Black Angel: the endgame [Rémkép 3. évad]

5.rész

Első dolog amit érzékelek, miután felébredek az a nagy csend. Sehol semmi zaj. Viszont hallok egy monoton levegővételt. Hangosabb az enyemnél, és el is tér. Szaporán veszi a levegőt, mintha csak futott volna, esetleg egy hosszabb, gyors sétáról jött volna.

Hol lehetek?

Lassan kinyitom a szemem. Kell egy kis idő, míg a szemem hozzászokik az erős fényhez. Miután kitisztul a látásom, első amit megpillantok az a fehér fal. Pislogok még párat, majd balra fordítom a fejem. Az ágyam mellet párhuzamosan még több ágy van. A fal felettem terep mintás. De fura!

"Látom felébredtél!" - egy ismeretlen hang szólal meg a másik oldalamon. Odafordítom a fejem és egy férfi tekintetével találom szembe magam.

Barna haj, barna szem, kicsit borostás arc. Erős, izmos karok, sötétzöld, kicsit szürkés trikó és terepmintás gatya, fekete bakanccsal. Mintha csak egy katona lenne. Bár annyira nem helyes, nem jön be annyira. És nagyon fiatalnak tűnik még. Hány éves lehet?

"Hol vagyok?" - első és egyben legfontosabb kérdésemet teszem fel.

"A Védők főhadiszállásának ispotályában." - a hol? Mit dumál ez itt nekem? Milyen Védők? "Egyébként Garrett vagyok." - teszi hozzá.

"Mi az a Védők? Te vagy itt a vezér? És hogy kerültem ide?" - kezdek el kérdezősködni. Jó lenne tudni, hogyan kerültem ide, mi ez, és a szokásos.

"Ne gondolj semmi rosszra. A másvilág védői vagyunk, bár a Földön is szoktunk lenni, ott is csináljuk a feladatunkat. Óvjuk az ártatlanokat, egyes fontos lelkeket, vagy akit/akiket kiválasztanak nekünk a Földön. Nem csinálunk semmi rosszat. Mi a jó fiúk vagyunk. Parancsra teljesítünk, de legfőképp védünk. Más néven, lehet az ismerősebben cseng neked, Sanguinem cadaver-nek neveznek." - hallottam már ezt a szót valahol! Igen, ismerős. Ki mondta? Várjunk! Michael! Ő mondta. Vérdög.

"Vérdögök." - suttogom magam elé.

"Igen." - bólint Garrett.

"És te vagy a vezér?" - bökök az állammal felé.

"Nem. És még csak helyettes sem vagyok. Egy egyszerű katona az én posztom." - mondja.

"És akkor ki a vezér?"

"Michael Clifford." - amint kimondja a nevet egy halk morgást ejtek, és gúnyosan elmosolyodom.

"Akkor szeretnék beszélni vele." - ülök fel, de amint kiegyenesedek, a hasamba éles fájdalom hasít. Azonnal ráteszem a fájó pontra a kezem, majd lenézek. Most veszem észre, hogy más ruha van rajtam. Ugyan úgy nézek ki mint Garrett. Csodás. Szar ez a ruha. Felhúzom a trikóm. Egy kötést veszek észre. Hát persze. A nővérem okozta seb. Zöldes foltok voltak a véremben.

Kiverem a fejemből az előtörő emléket. Felállok.

"Hé! Hova készülsz?" - áll fel ő is. Sokkal magasabb nálam. Hány centi lehet?

"Michael-höz." - vágom rá, és kikerülöm az ágyat ahol feküdtem. A kijárat felé tartok.

"Ez nem ilyen egyszerű! Először meg kellene kérdezni, hogy ráér-e, majd bejelenteni, hogy te látni akarod. És ha engedélyt ad rá akkor bemehetsz." - hadarja, miközben kifelé haladunk.

"Te jó isten, mi ez?" - állok meg, majd rá nézek.

"Szabályzat." - egy szemforgatással válaszolok. Mik ezek...?

"Nem érdekel. Akkor is oda viszel hozzá!" - szinte már parancsolóan mondom.

Nem válaszol. Csak nagyot sóhajt, majd elindul. Azonnal követem. Gyors léptekben halad, alig bírom tartani vele a lépést. Elhaladunk egy tükör mellett. Már visszaváltoztam. Ugyan olyan kicsi vagyok, ugyan az a mahagóni, hullámos haj. Minden ugyan az. Garret gyorsan halad, majd hirtelen megáll egy nagy ajtó előtt. Most veszem csak észre, hogy az összes fal sötétszürke. Viszont az ajtó sötétbarna. Miért ilyen sötét minden? Nincs vele bajom, de miért ilyen.... elvont? És ijesztő. Mintha csak egy elmegyógyintézetben lennénk.