Miután rám találtál

Tizenkilencedik fejezet

Három évvel később

Izgatottan konstatálom, hogy megérkezett Lucas. Három éve élünk boldog párkapcsolatban és úgy érzem, mintha ő volna nekem a Nap. Nagyon szeretjük egymást és van egy olyan érzésem, hogy lassan új szintre lép a kapcsolatunk. Van egy hírem a számára és úgy látom ő sem a megszokott módon érkezik haza. Látom az ablakból, hogy a csomagtartóból egy csokor rózsát és egy közepes dobozt halászik ki. Ő nem lát engem, így úgy teszek, mintha én sem láttam volna őt és bemegyek a konyhába, hogy ránézzek az ételre. Boldogan csörtet be a házba és a nevemet kiabálja.
– Jövök már édesem! - szólok oda neki és már megyek is. A doboz mellette a földön és a rózsacsokrot már nyújtja is felém. Csókkal üdvözlöm és szorosan átölelem a nyakát. Berakom a virágokat egy vázába, ami ott van a bejárati ajtónál egy kis asztalon.
– Hogy telt a délelőttje a világ legszebb nőjének? - kérdi vidáman.
– Rendet raktam és ebédet főzök, csirkepaprikást makarónival. Gyorsan eltelt és a kedvem is jó. Szeretnék mondani neked valamit.
– Esküszöm mindjárt meghallgatlak, de először van egy ajándékom.
– Nekem? Dehát miért? Már a rózsa is elég lett volna.
– Igazából ez nem csak neked van, ez a miénk - a doboz felé int.
Izgatottan hajolok a doboz felé. Meg akarom rázni de Lucas megfogja a kezem.
– Ari, csak nyisd ki - nevet.
Kihajtogatom a doboz tetejét és szinte sírva fakadok, amikor meglátom, hogy egy kölyök Golden Retriever van benne. Azonnal kiemelem és magamhoz is ölelem. A kiskutya teljesen meg van illetődve, de azért pajkosan megszaglász és megnyalja az arcomat.
– Jézusom Lucas! Ő nagyon aranyos!
– Igen, szerintem is. Menhelyről hoztam, szóval nekünk egy új családtag és neki meg egy esély a boldog életre.
– Igen, egy új élet kezdete.
– Kimegyünk játszani?
– Ahha, csak félreveszem az ételt a tűzről.
Gyorsan elintézem és megyek Lucas és a kiskutya után ki. A kertben játszanak. Lucas máris trükkökre tanítja. Dob egy jutalom falatot, felugrik és egyből el is kapja.
– Nagyon ügyes! Fiú vagy lány?
– Fiú – válaszolja és közben a fűben ülve simogatja, mint egy kisgyermek.
– Van valami neve már? - kérdezem mosolyogva.
– A menhelyen Bajnoknak hívták - Bajnok a neve hallatán ugat egyet.
– Ez tetszik nekem és szerintem szereti ő is - nevetem el magam.
– Felőlem is maradhat ez - mosolyog Lucas is és elkezd kergetőzni Bajnokkal.
Még egy órácskát játszunk kint hárman, míg Bajnok el nem fárad. Lucas mosolyogva rám néz és megfogja a kezem.
– Gyere, menjünk be a nappaliba.
Bemegyünk és leülünk a kanapéra és mélyen a szemembe néz.
– Ari, azt hiszem tartozom neked egy vallomással.
– Baj van? - vesz egy nagy levegőt és folytatja.
– Nincs, csak... hadd mondjam végig. Amikor leges legelőször megláttalak, ott a jótékonysági esten nem gondoltam, hogy mi ketten így is lehetünk, pedig a szívem már ott kiválasztott. Azt tudtam, hogy nem vagy boldog és szerettem volna én lenni az, aki visszacsempészi az arcodra a vidámságot, az életedbe a boldogságot, a lelkedbe a reményt. Azt hiszem sikerült és büszke vagyok rád, amiért ennyi rossz után is te tudsz a legőszintébben nevetni - vesz egy mély levegőt és egy könnycseppet törül le az arcomról. Nem az első volt, meghatódtam.
– Ne sírj, még nincs is vége - mosolyog, de hallom a hangján, hogy neki is úton vannak a könnyek.
– Szóval, amikor legelőször megláttalak, amikor megláttam a gyűrűt a kezeden és friss dulakodás nyomait... akkor egy dolgot elhatároztam - leereszkedik a térdére előttem én meg a számhoz kapok és még jobban kezdenek potyogni a könnyeim.
– Elhatároztam, hogy ha véget tudok vetni a rémálmodnak és ha a te szíved is kiválaszt engem a legszebb életet fogom biztosítani neked. És a legmeghatóbb lánykérésben lesz részed virággal, kiskutyával és sok-sok szeretettel. És remélem, hogy ha úgy döntesz akkor a világmindenség legboldogabb és legőszintébb igenjét kaphatom válaszul - tartja a gyűrűt és könnyes szemmel néz fel rám. Sírva a nyakába borulok és többször egymásután mondogatom az Igen szócskát. Talán elmondtam már huszadszor amikor sikerül elszakadnom tőle és ő remegő kézzel felhúzhatja a gyűrűt a kezemre. Megcsókol és ismét megölel, mostmár én is lent vagyok a földön.
– Huu, nehéz lesz ezt felülmúlni de megpróbálom. A legeslegboldogabb nővé tettél most a világon. Hálás vagyok neked mindenért amit értem tettél és teszel a mai napig, megmentetted az életemet. A legjobb dolog ami történhetett velem az az, hogy találkoztam veled és még nagyon sok minden vár kettőnkre. Amikor reggel felkeltem furcsán éreztem magam és a mosdóban kiderült, hogy miért. Csináltam egy tesztet és úgy néz ki babát várunk - lerakom elé a terhességi tesztemet és várom a reakcióját. Csak nézi a tesztet és nézi a hasamat egy pár pillanatig.
– Ez biztos? - hitetlenkedik.
– Teljesen biztos. Hármat csináltam.
– Apuka leszek? - egy kósza könnycsepp hagyja el gyönyörű szemét, ami örömkönnyektől csillog.
– Nagyon úgy néz ki - nevetek könnyek között.
– Ez nagyszerű hír Ari! - ismét a nyakamba borul és könnyekben tör ki ő is. Bajnok elkezd nyalogatni minket ahol ér, nem érti, hogy most mi a bajunk, holott az égvilágon semmi csak ez egy megható pillanat.
– Az bizony, szülők leszünk, van egy kiskutyánk és boldog jegyes pár vagyunk - mondom és kezdenek az érzelmeim lenyugodni.
– Minden kerek.
– Minden kerek.