One Millions /H.S./ |Befejezett|

Tizennyolcadik fejezet

Visszatekintés:2010

Valaki bökdös.Az érzés múlása érdekében átfordulok a másik oldalamra és a fejemre húzom a takarót,miközben próbálok vissza aludni.Egy újabb bökés,talán csak a képzeletem játszik velem?

-Kelj már fel Csipkerózsika!-Hallok meg egy hangot mire felnyögök ezzel mutatva:hogy hagyjanak továbbra is aludni.Ám nem volt mákom,ugyan is fejem felől elkezdték húzni a takarót,aminek egyből utána is kapok továbbra is csukott szemmel.

-Jó reggelt Kedvesem!-Mondta Harry durva angol akcentussal,nem bírtam ki,hogy ne nevessek fel hangosan.

-Nem fogod kinyitni a szemed?-Válaszul megráztam a fejem,amin elnevette magát.

-Olyan kis béna vagy!-Szekált továbbra is,mire egyből kinyitottam a látószerveimet,és megpillantottam az ágyam szélén ülő Harryt.Piros egybe részes pizsama volt rajta,a göndör haja el volt aludva.

-Te vagy a béna!-Ültem fel hirtelen és elkaptam a karját ezáltal lerántottam magam mellé,ijedtében halkan felsikított amin újra  elnevettem magam.

-Hát te?-Pillantottam érdeklődően az immáron mellettem fekvő fiúra,aki féloldalason rám mosolygott.

-Mivel tíz óra elmúlt kezdtelek hiányolni,és anyukád is megcsinálta a reggelit.-A mondata végén megpuszilta a homlokom,és állt volna már fel,mikor elkaptam újra a kezét.

-Oh,jól elaludtam...Úgy látszik kifárasztott a tegnapi shopping.-Mosolyodtam el,ahogyan vissza gondoltam a tegnapi napra,és azt éreztem a következő pillanatban,hogy ujjak kerülnek a hajkoronámba és össze kócolják azt,mérgemben felhúztam az orromat és felháborodottan néztem Haroldra.

-Gyere menjünk le,madárfészek hajú.-Kezdett el rajtam nevetni,és most sikeresen felállt az ágyamból és felém nyújtotta a kezét.

-Nem...Vegyél fel a hátadra!-Néztem fel az arcára durcásan és össze kulcsoltam a mellkasom előtt a kezeimet miközben még mindig ültő helyzetben,mire felsóhajtott és a háta mögé biccentett,én pedig egyből felálltam és rá ugrottam a hátára.

-És csak hogy tudd,Harold Edward Styles neked madár fészek a hajad,nem nekem.-Fortyogtam rajta csimpánzkodva miközben óvatosan lépkedett le az utolsó lépcsőfokokon.

-Nem is igaz!-Tiltakozott,miközben a kezei a lábaimat fogták,hogy meg tudjon tartani és dobott rajtam egyet a bosszúságát mutatva.

-De igen!-Értünk be a konyhába miközben még mindig cipelt,a többiek furán néztek ránk,hogy min veszekszünk és miért vagyok Harry hátán.

-Nem!-Tett le a szokásos helyemen ahol szoktam ülni.

-Nektek is jó reggelt!-Kezdett el rajtunk hahótázni Anne,miközben a pirítósát vajazta.

-Reggelt!-Feleltük Harryvel egyszerre,és a hangunkban még mindig érződött az enyhe feszültség.

-Hát veletek meg mi történt?-Nézett rám anya aztán Harryre.

-Azt mondta a hajamra,hogy madárfészek!-Vádoltam Haroldot miközben a zöld szemeibe néztem.

-Te is az enyémre,ami nem is igaz!-Védekezett,válaszul rá nyújtottam a nyelvem.

-Olyan hülyék és arik vagytok!-Kezdett el rajtunk nevetni Gemma,amibe az anyukáink is csatlakoztak.Harrehval egymásra néztünk és megráztuk a fejünket.Nem értik.

-Tényleg,meséljetek milyen volt tegnap?-Törölte le anya a morzsát a szája széléről és érdeklődve várta a válaszainkat.

-Nagyon jó,megtaláltam a kedvenc márkámat.-Csettintett egyet Hazza a nyelvével a mondata végén.