★Ők nem olyanok, mint mi...★ [BEFEJEZETT]

22.Fejezet

"-Na jó! Ez most jó volt!-fogom a hasam és tovább nevetek.-Jézusom, hogy lehetsz ilyen hülye? Agyfaszt kapok ezektől a vicceidtől!-vigyorgok és vállára hajtom a fejem.
-Örülök, hogy tetszik, Cica!-öleli át vállam, majd lesétálunk a konyhába..."
-Rendelünk pizzát?-kérdeztem, miközben leültem az asztalhoz, a pokrócot szorongatva, amit magammal hoztam, mert olyan "Andy-s" illata van.-Helyesbítek: rendeljünk pizzát, most!
-Ren...-de telefonja félbeszakítja.-Hello, CC! De szívesen, csak megkérdezem Katet is! Oké, hali!-teszi le.
-Na, mi az?
-Nem akarunk átmenni a srácokhoz pizzázni? Pont most rendeltek egy óriási adaggal, ami vagy legalább húsz pizzát jelent! Jah, és mindenféle van, például vega, ha megakarod tartani a formás alakod!-kacsint rám. Mérges pillantással jutalmazom, majd válaszolok:
-Tőlem mehetünk! De azt ügye tudod, hogy kiherélem Ash-t ezért!?-megyek a pultnak támaszkodó barátomhoz és a szemöldökére mutatok, majd rákulcsolom kezeim nyakára, s ő is így cselekszik, csak a derekammal.
-Már előre sajnálom a srácot!-húzza ravasz vigyorra ajkait és megcsókol.
-Nem kell sajnálni! Megérdemli!-húzódok el tőle, mire erős fájdalom nyilal mellkasomba, jobban mondva a szívembe. Az utamba eső tárgyak segítségével felmegyek.

★†★

A bandaházhoz érve, ami három utcával arréb van mint a miénk, elkezdett viszketni a tenyerem, hogy Ashly-nek lebasszak egy jó nagy pofont végre. Andy ezt észrevette és az ajtó előtt megállított. Két óriási tenyere közé fogta apró arcom, ami egyből belesimult. Olyan lehettem, mint egy igazi kiscica, akit gazdája kényeztet. Engedtem érintésének és lehunytam szemeim.
Ujjaim, pólójának az alljába akasztottam, nehogy összeessek, abban a pillanatban. Hirtelen puha ajkait érzem enyémeimen, amitól lábaim kocsonyássá vállnak, elválok tőle, majd karjait derekam köré fonja és erősen tart nehogy összeessek. Megint azt a fájó érzést érzem a mellasomban.
-Kat, jól vagy?-szorít magához.
-Andy! Nagyon fáj...-suttogom a szavakat és halk zokogásba kezdek. Fejem izmos felsőtestébe fúrom.
-Lélegezz mélyeket!-vesz karjaiba, majd szinte betöri az ajtót. A négy srác értetlenül néz ránk, de amint meglátnak engem, körülállnak.-CC! Vidd fel a szobámba!-ad át a dobosnak.-Hívom Adamet...-ez az utolsó, amit hallok, majd magával ránt a sötétség...

