Miért... ezen sokáig gondolkoztam. Miért tette ezt? Mit nem tettem meg azért, hogy megérdemeljem? Vagy miért nem voltam jó barát, akinek őszintén lehetett volna mondani olyat, hogy jó, hogy vagy, valami hasonló. És igen, aztán jött az a vonal, amin nem kellett volna tovább haladni. Hibáztam, mert azt hittem, hogy ami nekem vicces, az neki is. Elkezdtem vicceket hangoztatni és gúnyneveket, csak úgy viccből. Baráti dolgok, valódi jelentések nélkül. Tényleg csak hangulat pörgetőnek, vagy csak úgy. De azzal nem számoltam, hogy mindent magára vesz. Folyton megsértődött, ami nekem is rosszul esett, hiszen megbántottam egy fontos embert. De hiába kértem bocsánatot, úgy látszott, hogy nem számít. Úgy éreztem, hogy bármit teszek, sosem leszek elég. Mintha ő sosem akart volna engem legjobb barátként kezelni, de ezt nem kezeltem tényként és ő sem mondta ki. Így mindent fikciókra kellett alapoznom. Hogy biztos csak ilyen a stílusa és amúgy jó barátok vagyunk, csak nem hangoztatja. És ez oké is lett volna, ha nem teszi azokat, amiket tett később...
YOU ARE READING
Bar/átok
Short StoryTörténet a barátokról, akikről mindíg kiderül, hogy nem azok, akiknek mutatják magukat.
