III. fejezet

690 32 0
                                    

Reggel nem siettem az ébredéssel, hisz csak 11-kor volt jelenésem a dokinál. A szokásos kis rituálém után elindultam a kávézóba, ahol a húgocskám várt. Majd kiugrott a bőréből, mikor helyet foglaltam mellette a rendelésemmel.

- Istenem Lil, annyira megijesztett anya, mikor elmondta, mi történt veled. Sajnálom, hogy nem jöhettem előtt, de vizsgaidőszakban nem pattanhattam meg.
-Lei, mondtam már, mikor kiengedtek, hogy nem gond. De mesélj, minden sikerült?

Valami nem stimmelt, láttam rajta. Az órámra néztem, és tudtam, hogy az indulásig lévő 6 perc nem lenne elég a vallatáshoz, így elhívtam, hogy tartson velem. Nem ellenkezett sokáig.

A nőgyógyászig tartó 10 perces séta során beszélgettünk, de feltűnően kerülte a dolgot. Egyszer úgyis megtörik, ismerem, mint a tenyerem.

- Miért kell ilyen hamar visszajönnöd a dokihoz? Tegnap reggel engedtek ki, nem? - kérdezte Leila.

- Azért, mert a nőgyógyász akkor látott utoljára, mikor még kómában voltam. És amúgy is kontrollra kellett volna jönnöm, tudod, az éves szűrésre.

- Jujj, ilyen dolgokról nem beszélünk, emlékszel? És mi köze a nőgyógyásznak a kómádhoz?

Jézus, neki nem is mondtam, igaz, másnak se nagyon reklámoztam a dolgot.

- Hát, izé... Amikor a baleset történt, épp anyához tartottam. Komolyan összevesztünk Travisszel, és szakított velem. - Láttam rajta, hogy mindjárt közbeszól, így csak feltartottam egy ujjam és folytattam: - Azt hitte, kijátszottam, mert kiderült, hogy terhes vagyok. Totál kiakadt. Én is, de ami történt, az nem az én hibám volt. Belefúródott a hasamba egy alkatrész, és elvetéltem. Van is egy csodás sebem, majd megmutatom. - próbáltam viccelni vele.

- Úgy sajnálom Sis, tudom, mit jelenthetett neked a pici! - Olyan hirtelen és nagy hévvel ölelt meg, hogy kis híján hanyatt vágódtunk a rendelő bejáratánál. Bementünk, és rögtön hallottam a nevem. A falióra még csak 10:50-et mutatott, gondoltam, biztos valaki nem jött el.

- Ülj le, mindjárt jövök! - szóltam a húgomnak, majd bementem és levetkőztem.

- Szép napot Lillian! Mondanám, hogy örülök, hogy látom, de ez most nem helyénvaló. Hogy van? - jött be a vizsgálóba dr. Green.

- Jónapot! - Mosolyogtam vissza a középkorú orvosomra. - A történtekhez képes szerintem meglepően jól. Azt mondták a kórházban, hogy ön látott el a baleset után. Mesélne nekem erről egy kicsit?

- Nos, ha szeretné, persze. Aznap én voltam az ügyeletes, így amint szóltak, hogy egy méh tájéki alkatrészt kell eltávolítani egy páciensből, rögtön mentem a műtőbe. Amint megtudtam, hogy kegyed az, azonnal átvettem az irányítást, tudván, állapotos. Megultrahangoztam, de már nem volt szívhang, kénytelen voltam kiemelni a magzatot, miközben eltávolították az alkatrészt.

- Milyen.... milyen volt? A pici? - kérdeztem elszorult torokkal.

- Nem tudtam pontosan, mennyi idős is volt, de akkor olyan max. 4 hónaposra saccoltam. Korához képest fejlett volt. Öhm,.. akarja tudni a nemét?
- Meg tudná mondani? - a totális összeomlás szélén álltam, de tartottam magam.

- Kislány lett volna. Őszinte részvétem kisasszony!

A vizsgálat többi része beszéd nélkül folyt.

A Leilának megígért csajos-vásárolgatós napból csak egyszerű filmnézés lett. Egy-egy doboz fagyit benyomtunk fejenként, ez valamit javított a kedélyállapotunkon. A megtudottak azonban nem hagytak nyugodni. Az már biztossá vált számomra, hogy a kicsi lányom apja Harry lett volna. Hálát adok Istennek, amiért már nincs mellettem Trav, mert most tuti ezerszer jobban üvöltene, mint két hónapja. 

- Mizujs Pete? Hogy vagy otthon? - rázott vissza a húgom hangja a valóságba. Furán néztem rá, mert még nem hallottam erről a Pete-fazonról, de leintett és kivonult a konyhába. Egy újabb dolog, amiben meg kell törnöm...
Miután visszajött a telefonálásból, szólt, hogy indulnia kell, mert hazáig hosszú az út. A távozása után rövidesen elaludtam.

.....*****.....

Az utóbbi két hét azzal telt, hogy visszarázódjak, és újra beleszokjak  a fiúkkal közös napirendbe. Voltak nehezebb napok, de mindig sikerült túllendülni a mélyponton, hála a fiúk vicceinek. Harry azonban továbbra is a hűvös-távolságtartó üzemmódban létezik. Csak akkor szól hozzám, ha nagyon muszáj, de egyébként nem is létezek számára. A megtudottakat tényleg nem mondtam el neki, de nem is láttam rajta, hogy fikarcnyit is érdekelné.

Mostanában egyre gyakrabban fog el a sírhatnék, ha eszembe jut a lányom, vagy szembe jön egy terhes nő. A múltkor dr.Green azt mondta, még három hónapot biztos várjak, mielőtt újra próbálkoznék a teherbe eséssel. Jelenleg nem látok rá esélyt, hogy 23 éves fejjel találok valakit, akitől ennyi idő alatt gyereket szeretnék. 

Viszont az is biztos, hogy nekem lesz egy babám másfél éven belül. Nem érdekel, mit kell tennem ahhoz, hogy őt megkaphassam, de semmi sem tántoríthat majd el tőle. Még a bizalmatlanságom sem, ami az utolsó lehetőségemhez kapcsolódik. A spermabankhoz.

Sziasztok!

Most kezd majd kibontakozni a cselekmény fő szála. Remélem, nem unjátok nagyon a banánt a felvezetéssel, de elengedhetetlennek tartom a jó végeredményhez. 
Nemsokára jelentkezem!

Puszi: K.



Pofon a múltbólWhere stories live. Discover now