És elkezdtem belefáradni ebbe az egészbe. De próbáltam mindig a jó irányból megközelíteni a dolgot. Próbáltam magam mögött hagyni egymás sértegetését és próbáltam mások előtt is fenttartani azt a látszatot, hogy minden oké. De ez nem így volt. Másfél év találgatás és reménykedés után elveszítettem magamat is. Azt vettem észre, hogy teljesen letértem arról a stabil útról, amit fejben régen kiépítettem. Hiszen elkezdtem egy új útat járni, amin feltétel volt a társ, a barát, hiszen vele terveztük ezt meg. De láttam, hogy ez az új vonal nem fog sokáig tartani. Ez nem barátság volt. Számomra az akart lenni, de egy egyoldalú dolog lett belőle. Elég feltünően egyoldalú, csak én nem akartam ezt meglátni, hiszen szükségem lett volna rá. Az ő szemszögét csak ő ismerheti... De az biztos, hogy volt egy ember aki barátként, sőt öccseként nézett rá, meghallgatta, ha beszélt, ami ritkán adódott, de ott volt a bajban és bármikor...
YOU ARE READING
Bar/átok
Short StoryTörténet a barátokról, akikről mindíg kiderül, hogy nem azok, akiknek mutatják magukat.