*CC szemszöge*

Amint karjaimba kapom Katet, elájul.
Andy nem is veszi észre, csak Adamet hívja egyből.
-Ash! Szólj neki majd, hogy elájult!-szólok a legközelebb álló haveromnak.
Nem is várom meg válaszát, csak felsietek Andy szobájába, ahol leteszem az ájult lányt az ágyra és várok.
-Nem akarsz hozzá kötődni, vagy mi? Andy, azt akarod, hogy...
-Ne mond ki!-jöttek be a srácok, akik az énekes idegeit tépték, majd leültek az ágyra, valamint a fotelekbe.-Meggyógyítom, de az veszélyes, mert...
-Srácok!-szólok közbe, mert Andy róla akar beszélni.-Tudjátok, Rikki volt az utolsó barátnőm, úgy 10 éve.-egyetértően bólogattak, majd folytattam.-Nem a Védelmi Minisztérium tartja fogva, annál sokkal rosszabb ez. A mutáció nem bizonyult tartósnak, ezért instabil hibrid lett. Azaz...-csuklott el a hangom, Andy-re néztem segélykérően.
-Azaz bármikor robbanhatott és sajnos ez bekövetkezett. A szemünk láttára semmisítette meg magát...
-Ezért beszéltetek le róla, hogy Ellát átváltoztassam?!-kérdezte szomorú szemmekkel Jake.
-Igen!-vágtuk rá Andy-vel.
-Erre az egészre, a legerősebb luxenek képesek csak, de ők is elbuknak néha...
-De te akkor, hogy maradtál életben, Chris?-tette fel félve a kérdést Ash.
-A húgom, Elena, átadott egy kis életet, ami egy ideig elég lesz, utána meg... Hagyjuk! Ebbe belegondolni is rossz!-ráztam a fejem.-Bocs skacok, hogy csak most mondtuk el, de én nem álltam erre készen és akkor nem kértem senki sajnálatából, de ez most se változott. Gyönyörű emlékként megőrzöm, és várom, hogy jöjjön más.-mosolyogtam fáradtan. Jó volt kiadni magamból.
Jinxx hirtelen felállt és az ajtóba ment. Na, igen! Tipikus vámpír ösztön! Katy-t figyelte, aki mocorgott az óriási ágyon.
-Katy!-ült közelebb a lányhoz Andy, majd megfogta kezét.-Úr isten!-nyúlt a homlokához.-Hozzatok egy lázmérőt...
-Au!-kiátott fel Kat és az oldalára fordult.
-Sssh! Itt vagyok! Hallod, Katy?!
Ekkor halk morgásra lettem figyelmes, ami Jinxx irányából jött.
-Mi a...?-mentem oda hozzá.
-A. Hátán. Van. Egy. Seb.-szűrte a fogai közt.
-Jake! Vidd le Jinxxet!-azzal kitoltam a szobából őket.-Ash, gyere!-húztam magam után, kinek a kezében lázmérő volt.
-CC, ez mi a hátán?-fordult felém Andy aggodalommal teli tekintettel és a szemében láttam pár kósza könnycseppet.
-Juliet műve lehet csak és a betegség, vagyis a szívritmuszavara. Meg kell gyógyítanod, vagy elfertőzödhet a sebe! Nem tudni, hogy milyen mély, csak azt, hogy kib@szottul nagy...
-De felvan!-szólt közbe Ash.-Túl kockázatos, ha megtudja mik is vagyunk... Andy! Nem éri meg...
-Jó, köszönjük, hogy feltartottál, mostmár mehetsz! Nézd meg, mivan Jinxxel!-ezzel kitoltam az ajtón, de előtte kitéptem a kezéből a lázmérőt. Andy-hez fordultam, aki már a karjaiban tartotta a lányt és a hátát simogatta, miközben dúdolt valamit.-Elájult?-kérdeztem a nyilvánvalót.
-Igen-sóhajtott.-Köszönöm CC! Innentől egyedül is boldogulok. Meggyógyítom a sebét, majd lefekszek aludni.-mosolygott fáradtan és tovább dúdolt.
Nem válaszoltam, csak óvatosan kiléptem az ajtón, majd becsuktam azt. Lesétáltam a lépcsőn a földszintre, ahol a három srác néma csendben ült a nappaliban. Csak a TV hangját lehetett hallani, amit nagy odaadással figyeltek. Valami akciófilm ment, de nem nagyon érdekelt. Oda a pizza evés!
Épp indultam volna a konyhába, mikor:
-CC!-hallottam meg Jake hangját, mire megfordultam és kérdőn néztem rá.-Mi lesz Katy-vel?
-Semmi! Rendbe fog jönni Andy segítségével és ha kell mi is segítünk, nem igaz?
-De, de!-szólalt meg Jinxx.-De mi lesz ha rosszul fogadja majd a hírt, hogy mik is vagyunk? Abban senki nem fog neki segíteni, mert: egy, minket utálni fog, kettő, hülyének fogják nézni, ha bárkinek szól!
-Majdnem megfogtál! De inkább azzal foglalkozz, milyen fedősztorit találunk ki, az egy héttel későbbi eseményekre! El kell tűnnünk! Ha kiderül, hogy több vagy mint harminc, hogy JÓVAL több vagy, nekünk lőttek!-förmedtem rá. Nem akartam felemelni a hangom, de kikészít, hogy Katy elől el kell mindent titkolni. Remélem nem sokáig!-Bocs haver, nem akartam kiabálni!-szólaltam meg kis idő műlva.
-Nem, én kérek bocsánatot! Tudom, hogy úgy tekintesz Katre, mint a kishugodra, de nem értem miért?!
-A bátyja miatt!-e mondatom hallatán, három értelmetlen pillantást kaptam.-Boby nem halt meg! Floridában bújkál...
-Hogy mi???-döbbenten néztek rám.
-Én is így voltam, mikor megtudtam! Kellinnek a házában van, álnévvel.-fejeztem be, mert lezártnak tekintem a témát. Ha eljön az ideje, mindent megtudnak ők is és Katy is...

KoliPeti💀