Talán valakinek feltűnhetett, hogy nekem az a barát téma, már-már túlzó figyelmet kap. Ez igaz is. De, hogy miért? Mert mindig vágytam egy odafigyelő barátra, egy emberre akivel végighülyéskedjük a napokat. Egy ember akivel lehetsz érzelmes, tudsz nosztalgiázni, nem sajnálod előtte a könnyeid sem és teljes mértékben nyitott és őszinte vagy. Ennek ellenére amit kaptam és ami eszembe jut a barátságról az a csalódás, a veszteség, az elveszettség, a felesleges harcok, a vakság, a bánat és minden ami a jó ellentéte. Hogy miért találok mindig ilyen barátságokat, nem tudom. Ez az átkom. Persze vannak emberek akikben most is megbízok, velük megbeszéltem ezt a dolgot. De én még tőle várnám azt, hogy őszintén, időt szánva erre elbeszélgessünk. Nem annak érdekében, hogy újra barátok legyünk, nem... De legalább bár ne viselkedne még most is úgy, hogy képtelen legyek elengedni ezt a dolgot és napról napra jobban fájjon. De amilyen örök pozitív vagyok, még reménykedek abban, hogy valaha lesz jobb is. És, hogy lesz egy igaz barátom. Nem az a felszínes fajta, hanem az, amikor tudod, hogy bármikor számíthatsz rá. Én csak ennyit kérnék...
YOU ARE READING
Bar/átok
Short StoryTörténet a barátokról, akikről mindíg kiderül, hogy nem azok, akiknek mutatják magukat.
