Miután rám találtál

Kilencedik fejezet

Jól sejtettem. Ryan dühös volt tegnap este, amikor haza értem. Faggatózott, hogy kivel voltam és mit csináltunk. Nem tudja, hová járok csütörtökönként. Azt hiszi, hogy dolgozom. Gondolom azt hitte, hogy leléptem az egyik vendégemmel dugni. Az egója nem engedte, hogy megkérdezze ezt, javarészt csak kiabált velem és földhöz vágta a kedvenc vázámat. Haragszom rá és már megint kint aludtam a kanapén ezek után.
Most épp az edzőteremben ülök és gondolkodom mindenen is. Délelőtt van még, a következő vendégem majd csak két órára jön. Addig nem tudom mit csináljak de haza biztosan nem megyek. Az első vendégemmel én is edzettem, így már az edzésem is meg van. Gondolataimból Amber zökkentett ki. El indulok felé, hogy megkérdezzem mi a baj.
– Amber? Mit szeretnél?
– Ari, kettőig szabad vagy ma, igaz?
– Igen. Miért kérdezed?
– Egy jóképű fiatalember keres téged.
Azonnal görcsbe rándul a gyomrom. Ryan nem szokott ide jönni, most mégis itt van. Ösztönösen eltakarom magam, habár van rajtam sportmelltartó, mégis úgy érzem, hogy nem örülne, ha meglátná, hogy így dolgozom.
– Mondta a nevét?
– Nem, de nézd csak. Ott ül kint a kanapén, minket figyel - mutat rá az említett fiatalemberre.
Nem Ryan az. Azonnal megnyugszom, helyette izgalom lesz úrrá rajtam. Lucas ül kint a kanapén és engem figyel. Szemében kíváncsiság és öröm bujkál
Sporttáska hever a földön, a lába mellett. Veszek egy nagy levegőt és elindulok felé.
– Helló - köszönök neki kissé túl félénken.
Feláll, határozott mozdulattal megindul felém és szerintem a szívem dobott egy hátra szaltót örömében.
– Szia Ari. Emlékszel rám? Lucas vagyok, a jótékonysági esten találkoztunk - hogy is felejthetnélek el téged.
– Igen, emlékszem rád Lucas. Miben segíthetek neked?
– Nos, semmi extra. Azt akarom, hogy legyél a személyi edzőm - hm, lényegre törő. Kicsit csalódott vagyok, azt hittem, hogy megpróbál elhívni randevúra, amire mondhatnék nem- et, mert nekem ugye vőlegényem van.
– Ez nem fog menni, sajnos - nézek rá szomorúan.
– Ugyan miért nem? Talán a vőlegényed nem engedi ezt sem?
– Hagyjuk inkább ezt a témát. A magánéletem és a munkám két külön dolog. Szóval, ami miatt nem lehetek a személyi edződ, az az, hogy csak lányokat és nőket fogadok.
– És még mindig nem a vőlegényed miatt? - felvonja a szemöldökét és kíváncsian figyel. Csak nem szakad le a témáról.
– Nem, csupán elvből.
– Elvből? - kérdi meglepetten.
– Igen. Amikor csináltam a sulit elhatároztam, hogy azért akarom ezt csinálni, hogy segítsek a lányoknak önbizalmat és egy kis erőt adni, ahhoz hogy szeressék magukat és, hogy tudják megvédeni magukat.
– Értem, szép cél. Nem tehetsz egyszer kivételt? Egy ismerős kedvéért sem? - annyira szépen néz meg pislog rám, hogy kezdek elgyengülni. Végül is, van szabad négy órám.
– Legyen, menj öltözz át! Várlak bent a teremben.
– Köszönöm - boldogan elindul az öltözők felé, így adva nekem néhány percet, hogy összeszedhessem magam.
Visszamegyek a terembe és húzódzkodok párat, míg átöltözik. Sikerül kicsit összekapnom magam, de ahogy megjelenik az ajtóban minden erőfeszítésem hiába valónak tűnik. Póló nélkül van. Egy rövidnadrág van csak rajta a cipőn kívül. Széles a válla és a dereka felé szépen karcsúsodik. Férfias erő árad belőle és gyönyörűen kidolgozott izomzata van. Minden a helyén van. Szerintem ilyent még soha nem is láttam, ilyen tökéletes testet. Azt hiszem nagyon megbámultam, ezért megrázom a fejem, hogy visszatérjek a valóságba. Önelégült vigyorral az arcán bámul és azt hiszem ő is végig mért eddig. Hitetlenkedve felnevetek és intek neki, hogy jöjjön.
– Lucas! Mond csak, mit akarsz tőlem? - kérdezem tőle kíváncsi mosollyal az arcomon.
– Nem értelek Ari. Mondtam már, azt akarom, hogy legyél az edzőm - válaszol teljesen komoly arccal.
– Lucas, neked nem kell személyi edző. Szerintem ezek nem maguktól ilyenek - mondom és kezemmel végig simítom a vállizmától az alkarjáig. Azonnal elönt a forróság.
– Hm, megtagadod a segítséget? Különben is, nagyon nehezen találtam rád. Egy alkalmat kérek.
