Miután rám találtál

Tizenötödik fejezet

A kocsiban ülve vártam, hogy mi lesz. Hogy hová visz engem ez az ember és hogy mit akarhat tőlem. Nem tagadom, hogy nagyon félek és remélem, hogy Lucas észrevett. Hogyha észrevett akkor nem történhet velem semmi baj, mert még időben itt lesz a segítség. Legalábbis én ezzel nyugtattam magamat. Éreztem, hogy megállt a kocsi. Hallottam, ahogy nyílt a sofőr felőli ajtó és nyílik a hátsó ajtó. Erősen megragadott és kirángatott a kocsiból. A lábam alatt kavicsok és homok volt. Valami víz hangja ütötte meg a fülemet. Nem tudom hová indulunk de mivel nem volt választásom engedelmesen haladtam abba az irányba amerre vezetett engem ez a férfi. Egy pár lépcsőfok után bevezetett egy helyiségbe. Elcsendesedett minden. Már nem hallottam a vizet, nem hallottam a lábam alatt a kavicsok hangját, szóval egy házban vagyunk, aminek nagyon jó a szigetelése. Tovább húzott és bedobott engem valahova, ahol valami puhára estem. Egy ágy. A szívem majd kiugrott a helyéről. Nem tudom, hogy ki ez, nem tudom, hogy miért pont velem, de azt hiszem kezdem sejteni, hogy mi lehet velem a terve. Nekem azonnal beszorult a levegő a mellkasomba és úgy éreztem nem kapok levegőt. Muszáj volt valamit tennem. Nem várhattam tétlenül, hogy megtörténjen.
– Kérem! Nem tudom, hogy ki maga és mit akar velem csinálni, de az az érzésem, hogy pánikrohamom lesz. Tudja klausztrofóbiás vagyok és nem bírom a bezártságot - nehezen jönnek ki a szavak a számon. Erőtlen és kétségbeesetten cseng.
– Persze! Azt hiszed beveszem? Ilyen könnyen nem menekülsz! Büntetésben vagy, mert megpróbáltál megszökni és most bezárom ezt az ajtót és itt hagylak gondolkodni! - mérges és kegyetlen a férfi hangja. Hallom, hogy valaki súg neki valamit. Nincs egyedül.
– Kérem! Bármi is a tervük velem, feltételezem, hogy élve kellek, de ha engem így itt hagynak megfulladok. Nem kapok rendesen levegőt! - már szinte könyörgök.
– Csend legyen! Folyton csak a nyavalygásod! Szánalmas vagy! - Ryan az, megszorítja az államat és maga felé fordítja. Kifut minden erő belőlem és ha most állnék biztos elájulnék. Eddig nem értettem de már mindent értek. Nyilvánosan nem jöhetett a közelembe ezért elraboltatott, és mostmár még jobban félek, mert tudom, hogy bármire képes. Nem mellesleg ég benne a bosszúvágy mert feljelentettem.
– Ryan! Nem tudom, hogy mit csinálsz de ennek nem lesz jó vége. Keresni fognak, Lucas tudni fogja, hogy baj történt és bejelenti! - kétségbe vagyok nagyon esve, nem tudom mi a terve.
– Az új pasid nem talál ránk sosem! Még ha rajtam keresztül keres akkor sem fogja tudni, hogy hol lehetsz - undorodva válaszol.
– Nem a pasim Ryan! Neked köszönhetően egy jó ideig nem fogok tudni megbízni senkiben! - válaszolok csalódott hangon.
– Csend legyen! Még te vagy megsértve? Megaláztál és feljelentettél! Ezért vagy most itt Ariana! - hideg borzongás fut végig a testemen és nem a jó féle. Még sosem mondta ki az egész nevemet.
– Meg is volt rá az indok - ezután a mondatom után már csattant is a keze az arcomon. Hideg zuhanyként ért, még sosem emelt rám így kezet. Levette rólam a szemkötőt, hunyorogva és a könnyeimet visszafojtva néztem gyorsan szét. Nem volt ismerős a hely de nagyon világos helyisében voltunk. Egy szép szoba volt az egy tengerparti házban. Az ablak pont a tengerre nézett. Uhha, tényleg nagy bajban vagyok.
