One Millions /H.S./ |Befejezett|

Nyolcadik fejezet

Visszatekintés:2010

Másfél hét elteltével.

Reggel csodás ébresztést kaptam.5 ember kezdte el énekelni a tipikus 'boldog szülinapot!' dalt.És hogy ki volt az 5. ember?Az apukám.Ahogy megláttam egyenesen a nyakába ugrottam megfeledkezve arról,hogy egy apró rövidnadrágban voltam,mert dög meleg volt éjjel.Ami igazán szokatlan Augusztus 23.-án.

-Szia kis hercegnőm,Isten éltessen!-Köszöntött fel szülinapom alkalmából.

-Köszönöm apa.-Köszöntem meg és megpusziltam az arcát,és ahogy rá néztem a többiekre akik mosolyogva figyeltek,legördült a szememből egy könnycsepp az arcomra a meghatódottságtól.

-Köszönöm nektek is.-Mondtam és megindultam feléjük,hogy megöleljem őket is.Harryt öleltem meg harmadjára,és hát..Kissé kellemetlen volt apukám előtt ilyet tenni,de ahogy hozzáért egymáshoz a bőrünk elmúlt ez az érzést.Kár,hogy pár másodpercre rá már el kellett engedjük egymást.Utoljára Gemmát öleltem meg,és ahogy közel volt hozzám oda súgta,hogy beszélnünk kell később,mire bólintottam,hogy rendben van.

-Mit akarsz csinálni szülinapos?-Kérdezte Apa,és egyből eszembe jutott egy jó frappáns ötlet.

-Nem megyünk el egyet fürdőzni?Nagyon jó idő van.-Kértem őket,és boldogan bólintott 5 fej.Oké,ez viccesen nézett ki.

-

Ezt tényleg át gondoltam?Szerintem nem.Utálom a testem.A vállaim szélesek a melleim túl fel vannak puffadva,a hasamon zsírpárna helyezkedik el,és húsosabbak a lábaim a kelleténél.158 cm vagyok és 55 kg.Nem látom ezt olyan előnyösnek.És ráadásul bikinibe Harold előtt?Én egy hülye vagyok.Teljesen.Ezekkel a kellemet gondolatokkal ültem az ágyamon a bikinimben és nyomkodtam a hasam,mikor kinyitotta az ajtót Gem és bedugta rajta a fejét.

-Indulhatunk?-Kérdezte.

-Aha.-Ezzel egyetemben magamra kaptam a lenge,egybe részes fehér ruhámat,és a kis táskámat amibe tiszta fehérneműt tettem,és egyéb fontos dolgot.

Bezártam magam mögött az ajtót,és le indultam a nappaliba.Majdnem mindenki itt volt kivéve Annet-t.Miközben apu bezárta az ajtót anya kezdett velem el fecsegni.

-Milyen 15-nek lenni nagylány?-Vigyorgott rám,és a sötét barna,göndör hajába éppen hogy' bele kapott a szél.

-Király,olyan mint előtte.-Szinte nevetve válaszoltam neki,mire adott egy puszit az arcomra.

-A humorod nem változott.-Szólt közbe Anne,akinek egy napszemüveg takarta a szemét és átölelte a vállam,miközben anya mosolyogva figyelt minket.

-Pedig próbálom fejleszteni magam.-Feleltem játékosan,mire mosolyogva végig simított a hajamon,és elindultunk a kocsihoz,hogy a többiekhez tudjunk csapódni.

-Hogy legyen?Ki melyik kocsiba ül?-Nézett körbe anyu a társaságunkon.

-Mehetek Anne-ékkal?-Néztem rá a szüleimre akik szinte meg sem lepődtek a kérésemen.Vajon apa tudhat mindent?

-Ha nem okoz nekik gondot.-Pillantott anya a családra,akik rögtön heves tiltakozásba kezdtek.

-Akkor találkozunk ott.-Nézett körbe apu mosolyogva,mire mindenki megindult a választott járműhöz.

Ahogy beültünk a kocsiba,a Styles testvérpár arról kezdett el beszélni,hogy milyen furcsa,hogy a jobb oldalon van a kormány.

-Ne is mondjátok gyerekek,olyan szokatlan vezetni.-Panaszkodott Anne miközben a GPS-en nyomkodott valamit.