– Már két hónapja, hogy találkoztunk - nem akarom, elhinni, hogy ennyi idő kellett neki, hogy felkeressen.
– Azóta próbálom kideríteni, hogy ki lehetett az a gyönyörű lány, akivel akkor beszélgettem - őszintén beszél, látom rajta. Mélyen a szemembe néz és egy óvatlan pillanatban lepillant az ajkaimra is, aztán meg elfordul. Zavarban vagyunk mindketten kicsit, úgyhogy inkább elkezdünk edzeni.
– Jó, gyere. Mire akarsz edzeni? - mindig ezzel kezdem.
– Legyen láb - férfi aki edz lábra, hm. Végig nézek a lábán és hát persze, hogy az is szépen ki van dolgozva.
– Jól van. Mi a célod? Combfeszítő, hajlító vagy farizom? - tudom a választ.
– Hmm, lehet minden?
– Az jó hosszú edzés lesz - nevetek fel, de erre is számítottam.
– Én rá érek.
– Én is rá. Ki bírod?
– Simán - hm, ez érdekes lesz.
– Vágjunk bele - önelégült mosollyal kezdek bemelegíteni néhány guggolással és kitöréssel. Csak mi vagyunk a teremben ezért adott minden tér és gép. Egy gyilkos alsótestedzést fog kapni tőlem most. Követi a példámat és ő is rendesen bemelegít. Úgy döntök, hogy kivételt teszek és most vele is edzek egyet. Már öt napja felső testet edzek.
– Figyelj csak, most akkor a farizom centrikus gyakorlatokkal kezdünk, közbe lesz néhány hajlítós gyakorlat is és a végén a combfeszítőt edzzük. Kezdjük egy román felhúzással. Először kisebb súllyal, aztán növeljük, jó?
– Oksa. De csinálod te is velem?
– Igen, csinálom.
– Jó, akkor én hátrább állok, hogy lássam, hogy hogy kell csinálni - huncut mosoly bújik meg az arcán, én is elmosolyodok és hitetlenkedve bámulok rá. Azt hiszi bedőlök neki ilyen könnyen. Tudja jól, hogy ez a gyakorlat egy csípőhinta, szóval az a lényege, hogy a fenekünket minél jobban hátra toljuk. Szürke edzős nadrágomban azt hiszem elég szép látvány volna hátulról.
– Lucas, ismered ezt a gyakorlatot, igaz?
– Mutasd meg és akkor megmondom - az a huncut mosoly már szétterül az egész arcán, ami megmutatja tökéletes, fehér fogsorát. Mosolyogva megrázom a fejemet és a súlyért nyúlok. Belemegyek a játékába és csinálok két ismétlést belőle. Abba hagyom és kérdőn nézek rá, de a szemével nem láthatja, mert a fenekemet nézi.
–  Khmm! Lucas!
– Jaa, tudom már, bocsi - feleli elvörösödve és mellém lépik.
– Helyes.
Együtt csináljuk és folyamatosan növeljük a súlyokat. Szép súlyokkal csinálja, erős. És vonzó, nagyon. Ebből hogy ásom ki magam. Ezt Ryan soha nem tudhatja meg.
Befejeztük az edzést, két órát és tizenöt percet vett igénybe. Jól bírta de azért a vége már nagyon szenvedős volt, így is kell.
– Nagyon jó voltál - tartom boldogan a kezem pacsira, de mivel ő furcsán nézett így inkább kijavítom magam. – Mármint, nem is volt rossz első alkalomhoz képest - nevetek kicsit kínosan.
– Köszi, te is jó voltál. Jöhetek még máskor is?
– Igen, kint Amber-el tudsz egyeztetni időpontokat, de légyszi erről senkinek egy szót sem. Nem akarom, hogy Ryan... vagy bárki más megtudja, hogy férfit is edzek. Amúgy még egy szakmai kérdés. Hány éves vagy?
– Szakmai, mi? Huszonnégy éves vagyok. És akkor én is feltennék egy személyes kérdést. Amikor találkoztunk, akkor voltak rajtad véraláfutások, kék-zöld foltok és a csuklód, mintha meg kötöztek volna. Jól vagy? Azóta elmúltak, akkor most minden rendben van?
– Én... jól vagyok. Kösz, hogy aggódsz, de már mondtam akkor is, hogy... - próbálom elsimítani a gyanúját.
– Azt mondtad, hogy baleset volt. Ez nem baleset volt Ari. Nem hagyhatod, hogy bántson!
– Nos! Csak hogy tudd, nem jó kedvemből hagyom! - kiabálok rá. Elkezdek remegni és a könnyek már megint gyűlnek.
– Szóval bánt - jelenti ki.
– Nem. Menj haza Lucas. Inkább ne gyere többet el - sírva ki akarok rohanni de elém áll és így egyenes a mellének ütközök. Megpróbál átölelni de én csak ütöm a mellkasát, ő pedig csak tűri. Megvárja, hogy kitomboljam magam a karjai között, aztán csak ölel amikor már arra van szükségem. Csak ölelem és sírok.