– Most szépen itt maradsz és csak akkor beszélsz ha megengedem. Később pedig visszajövök és akkor csakis a nyögéseidet és a kéjes sóhajaidat akarom majd hallani. Ördögi kacajt hallat és én egyre jobban félek. A szemében minden könyörületesség kihunyt, egy vadállat áll előttem.
– Ahha persze! Álmodozz csak te köcsög! - válaszoltam heves hangnemben és kaptam is a következő pofont és visszakézből a társát. Nem bírtam ezt már, a könnyeim utat találtak maguknak és Ryan megvető pillantással ott hagyott engem bőgni. Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy kislány és csak anya nyugtató ölelését akartam.

Nem tudom mennyi ideje vagyok itt. Aludtam is egyet miután álomba sírtam magam és nincs itt sem óra, sem pedig a telefonom. A telefonom! Tőlem nem vette el az a balfék aki idehozott az autóban szóval, amíg jöttünk végig nálam volt. Remélem sikerült bemérni addig. De hol késlekednek még akkor? Lehet, hogy nem is tűnt fel senkinek, hogy eltűntem, Lucas meg azt hiszi, hogy elmentem, mert időre van szükségem. De nem! Hallotta, ahogy a nevét kiabálom, mert kifutott a kapu elé és keresett, szóval tudja hogy bajban vagyok. Lépteket hallok az ajtón kívülről, remény tölt el, hogy a segítség érkezett meg. Az ajtó ahogy kinyílik, azonnal szertefoszlik minden reményem, mert Ryan lépik be az ajtón. Azonnal veszélyben érzem magam, látom rajta, hogy mindenre készen áll. Nem mellesleg nincs rajta ruha csak egy törölköző van a dereka köré csavarva. Nem kell sok gondolkodás arra, hogy rájöjjek, hogy mi is a terve velem. Elszánt a tekintete és látszik rajta, hogy kár minden szóért, semmi sem állíthatja meg. Istenem! Mikor szabadulok már meg tőle?! Csendes és lassú léptekkel közelít felém, élvezi, hogy megfélemlített de nem tudok mit tenni ellene, tényleg nagyon félek tőle.
– Nahát! Örülök, hogy életben találtalak még, hogy nem fulladtál meg a bezártság miatt. Nos Ariana, akkor ahogy már mondtam néhány órája nem szólsz egy szót sem, míg engedélyt nem adok rá! Tudod, hogy mi fog következni és ha nincs így akkor mindjárt rájössz. Most szálltam ki a zuhany alól, tudom, hogy úgy szereted ha tiszta és illatos - kis szünetet tart és egy gonosz mosoly jelenik meg az arcán, majd folytatja – Én ezzel próbálok a kedvedben járni cserébe azt kérem, hogy tegyél úgy mintha ezt most nagyon élveznéd utána meg elfeljtjük egymást. Te dobod a vádakat ellenem és ezt se mondod el senkinek én meg békén hagylak. Csak még egyszer hagyd, hogy büszke lehessek arra, hogy úgy megkúrtalak, hogy a nevemet sikítoztad közben.
– Te beteg állat vagy! Sosem fogod már ezt érezni ha rajtam múlik! - már csattant is az arcomon egy újabb pofon.
– Nem ez a helyes válasz Ari. Próbáljuk újra, csak most már gykorlatban nézzük meg hogy együtt tudsz-e velem működni - azzal lefeküdt mellém és kezdte simogatni az arcomat, ahol az előbb a pofon csattant. A fülem mellett apró, gyengéd csókokkal kezdett elárasztani. Próbáltam elhúzódni de a fal utamat állta. Nem jött ki már egy hang sem a torkomon. Csak otthon akartam lenni, anya mellett, Mia mellett, Lucas mellett de legfőképpen távol Ryan-től. Egyáltalán miért van még szabadlábon? Miért nem csukták le? Nem volt elég a feljelentésem? Hányszor hagyják még, hogy bántson?
– Hogy mondod? Nem hallom a hangodat Ariana - várakozón figyel, vár majd váratlanul megcsókol.
