Black Angel: the endgame [Rémkép 3. évad]

3.rész

Haha. Új szereplő. Haha. Aki nagyon cuki, és fontos számomra:)

Utoljára ránézek anyámra, majd a kapu felé fordulok. Odaát sötétség honol. Már meg sem lepődöm. Nagy levegőt veszek, majd magabiztosan átlépek a kapunk. Amint a másik lábam is érinti a talajt, a kapu bezárul mögöttem, ezzel elválva anyámtól is. Körbenézek. Teljesen új minden nekem. Nem ilyenre számítottam. Nem is olyanra, ahol minden békés, tele szivárvánnyal, repkedő, beszélő lényekkel meg stb., de azért, hogy ennyire sivár legyen minden... Minden fekete, sötét van, azt se tudom, mi ad fényt. Élő, virágzó növény sehol. Elkorhadt, fekete törzsű, letört fák vannak csak, amik életveszélyesnek mutatkoznak. Megfordulok. Mögöttem is ugyan az van. A végtelenségig nyúló síkság, fekete talajjal, fekete letört fák. Viszont a távolban, nagyon messze, mintha lenne valami. Városnak tűnik. Elindulok felé. Miközben megyek, olyan érzésem támad, mintha csak egy helyben mennék. A fák ugyan olyanok, a város csak nagyon lassan lesz kivehetőbb, a talaj is ugyan olyan. Semmi emelkedő, gödör vagy valami. Mintha ez a föld a száműzöttekké lenne. Egy olyan hely, ahol semmi jó nincs, nehogy még jól is érezzék itt magukat. Van egy furcsa érzésem, szerintem nem jó helyen járok. Ha anyám direkt rossz helyre küldött, én nem tudom, hogy mit csinálok vele! Ezer százalék, hogy ő is az ellenségem. Nem kellett volna megbíznom benne! És biztos, hogy össze-vissza zagyvált valamit. Egy szavát se hiszem el! Egy igazi róka.

Egyre közelebb kerülök a városhoz. Lerombolt, félig álló házak vannak, körülöttem. Mintha háború dúlt volna itt. Mindent lerombolt egy bomba, vagy tank lövedékei. Sétálok befelé, egyre ijesztőbb minden. Olyan, mintha a lerombolt házak törmelékei között valaki, vagy valamik figyelnének engem. Minden egyes mozdulatomat, lélegzetvételemet. Óvatosan hátranyúlok az egyik késemért, majd elrejtem a tenyeremben. A kezem behúzom a bőrdzseki ujjába, hogy kevésbé legyen feltűnő. Fülelek, mintha zajt hallottam volna délkeleti irányból. Sétálok tovább, mintha semmi sem történt volna. De újra hallok egy zajt. Mintha egy kiszáradt faágra ráléptek volna. Először kis kavicsok gurulását hallottam. Itt van valaki, ez biztos! Nyugodt vagyok, még mindig megyek előre. Viszont most már futást hallok mögülem. Oldalról. És hirtelen elém ugrik egy alak.

Leakar ütni, de gyorsan elhajolok előle. Oldalba akar ütni, de megint kitérek. Most rajtam a sor. Egy jobb egyenessel kezdek, ami elől el is hajol, de gyorsan oldalba rúgom. Ezt már nem tudta kivédeni, így egy kicsit meginog. Megint ütni próbál, kitérek, majd jól oldalba ütöm. Most már tudja, hogy oldalazok, így jobban figyel. Megint üt, kicsit lassú voltam, épp, hogy súrolt egy kicsit. Üt, lehajolok és nekirontok. Átkarolom a testét, majd nekivágom a falnak. Megfogom a két vállát, majd jól gyomorszájon térdelem, kétszer. Belülről ellöki a kezemet és gyorsan lök rajtam egyet. Hátrálok pár lépést. Nem akarom bevetni az erőmet, azzal felfedném magam. Ütni próbál, de gyorsan megfogom a kezét, fellépek a falra, majd jól elrugaszkodom. A földre terül alattam, egy fájdalmas nyögést ejt. Két oldalt leszorítom a térdemmel a kezeit, majd előveszem a kést és a torkához tartom. Nem látom az arcát, maszk védi. Viszont gyönyörű kék szempár néz fel rám. Nem ijedt, úgy látszik nem fél. Pedig kellene. Összeszűkítem a szemem, merészen a szemeit nézem. Ő elkezd fuldokolni, köhög. Nem látom, de tudom, hogy vörösödni kezd a feje. Nem akarom megölni még, így abbahagyom.

"Ki vagy?" - kérdezem, a kést még mindig a torkához szorítom. Bár fölösleges, hisz ott van az erőm is, simán meg tudnám ölni egy pillanat alatt.

"Inkább te mondd el ki vagy, drágám. Túl furcsa vagy nekem, édes." - mondja. Gyűlölöm, mikor ilyen neveket mondanak rám. Egyszerűen hánynom kell tőle. Vagy felmegy bennem a pumpa és megölöm azt az embert. Most az utolsó áll fen.

"Az, aki a halálodat fogja okozni, ha nem mondod el a neved, drága." - hangsúlyozom ki az utolsó szót.

"Ha elveszed a kést a torkomról, és felállhatok, akkor elmondom." - mondja most már normálisabb hangon. Nem az az igazi férfias hangja van, inkább kisfiús. Egy furfangos kisfiúé.