Bar/átok

Bar/átok #11

Az ember, aki mindkettőnket meghallgatta a "barátság" alatt, ekkor már régen elengedte ezt a sztorit és arra bíztatott, hogy ne is próbáljak közelíteni. Mert itt már egy ideje mélyponton voltunk. És ekkor is próbáltam kedvesen közeledni, próbáltam megoldani a problémát, helyette is. Annyit írtam, hogy a Biblia mellette egy zsebkönyv. Őszintén sajnáltam, hogy tönkremenőben van a barátságunk és nem akartam, hogy véget érjen. És igen, nem volt egyenlő az odafigyelés, sem a bánásmód. De volt, amikor meghallgatott, jól esett látni és túlságosan megszerettem ahhoz, hogy csak úgy elfelejtsem. De ő megtette. Folyton egy létrával szemléltette azt, ahogy én nála csúszok lefele a fontos emberek listájáról. És ez az. Azt, ha rosszatt tettem, ha lecsúztam nála, ha csalódott, ha haragudott, azt erőteljesen hangoztatta és láttatta. Ekkor volt honnan lecsúsznom, de alapjában véve sosem tudtam, hogy egyáltalán mi vagyok neki. Azt tudtam, hogy mondott el olyan dolgokat, amit másnak nem igazán, vagy csak szűk körnek. De ki tudja, hogy ez nála egyenlő volt-e azzal, hogy fontos lennék, barát lennék, legjobb barát lennék. És bevallom, a mai napig sem tudom elengedni. Egyszer csak úgy megkérdeztük a másiktól, hogy mit tenne, ha baleset történne a másikkal, vagy valami... Esküszöm nem vártam volna azt a megható választ amit kaptam. Majd márciusban egy beszélgetés során azt mondta, hogy csak azért írta azt, mert azt akartam hallani. Hozzáteszem, akkoriban kezdtünk megismerkedni...