★Ők nem olyanok, mint mi...★ [BEFEJEZETT]

24.Fejezet-"Reggeli zuhany..."

"Egy ügyes mozdulattal fordít helyzetünkön, így én vagyok alul.

- Ígérem, óvatosan játszok veled, Cica! - csókol homlokon, majd elkezdődik a "játékunk"..."

*Andy szemszöge*

†★EGY HÉTTEL KÉSŐBB★†

Amikor volt az a kis "játékunk", még közelebb kerültünk egymáshoz, ami jelen pillanatban nagyon rossz. Ma kell elmennünk, és csak egy maradhat. Hogy miért? Jinxx jóval több, mint harminc. Eleinte úgy volt, hogy én maradok, de két nappal ezelőtt Juliet megfenyegetett: " Ha nem hagyod el Katy-t, az összes szeretted bánja, és vele kezdem! Hidd el, nem leszek óvatos! Anyád csak a bemelegítés volt!" Azóta a terv a következő: CC marad, mi négyen meg megyünk. Nincs más lehetőségünk, vagyis Katnek nincs és én nem bírom ki, ha valami baja esik! Csak pár hónapról lenne szó, vagyis mihelyst vége az érettséginek (két hónap), jövünk haza. Remélem kibírja addig! De legalább könnyebb lesz, azt hiszem, hisz itt lesz neki Kellin és Chris.

Jah, a találkozójuk. A házamban, vagyis a házunkban volt. Este tizenegykor, amikor hazaértem, még nagyban nyomták a szövegelést. Katet úgy kellett az ágyba küldeni, mint egy kislányt, aki több éve nem látta a barátját, pedig csak két évről volt szó. Nah mindegy!

A hátfájása is enyhült, sőt! El is múlt, ahogy a láza is! Már csak nagyon ritkán szól, hogy lepihen egy kicsit. Ennek viszont örülök, hogy nem betegen kell itt hagynom...

- Andy! Felvagy? - suttogja, alig hallhatóan és közelebb bújik hozzám.

- Igen, felvagyok - válaszolom mosolyogva, majd az órára pillantok, ami csak hat órát mutat.

- Akkor jó! - emeli rám tekintetét az óráról, ravasz vigyorral az ajkán. Jaj, Katy, ne nehezítsd meg!

- Mit szeretnél? - teszem fel félve a kérdést, pedig nagyon is jól tudom a válaszát.

- Tudod te azt... - pirul el, majd feltérdel mellém.

- Mit szeretnél, Cica? - ismétlem magam, mire csak egy szégyellős fejrázást kapok. Felülök, és fülébe suttogom: - A te szádból szeretném hallani, Kat! - hallom ahogy elakad a lélegzete.

- Játszani...

- Miért nem ezzel kezdted? - döntöm hátra, majd szenvedélyes csókban részesítem, amit viszonoz. Nem vadul, mint a múltkorit. Csak szép lassan, mintha érezné: ezek utolsó csókjaink egyike... Benyúlok pólója alá, s jobb mellét kezdem maszírozni. A francba is Andy! Ez sok lesz és nehezebb!

Egy jóleső sóhaj hagyja el ajkait először, majd belenyög csókunkba. Nem tehetek róla, én is férfi vagyok, az ösztöneim egyből reagálnának, de ő gyorsabb nálam, mivel észrevette reakcióm, amit nyögése váltott ki belőlem. A fürdő ajtajára pillant, majd vissza rám. Értem a célzását!

- A reggeli zuhanynál nincs jobb ötlet, nem igaz? - nem válaszol egyből, csak egy ügyes mozdulattal fordít helyzetünkön.

- Ne szövegelj, Biersack! - nyom egy puszit szám sarkára, majd leszáll rólam és a fürdőbe veszi az irányt. Csipőjét ringatva hívogat maga után, de tétovázok. Nem lesz túl nehéz így? Mondjuk, csak egy egyszerű zuhany, mi baj lehetne belőle? Max nem megyünk suliba... (*perverz vigyor*)

Elindulok utána, majd belépek a fürdőbe, ahol épp a haját fogja össze. Fölöslegesnek tartom, de mindegy! Mögéje lépek és átkarolom hátulról derekát, amit megbánok, mert odalent kezdődnek a "bajok". Szerelmem észreveszi és nyugodtan kezeli a helyzetet. Megfordul karjaimban és megcsókol.