Harminchatodik fejezet

428 31 1
                                    

Harry  szemszöge

Az utolsó koncertünk napja zsúfolt volt. Későn keltünk, rohantunk a helyszínre és semmi nem volt jó. Kábelek voltak mindenfelé, a világítás szórakozott, a mikrofonok meg bemondták az unalmast. Szóval egy nagy rakás szerencsétlenség volt. 

Az interjú előtt megbeszéltük, hogy csak akkor válaszolunk a magánéletünkkel kapcsolatos kérdésekre, ha jónak látjuk és a többiek is támogatják. Sejtettük, hogy Lili és Lei előtérbe kerülnek majd a pletykák miatt.

Nem tévedtünk. Szinte minden második kérdés a csajokra és a hozzánk fűződő viszonyukra vonatkozott. Niall került előbb terítékre, mi pedig támogatóan bólintottunk. Nem is tudtam, hogy egy éven belül nősülni akar... Meglepett, mert én is. Bár erről még Édesem se tudott.

Amikor rám került a sor, kijátszottam a kártyáim. 

- Nos, mint azt már mindenki tudja, van két csodaszép féléves babánk. És úton van a harmadik! - kacsintottam bele a kamerába remélvén, hogy Lili nem lesz rám nagyon mérges. - Az esküvő... még nincs meg a pontos dátum, de egy év múlva szerintem én is házas leszek. És a költözés... beszéltünk már róla. Lili lakása nem rossz, de nem fogunk elférni három babával, így valószínűleg az én házamba költözünk majd. 

Láttam a riporter csajon, hogy emészti a féltékenység, de nem érdekelt. Boldog vagyok a családommal, és semmi pénzért nem cserélném el őket. 

A beszélgetés nem sokáig tartott. Utána már csak annyi időnk volt, hogy összekapjuk magunkat, majd mentünk a színpadra. Ideges voltam, mert a délutáni próba sorozatos hibái óta nem voltunk ott. De a legnagyobb meglepetésre, minden jónak tűnt. A srácokkal elvégeztük a rituálénkat, elkezdtük a turnét lezáró showt. A tömeg őrjöngött, mi meg játszottuk az eszünket. Kergetőztünk,  bohóckodtunk, a vízzel játszottunk. Egy-két helyen voltak ugyan kábelek, de egyik sem tűnt veszélyesnek. Egészen addig, amíg...

Egy rohangálás után meg nem csúsztam és el nem estem a kábelekben. Sajgott a fejem, és csak arra tudtam gondolni, hogy ne legyen semmi bajom, mert azt Lil  nem élné túl.

Liliann szemszöge

- Mondd még egyszer.

- Harry elcsúszott a színpadon, és beverte a fejét. A mentős azt mondta, hogy agyrázkódása van, és betört a feje. Kórházba vitték, mi meg mindjárt indulunk utána. Csak gondoltam, felhívlak, hogy tőlünk halld, na a sajtóból.

- Én... Jézusom! Amint tudsz valamit, szólj Liam! Kérlek, a jövőm, az életem van most veszélyben!

- Ígérem Annie, de most mennem kell!

Liam kinyomott, én pedig mélységes pánikban ültem a sötét szobában. Annyiszor rettegtem már ettől, hogy most tényleg megtörtént. 

Nem akartam felkelteni a húgom, így a gyerekek  szobájába mentem. Leültem a szoba közepére és néztem, ahogy az életem értelmei édesen szuszognak. Annyi mindent megtettem, hogy megkapjam őket! És Harry... Mindig ott volt a közelemben, de csak az utóbbi kb két évben kerültünk igazán közel egymáshoz. De milyen eseménydús időszak is volt az a két év! Részegen terhes lettem, elvetéltem, távolságot tartottam, összejöttünk, megtermékenyítésre mentem, terhes lettem, kiderült, hogy Harry az apa, kórházba kerültem, veszekedtünk, összejöttünk, megszültem ezt a két csodát, menyasszony lettem, hamarosan nagynéni és újra anya leszek. És most szembe kell néznem a lehetőséggel, hogy az a férfi, aki az utóbbi időben az életem központi eleme lett, lehet, hogy súlyosan megsérült. Mindezt olyan gyerekes ökörségek miatt, mint a színpadi vízköpködés és a fogócska. 

Pofon a múltbólWhere stories live. Discover now