★Ők nem olyanok, mint mi...★ [BEFEJEZETT]

1.Fejezet

  Csodás úgy kelni, már húsz évesen, hogy nincs senki akinek fontos vagy. Se szüleid, se testvéred, se senkid. Még egy nyomorult háziállatom sincs, akihez odamehetnék és megsimogathatnám. A bátyám két éve maghalt, akkor váltam olyanná, amilyen vagyok ma. Emó lettem teljesen. Azelőtt csak próbálgattam, hogy-hogy néznék ki ilyen-olyan hajjal, de Boby mindig lebeszélt róla. Ma már rám se ismerne. Barna hajam fekete lett, amire nem vagyok büszke, emellett elkezdtem cigizni és ritkán iszom is. De amikor rám jön, akkor nem birok leállni. Kéthetente hétvégén történik, így a suliban nem szekálnak emiatt is. Elég, ha a kinézetem csúfolják.
  Reggel az ébresztőmre keltem, de szívem szerint kib@sztam volna az ablakon, mint mindig. Jó úgy kimászni az ágyból, hogy semmi életkedved. De végülis kikeltem. Bemásztam a fürdőbe, ahol elviselhető külsőt csináltam magamnak. Természetesen sehogy sem tetszik, de valahogy ki kell bírnom.
  Mikor megállapodtam egy szempillaspirál, tus és szemceruza kombinációnál, jöhetett a ruha. Hála az égnek, ez könnyebb munka, mert mindig úgy megyek szinte, mint egy zombi. Valahogy mégis azt éreztem, ma különleges nap lesz, ezért kizökentettem magam a rutinomból. Fehér szagatott farmer, fehér BVB-s póló(,ami eddig mindig fekete volt) és fekete bőrdzsekim helyett, inkább fehéret vettem fel. Most mielőtt bárki elkezdene pampogni, nekem ez erős változás! Mindig feketében vagyok, még fehér kiegészítő cuccot sem veszek fel. De tényleg, soha! Nekem az szentségtörésnek számít. Fekete bakancsomat nem hagytam el, így az kitűnt a többi fehér rondaság közül.
  Eldöntöttem reggeli közben, hogy ma semmi nem ronthatja el a napomat. De ha mégis, meneküljön mindenki. Azt nem árulom el miért, de jobb talán ha nem is tudjátok!
  Miután benyomtam a szenyám, elindultam az ajtó felé. Lehet, hogy ugyan olyan béna nap lesz, mint a többi? Bemegyek, kicsúfolnak, végig unom a napom és csak ezért vettem fel fehér gúnyát!?!
  Bezártam az ajtót és inkább bedugtam a fülesem. A jó "öreg" és megszokott BVB-t hallgattam. Ez mindig megnyugtat. Valami olyan dolgot sugároznak a srácok, amit nem lehet leírni. Olyan energiát adnak ki magukból, ami felfoghatatlan. Mintha sosem fogynának ki belőle.
  A sulihoz érve kivettem a fülesem és vártam a megvető pillantásokat. Ehelyett csak füttyszót hallottam. Nem akarom elhinni, hogy ennyit tesz a fehér ruha és az összefogott haj. A suli legmenőbb srácai is megnéztek, az ütős beszólások helyett. Remek! Tényleg jobb napnak ígérkezik a mai!
  Elindultam az osztály felé és most osztálytársaim megjegyzését vártam, de megint semmi. Az osztály legjobb pasija, bár részemről nem az, oda is jött hozzám, de durván lekoptattam. A ribancok olyan irigyen néztek, hogy már fájt. Tényleg ennyit változtat a fehér cucc??
  Tíz perc múlva becsengettek. Ofői az első, úgyhogy aludhatok. Vagy mégsem? Az ofő után.... Na ne! Ezt nem hiszem el! A Black Veil Brides sétált be utána! Én nekem a legnagyobb mosoly ült ki a számra, ami még soha. Nos, ezt a fiúk is észrevették... Úúú... Egyből elpirultam...
  A tanár hirtelen megszólalt.
   -Na srácok! Ez itt a Black Veil Brides!-mutatta be őket.
  Senki nem szólt semmit. Hát persze, nem is ismerik a bandát. Mindenki bámulta őket és az ofőt, a legértelmetlenebb fejjel.
   -Ez gáz!-jegyezte meg Ash.-Nemár, hogy nem ismertek!?
   -Nem baj! Legalább nem támadnak le!-jegyezte meg Andy és rám kacsintott. Én ott helyben elolvadtam...
   -Szerintem van egy óriási rajóngótok!-közölte Melcsi néni.
  Ha engem kérdeztek, a neve borzasztó, de ő a legkedvesebb ember a világon. Csak ő fogad el a tanárok közül úgy, ahogy vagyok.
   -Hát ja! Szerintem vigyázz vele Andy...
   -Nem kell velem vigyázni! Nem fogok a nyakatokba ugrani, de valljuk be, nem mindig lesz az ember osztálytársa, a világ legjobb zenekarának frontembere!-mosolyogtam őszintén.
   -Ennek örülök!-indult felém Andy.-Akkor azt se bánod, ha melléd ülök?
  Meg se várta válaszom, ledobta magát a mellettem ácsorgó, üres székre. A szívem kihagyott egy ütemet. Természetesen a ribancoknak, ekkor kellett megszólalni.
   -Ugyan, Andy! Csak nem akarsz egy hülye mellett ülni?
   -Most komolyan! A legnagyobb lúzert választod?-könnyek gyűltek a szememben.-Azt hittem jobb ízlésed van!
   -Lányok! Álljatok le!-szólalt meg szigorú hangján Melcsi néni.
   -Ugyan, tanárnő! Hisz tudja, hogy ide jár a legnagyobb lúzer, aki nem bír ki egy napot a pengéi nélkül!-nyávogta az egyik plázaribanc.
  Nekem ennyi kellett. Kitörtek a könnyeim és elindultam kifelé. Andy megpróbált viszzafogni, de kétéptem karom erős szorításából. Nem bírom. Mindig engem piszkálnak és nem nyelem le, amit nagyon rosszul teszek. Boby is mondta, hogy ne törődjek velük, de amióta nincsen családom, nem bírom ki a sértéseket.

KoliPeti💀