Bar/átok

Bar/átok #7

Majd sorra azt kaptam, amit mélyen én is gondoltam, de nem akartam látni. Hogy talán nem velem van a baj. Elkezdtek kioktatni, hogy egyáltalán miért barátkozok vele. Hiszen tényleg sosem mondta meg mi bántja, csak amikor már nagyon láttam rajta, hogy baj van és nyaggattam, hogy mondja el. Ha beszélgettünk és gondolt egyet, hazament egy korábbi busszal. Ha valami ismerőse arra járt kocsival és megkérdezte, hogy felvegye-e, habozás nélkül ment. Majd írt utána, hogy most haragszok-e. Nem is tudtam mit mondjak erre. Szükségem lett volna időnként beszélni valakivel, ki mással, ha nem a legjobb baráttal. Így amikor amúgy is rosszul éreztem magam, megcsinálta ezt és várhattam akár egy órát egyedül. Egyedül a gondjaimmal, míg ő boldogan élte az életét. Azt is aláírom, hogy velem sem könnyű. Sok olyat csinált, ami nem fért bele az értékrendembe, mert káros hosszútávon, vagy meggondolatlanság. Ezt szóvátettem és próbáltam okosítani, de sosem volt rá vevő. Hiába csak segíteni akartam, túl önfejű volt ahhoz, hogy bárkit, rajtam kívül is meghallgasson ilyen téren. Ezt egy saját közeli rokona is megerősítette. Én nem voltam családtag, tehát még kisebb ható erő...