Pofon a múltból

Tizennyolcadik fejezet

- Honnan veszed?

- Nagyjából már tudom a napirendjüket. És ha abbamarad a mozgás, akkor épp édesdeden szundiznak odabent.

- Miért ébredtek most fel?

- Mert kezd felszívódni az ebéd és mert hallják a hangod.

- Mi köze van a hangomnak ehhez?

- Nagyon sokszor szoktam a dalaitokat hallgatni. Mindig rúgkapálnak, ha meghallják őket. És olyankor én sosem tudok pihenni.

- És nem lehet őket valahogy lenyugtatni?

- De, de ahhoz most semmi kedvem.

- Mihez?

- Egy jó forró zuhanyhoz.

- Jó, akkor inkább próbálj meg kikapcsolni, én meg elsimogatom a pocid, hátha elalszanak.

- Ne reménykedj Humor Harold! - motyogtam félálomban.

- Humor Harold? Ötletes... - suttogta vissza, és tovább simogatta a strandlabdát, ami a hasam helyén volt.

Nem tudom, hogy csinálta, de mindig sikerült oda tennie a tenyerét, ahová a rúgás vagy könyöklés ment. 

Olyan békés volt így, hogy nagyon hamar el is aludtam.

Arra ébredtem, hogy pisilnem kell. Az óra szerint 3 órát szundítottam, ami rekordnak számít. Mármint azért, mert annyit ritkán bírok ki WC-re menés nélkül. Harry még mindig ott volt, de valamikor ő is elaludt. Annyira megható volt, ahogy átölelt. Nem tudom miért, de előjöttek a könnyeim. Nagyon óvatosan kikászálódtam, majd elindultam a fürdőbe. Miután végeztem, visszamentem a szobába, mert a többiek is aludtak még. Harry azonban ébren volt.

- Jézusom, Lil, hová tűntél? Az előbb még itt voltál, aztán egyszer csak semmi!

- Bocsi, de a picik ráültek a hólyagomra és muszáj volt elmennem pisilni. Én keltettelek fel?

- Nem tudom megmondani. Hirtelen csak éreztem hogy nem vagy mellettem és felijedtem.

- Semmi gond, itt vagyok. Mit csinálunk most? A nagybácsik még mindig húzzák a lóbőrt.

- Nem tudom, te mire gondoltál?

- Beszélgessünk. Úgyis annyi mondanivalód lehet...

Láttam rajta, hogy elsápad.

- Mi..Mire gondolsz?

- Mire gondolok, mire gondolok... Styles a turné! Tudod, lángész, amiről ideutaztatok.

- Ja, értem. Amúgy mióta vagy te ilyen zsémbes?

- Mióta terhes vagyok. Mondtam, hogy jobban jártok, hogyha csak a végeredményekkel szembesültök, de ti idejöttetek önként. Akkor viseljétek emelt fővel amit kaptok!

- Oké, oké, felfogtam. Gyere, ülj ide vissza, hadd simizzem a hasad. Közben meg mesélek.

Szót fogadtam, és helyet foglaltam a lábai között. Elmondott mindent, ami történt velük a koncertek alatt. Sikítozó rajongók, fehérneműk a színpadon, esések...Mindent tudtam, mire a többiek felébredtek. Már egy film felénél jártunk, amikor halk kopogást hallottam. 

- Bújj be!
- Ohh, akkor már fent vagytok! - jött be Louis. És mögötte a másik kettő is.

- Olyan cukik vagytok így! - mosolygott Niall.

- Gyertek ide, üljetek le ti is! -lapogattam meg az ágyat magunk mellett. - A bébimanók újra elemükben vannak.

Elképedve nézték, ahogy felhúztam pólómat. A hasam hullámzott, és itt-ott észrevehető volt egy-két könyök vagy talpacska.

- Atya világ! Ez nem fáj?

- Ne aggódj, Liam, nem rúgnak olyan nagyot - válaszolt helyettem a büszke apuka .

- Biztos? Nagyon durvának néz ki.

Elkaptam a kezét, és a hasamra tettem. Pont jókor, mert egy testrész épp akkor tűnt fel és vágódott Liam tenyeréhez. Annyira megbabonázták a babák, hogy már akkor teljesen odáig meg vissza volt tőlük. 

A nap hátralévő része azzal telt, hogy a fiúk a babákkal játszottak, és én nem is sokat számítottam. Fel voltak háborodva, mikor el kellett mennem pisilni, vagy mikor a picik elaludtak. Vagy amikor vacsora után azt mondtam, hogy elfáradtam és inkább lefeküdnék aludni. Olyan könyörgően néztek rám, hogy maradtam még egy kicsit. 

Miután a forró fürdő megnyugtatta a bébiket és engem is, elmentünk aludni. Harry ugyanúgy feküdt le, mint délután, és én végre békét, nyugalmat és biztonságot éreztem. Már majdnem elaludtam, amikor hallottam, hogy Harry beszél.

- Annyira sajnálom, hogy nem azért várod az én babáimat, mert boldogok vagyunk együtt, és terveztük őket. De nekem mindennél többet jelent, hogy önkéntelenül is engem választottál donornak. Még nem tudom, hogy fogok annyi bátorságot összeszedni, hogy elmondjam neked az igazat, de veled szeretnék lenni a terhességed hátralévő részében. Nem csak a babák miatt, hanem mert fontos vagy nekem. Mert szeretlek, Liliann Dorothy Edwards. Te és a picik jelentitek az életet és a jövőt.

Nyomott egy puszit a hajamba, és hamarosan egyenletessé vált a szuszogása. 

Másnap reggel én ébredtem hamarabb. Az éjjel Harry is és én is forogtunk, így egymásnak háttal ébredtünk. Még sötét volt kint, és az óra is csak fél hetet mutatott. És ez volt a tökéletes időpont, hogy a tervem végrehajtsam.

Most vallani fogsz Styles!!!

Sziasztok!

Ilyet még sose csináltam, de két rész került ki egy nap alatt. Ismerem magam annyira, hogy tudjam, a hét közepe/vége felé hozok majd új rész, mert sűrű az élet. De ez mellékes. 

Az lenne a kérésem, hogy ha van ötletetek arra, mi hangozzon el az alatt a bizonyos vallatás alatt, amiről sokat még nem tudtok biztosan, akkor írjátok meg! A lényeg, hogy egy mondatot szeretnék, és esetleg azt, hogy ki mondja kinek.

Remélem reagáltok majd!

Puszi: K.