Lopod a szövegem? Csak hogy tudd, nem áll jól!
Perverz vigyorra húzta ajkait, majd egy kis csend után megszólalt.
-Te honnan tudod, hogy mikor áll jól?!
Gondolhattam volna, hogy min is jár az a kis buksija.
-Megyek zuhanyozni.-azzal el is indultam a fürdőmbe.
Hogy lehet valaki egyszerre ennyire: tökéletes, aranyos, cuki és kibaszottul perverz?...

Sziasztok!
Pár nap késéssel, de meghoztam a részt! Tudom, nem lett a legjobb, de azért remélem tetszik!
És ha igen, valamilyen formában jelezd!
Köszönöm!😘

KoliPeti💀