– Ryan, kérlek ne! Nem vagyok képes rá. Nem tudok veled együtt lenni és nem tudok úgy csinálni, mintha élvezném, mert nem élvezem. Hányingerem van tőled, a jelenlétedtől, az érintésedtől és... - ráteszi a mutató ujját a számra, hogy hallgassak.
– Cssss! Túl sokat beszélsz. Ezt szomorúan hallom, reméltem, hogy kicsit élvezetesebbé tehetjük de akkor az élvezet a te részedről elmarad. Eddig sem zavart, tudod, hogy úgyis megteszem! - egy vállrándítással nyugtázta a dolgot és ismét fölém hajolt.
– Ryan, mi lett a szíveddel?
– Meghalt a szüleimmel.
Kezdte rólam levetni a ruhám és miután nem sikerült a megkötözött kezem miatt leszakította rólam. Mint ahogy eddig is mindig tettem, próbáltam tenni ellene, de így hogy még a kezem is meg volt kötve még kevesebb volt az esélyem. Éreztem megkeményedett férfiasságát ahogy nekem feszül. Most vettem csak észre, hogy már róla is lekerült a törölköző. Pánik lesz úrrá rajtam de hirtelen valami elvonja figyelmét és az ablak felé kapja a tekintetét, én is arra nézek. Lucas van kint és a telefonját nézve járkál össze-vissza.
– Faszom, hogy mindig bekavar! - háborog Ryan és én már Lucas nevét kiabálom. Ryan befogja a számat és közel hajol a fülemhez.
– Most segíteni fogsz nekem, hogy ezt megússzam! Csendben maradsz míg elmenekülök és ahogy ígértem békén hagylak így is, csak segíts, hogy ne kapjanak el - súgja a fülembe ellentmondást nem tűrő hangvételben.
– Miért tenném? - szinte suttogom én is.
– Mert engem lecsuknak, de óvadékkal kiengednek majd míg folyik a tárgyalás. Mivel veszíteni valóm nem lesz, mert börtönben fogok úgyis megrohadni én megígérem, hogy tönkre teszlek. Téged is, Lucas-t is és a Miácska barátnőd fog a legnagyobbat szívni. Addig nem megyek be a börtönbe míg meg nem kúrom azt a csinos seggét. Ha most megígéred, hogy nem köpsz, többé nem hallasz felőlem. Na meg persze ha dobod a vádakat ellenem.
Súlyos pánik ül ki az arcomra, észreveszi ő is. Mennyit tudhat Miáról és Lucasról? Mintha csak olvasna a gondolataimban gúnyosan felnevet.
– Azon gondolkodsz, hogy hogyan tudnék ártani nekik? Képzeld csak el, hogy követtelek. Tudom, hogy hol lakik Miácska. Azt is tudom, hogy hol lakik Lucas. Azért tudtalak elrabolni, csak így jöhettem rá, hogy hol húzod meg a seggedet.
Minden egyes szava igaz, tud mindent és nem blöfföl. Megtörtnek és legyőzve érzem magam, így válaszolok.
– Nem úszhatod meg büntetés nélkül Ryan! Hülyeség amit kérsz tőlem.
– De így van esélyetek a boldogságra.
Elgondolkodom és végül bólintok, ő pedig azonnal menekülőre fogva ott hagyott. Ahogy hallottam hogy becsukódott a hátsó ajtó sírva kiabálni kezdtem Lucas nevét aki fejét kapkodva keresni kezdett. Az ablakon bepillantva észrevett és azonnal berontott a házba, a szobába ahol voltam és megölelt. Csak szorított, ringatott és hagyta hogy kisírjam neki minden bánatomat és felgyülemlett feszültségemet.
– Ki tette ezt veled Ari? Hol van? Mindjárt itt van a rendőrség is - el akart engedni de én szorosan belekapaszkodtam.
– Lucas! Kérlek, ne hagyj itt egyedül - sírtam bele izmos mellkasába és a világ legundorítóbb emberének éreztem magam amiért hagyom futni. Honnan tudhatom, hogy bízhatok benne? Nem tudhatom, csak reménykedhetek.
– Nem megyek, itt maradok veled, csak nyugodj meg kérlek.
És csak ölelt és vigasztalt.