Bar/átok

Bar/átok #14

Ha mindent időben megbeszéltünk volna, nem lett volna ekkora baj. Ha meg is akartuk volna, mindketten. Volt, amikor mondtam neki, hogy rosszul esik egy-két dolog és mondtam, hogy egyáltalán nem is érzem annyira barátiasnak ezt a barátságot. Ekkor azt kaptam, hogy hülye vagyok, hogy nem tudom, hogy márpedig fontos vagyok, sőt, minél többszőr utalok rá, hogy ez nem éppen működik jól, annál kevésbé fog is. Ekkor szintén fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Rossz volt a helyzet, de nem mondhattam el, mert akkor még rosszabb lett volna. Tehát másfél éven kereszetül csak vártam. Szinte már az elejétől fogva. Vártam, hogy mi sül ki ebből. Ő számomra fontos volt, én csak sejtettem, de nem tudtam, hogy ez fordítva is így van-e. Bár... Egy kisebb konfliktus során végre hajlandó volt beszélni velem. Ekkor előkerült, hogy én miket csináltam annak érdekében, hogy ez ide jusson. Hiába próbáltam elmagyarázni, hogy nem is tettem semmi ártót, sőt... aligha tudtam volna még jobban odafigyelni és változni változás után, napról napra. Visszatérve arra, hogy ki mennyire volt a másiknak: én bármi után képes voltam bocsánatot kérni, ő nem. Én képes voltam szervezni közös programokat, ő nem. Én nem jelentettem ki, hogy már elejétől kezdve nem volt igazából fontos a másik, ő igen...