Pofon a múltból

IX. fejezet

 Sziasztok! A rész tartalmaz 18+ részeket, ennek tekintetében olvassátok!

Szóval egy pillanat műve volt az egész. Egyikben még a poharamért nyúlok, a másikban már Harry édes csókjai veszik el az eszem. A halvány meglepődésemen hamar eluralkodott a vágyam. Belenyögtem a csókjába, mire még hevesebben ostromolt ajkaival. A kezem a hajába tévedt, a hullámos fürtök ki-kifolytak az ujjaim közül, de egyszer-kétszer  meghúztam a tincseit, minek következtében ő is felnyögött és még agresszívabban és lényegre törően folytatta a csókcsatát. Addig ficánkoltam alatta, míg a lábaimat a dereka köré nem tudtam fonni. Mennyei érzés volt, ahogy izmos teste az enyémnek feszült. A vérem felforrt, az eszem kidobhattam az ablakon. Annyira elmerültünk egymásban, hogy csak sokára vettem észre a mobilom csörgését. Alapjáraton nem izgatott volna, de az anyám csengőhangján szólt.

- Várj egy percet, kérlek! - adtam egy piszit a felduzzadt ajkaira, majd elmásztam a telefonomért.

- Szia anya! Mi.. Miben segíthetek? - úgy lihegtem, mint aki most futotta le a maratont. Vagy mint akit most csókolt eszméletlenre Harry Styles. De ezt anyámnak nem kellett tudnia.

- Lili, hol van a húgod? Miért nem veszi fel a mobilját? És te miért lihegsz úgy, mint aki maratont futott?

- Mert... - gondolkodj Liliann, gondolkodj!!! 

- Izé, zuhanyozni voltam, de a mobilom a táskámban maradt, amit szokásomhoz híven csak ledobtam valahová, mikor megjöttem, És mivel hallottam, hogy te vagy az, siettem, mert nem hívsz ok nélkül ilyen időben.

- Oké, elhiszem, mindig is trehány voltál. Még mindig nem szoktál le róla? - sose változik. Ez Dorothy Edwards.

- Nem anya, nem szok.. uhh.

- Mi volt ez? - Nyilván nem mondom majd meg neki, hogy kivel vagyok, és az a valaki épp a nyakam harapdossa, hogy visszacsábítson a korábbi helyemre.Nem....

- Csak láttam valamit, amit el is felejtettem, és holnapi határidős feladat.

- Ez is rád vall, lányom. Szóval, hol van a húgod? Hozzád indult, de szerintem nincs nálad...

- Nincs, ezt eltaláltad. Itt voltak a fiúk, és elvitték vacsizni. 

- És te miért nem mentél velük? Tudod, hogy elfogadtam azt a csapatot, de a húgod egy fiatal és igen csinos lány, aki..

- Oké, ezt a gondolatmenetet nem szükséges hangosan befejezned. - Koncentrálni se tudnék most erre a beszélgetésre.

- Alig egy órája mentek el, majd jelentkezik, ne aggódj! És én most mennék, mert vizesen kicsit hűvös a lakásom, és még sok dolgom van ma éjszaka. Akarom mondani, este.

- Jó, de ne legyen baja Leilának, vagy nagy pert akasztok a nyakatokba. Szeretlek, Lili, ne maradj fenn soká..

- Szia anya, nem fogok!

-Szóval nem maradsz fenn soká... Akkor most menjek el?

- Ha meg mered tenni, neked annyi Styles. Inkább gyere ide..

Olyan lágyan és édesen csókolt meg, hogyha nem tart, tuti pocsolyává olvadok a nappalim közepén. Felemelt, jelezte, hogy öleljem úgy, mint percekkel ezelőtt a kanapén. Nem tiltakoztam. Leült, én pedig az ölében élveztem a helyzetet. Ahogy egymást ostromoltuk csókjainkkal, éreztem, nem csak én indultam be...

A kezeim elkalandoztak, történetesen a pólója alá. A válasz egy helyeslő morgás volt, valamint az ő keze is elindult. 

Istenem, nem bánom, hogy arra az éjszakára nem emlékszem, mert ez tuti jobb annál!