Miután rám találtál

Ötödik fejezet

Péntek van. Három nap telt el azóta, hogy Ryan tönkre tett. És azóta én még mindig vele élek csak három lépés távolságra. Meg úgy, mint egy zombi. Azután, hogy megütött, bevertem a fejem és elájultam. Valamikor estefelé tértem magamhoz az ágyunkban, Ryan mellett. Azonnal pánikba estem és sírógörcsöt kaptam. Kiakadtam és kirugódtam az ágyból őt. Ryan úgy tett, mintha nem értené, hogy mi történt, mintha semmi nem történt volna. Kedvesen és megrémülve kérdezte, hogy mi rosszat álmodtam. Azt hitte, hogy az ájulásommal kiürült a fejem. Tisztáztam vele, hogy nincs szükségem a színjátékra, mert mindenre emlékszem és a bőröndömért nyúltam. Kihúztam a nappaliba és a kanapé mellé raktam. Beágyaztam ott és le is feküdtem. Azóta itt alszom kint. Be sem tettem a lábam a szobánkba. Ryan azt hiszem tiszteletben tartja a döntésemet. Legalábbis úgy tűnik, mert nem közeledett azóta, de bocsánatot sem kért. Nem mintha meg lehetne egy ilyen mocskos bűnt bocsátani. Megalázott és a földbe tiporta minden megmaradt önbecsülésemet. Elmegyek vele holnap még arra a jótékonysági estre, azután elválnak útjaink. A hétre betegszabadságot vettem ki, szóltam Amber- nek, hogy szóljon a vendégeimnek, hogy nem vagyok jól.
Még mindig látszanak a szorítás nyomok a csuklómon. A karomon néhány kék folt. Az arcomon már minden elmúlt. Lassan eltűnik minden bizonyítékom, amit a rendőrségen felmutathatnék. Nem volt merszem eddig megtenni. Féltem és nem akarom elrontani az életét, pedig most miatta van romokban az enyém.
Most is a kanapén ülök és csak meredek a semmibe. Hallom, hogy Ryan a konyhában csinál valamit, talán főz. Azóta csak itt vagyok meg a fürdőbe járok el.
– Ari! Gyere ebédelj velem - kéri a nappali és a konyha közti boltív alól.
– Nem vagyok éhes - mondom egy pillantást sem vetve rá, csak nézek magam elé.
– Naa, gyere. Enned kell valamit - kér ismét és lassan tesz két lépést felém. Összerezzenek és felhúzom magamra a takarót. Megáll, nem jön tovább. Fájdalmat látok a szemében, mert ennyire  félek a közelségétől.
– Akkor legalább ígérd meg nekem, hogy amint bemegyek a szobába azután eszel.
– Nem vagyok éhes - felelem és még mindig nem nézek rá.
– Meddig akarod ezt csinálni? Hibáztam de már elmúlt. Nem tarthatod míg a világ s két nap a távolságot.
– Tarthatom, sőt el is hagyhatnálak ha nem félnék tőled! Csak épp a keddi viselkedésed után azt hiszem, hogy nincs lehetőségem arra, hogy itt hagyjalak. Nem akarok rettegésben élni ezen a házon kívül, itt pedig legalább tudok figyelni és felkészülhetek.
– Úgy sem tudsz semmit tenni ellenem, jól láttuk kedden - mondja kaján vigyorral a pofáján.
– Miért kell mindig felszakítani a sebeimet? Cseppnyi megbánást sem tanúsítottál az eset óta - egyszerűen nem bírom és már megint elkezdenek folyni a könnyeim.
– Akkor most mi lesz? Mindig így leszünk?
– Nem Ryan! Holnap megjelenek veled a rendezvényen, aztán végeztünk. Elhagylak!
– Hm, kár. Szegény Carol.
– Mi köze a húgomnak ehhez?!
– Nos... csak annyi, hogy nem akarom én sem és te sem akarhatod, hogy ő fizessen meg a te rossz döntéseidért - vonásai megkeményednek és lassan tesz egy lépést felém.
– Mit akarsz ezzel mondani?! - nem értem miért keveri bele Carol- t.
– Tudod, néhány hete elgondolkodtam rajta, hogy lehetséges, hogy jobban járnék vele. Harciasabb és van benne kihívás. Szép lány ő is, talán még nálad is szebb és talán az ágyban - félbeszakítom. Mintha arról beszélne, hogy lecseréli az autóját egy másikra. Semmi érzelem és amikor azt hiszem, hogy már nem tud jobban bántani akkor tévedek a legnagyobbat vele kapcsolatban.
– Hagyd abba! Hallgass! Felejtsd el, hogy a húgomhoz akár egy újjal is hozzá érj! - préselem ki a szavakat a számon és próbálom nyomatékosítani a mondandómat.
– Ugyan, mindig nem vigyázhatsz rá. Nem csak én vagyok rossz ebben a városban. Más is megtenné vele is meg veled is amit én, mert túl csinosak vagytok.
– Ryan! Kérlek hagyd abba! Úgy beszélsz mintha az én hibám volna. Nem bírom már, elfáradtam, hogy ezt kell hallgatnom. Úgy beszélsz a nőkről, mint holmi kacatokról, amit a piacról be lehet csak úgy szerezni.
– Ne így értsd, de nehéz nagyon ellenállni. Tudom, hogy Carol merre szokott egyedül járni. Tudom mikor nincsenek otthon a szüleitek. Tudom, hogy mikor nincs suliban, könnyű préda.
– Ryan! Mit akarsz? Mit csináljak? Veled maradok, bármit megteszek, csak ígérd meg, hogy a húgomat békén hagyod.
– Bármit? Ari, csak két dolgot kérek. Az első az, hogy hagyd abba a fogamzásgátló tabletta szedését. A másik dolog pedig... - mintha kést döfött volna ezzel a szívembe és megforgatta volna, majd kihúzta volna utána. Leereszkedik a térdére, elővesz valamit a farzsebéből, én pedig émelyegni kezdek és a rosszullét környékez.
– Légy a feleségem Ari - tartja bal kezében a dobozkát és a jobb kezében van már a gyémántköves gyűrű, hogy felhúzza az újamra.
– Leszek - mondom szomorúan és felé nyújtom a kezemet. Felhúzza a gyűrűt és meg akar csókolni. Félrehúzódok, így nem ér el.
– Naa! Ari, most mondtál igen- t a közös jövőnkre.
– De haragszok rád és még nem tudlak vissza engedni magam mellé. Nagyon megbántottál és mély sebet ejtettél a szívemen. Hagyj nekem időt. - most szembe tudnám köpni magam. Rég ki kellett volna lépnem ebből a kapcsolatból. Most már nincs visszaút, elrontottam az egész életemet azzal, hogy hagytam idáig fajulni a dolgokat. Csellel és zsarolással csak elérte amit akart, és én megadtam neki. Lefekszem a kanapéra, befelé fordulok, ráhúzom a fejemre a takarómat és teli torokból ordítok egyet, majd folytatom a mostanában leggyakoribb elfoglaltságomat: sírok és elalszok.