One Millions /H.S./ |Befejezett|

Tizenharmadik fejezet

Visszatekintés:2010

Mi a franc?

Reggel nagyon fáradt voltam amikor felkeltem,nem akartam kiszállni az ágyból,de muszály volt suliba menni.Aztán eszembe jutott ami a hétvégén történt,és mintha egy tőrt szúrtak volna a szívembe,mire kicsit össze görnyedtem a fekvő helyzetemben.Össze kell szednem magam,tudom.De olyan nehéz.

Nagy fáradalom árán,de sikerült ki kászolódnom az ágyamból,de nagy volt a kísértés,hogy vissza bújjak.Végül erőt vettem magamon,és felöltöztem aztán megindultam a fürdő szoba felé,hisz a lustálkodásom sokáig elhúzódott.Alig tíz perc alatt elintéztem a reggeli rutinokat,és le indultam a lépcsőn,hogy induljunk a többiekkel a suliba.Mivel anyáék már elmennek ilyenkor dolgozni gyalog kell mennünk,ezzel nincs semmi baj míg nem esik az eső.

Az ajtónál Harry várt egyedül és a telefonját nyomkodta idegbetegen.Oh,Gemma ilyenkor hol vagy?!Én biztos,hogy nem szólok hozzá.Inkább ledobtam a táskámat a földre és oda mentem a szekrényhez amihez Harold közel állt,és kivettem belőle a cipőm és az eső kabátom.Rám sem nézett,mintha ott sem lettem volna.

Mikor már a cipőfűzőmet kötöttem masnira,Gemma ugrált le jó kedvűen a lépcsőn.Legalább valakinek van életkedve.

-Jó reggelt madárkáim!-Fecsegte,mire Harryvel küldünk felé egy csúnya nézést.

-Ne legyetek már ilyenek,béküljetek ki!-Feszegette a lány a határainkat.

-Ebbe te nem szólj bele!-Csattant az öccse fel,és Gemma inkább nem szólalt meg.

Nem bírtam már ezt a feszültséget így felkaptam a táskámat a földről és kikerülve Harryt léptem ki az ajtón.

Két perc múlva már csatlakozott hozzám a Styles testvérpár és elindultunk az iskolába.

Egyedül az oldotta a feszültséget,hogy Gemma a semmiségekről fecsegett.

Most a szokásosnál hamarabb értünk a sulihoz,és megálltunk mind a hárman,hogy megvárjuk a negyedik tagot,Hope-ot.

Ám ami ezután történt nem számítottam.A távolból ki lehetett volna már szúrni Skyler rikító rózsaszínű kabátját és a pöckös menését.Meglepő módon nem a kapu felé tipegett,hanem a mi irányunkba.

-Szia Harry!-Nyávogott,és figyelembe sem vette,hogy többen is ott állunk,csak neki köszönt.Pofátlan.

-Sky!-Köszöntötte Harry erőltetetten vigyorogva,és a lányhoz lépett és lesmárolta.Mire nekem az állam a földet verte,és a szívem össze facsarodott.Ezt miért teszi?Mire jó engem bántania?Ez a lány mivel tud többet mint én?Őt miért tudja megcsókolni,és engem miért nem?Ez a kép ahogy megcsókolják egymást a retinámba égett,ezzel kínozva engem.Éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe,de nem engedtem,hogy ki csorduljanak.

-Harry!-Köszörülte meg Gemma a torkát,mire Harry és az újdonsült barátnője elváltak egymástól.

-Otthon találkozunk.-Válaszolt Harold kissé flegmán,és a nővérére,majd felém nézett és egy pillanatra kis esett a szerepéből és sajnálkozás csillant fel a szemeiben,de ez csak egy másodpercig tartott,mert utána felvette a kegyetlen maszkját és megfogta a lány kezét és elkezdte húzni maga után.

Gemma felé fordultam,és meg akartam szólalni de nem jött ki hang a torkomon csak úgy tátoghattam mint egy hal.

-Jó reggelt Csajszikáim!Az Harry volt Skyval az előbb?-Lépett hozzánk Hope.

Én nem fordultam hátra hozzá,nem tudtam.Csak Harryt láttam a szemeim előtt,ahogy oda hajol a lányhoz és megcsókolja.Engem miért nem tudott?Ennyire taszító lennék?