DAIKI

13. Fejezet

DAIKI POV

Nyelve egyet pillantok Izumira, aki nem érti bizonyára a helyzetet.

- Yuyi sensei megpofozta Daikit? De miért, jól vagy? - lép mellém készségesen és fogja hideg tenyerébe arcom. A lány aggódó arcáról Yuyira vezetem tekintetem, aki elborzadva néz rám. Mintha elárultam volna, mintha én tehetnék arról, hogy Izumi mellém lépett és megfogta az arcom. Lerázom magamról kezét.

- Minden rendben - nem igazán határozott a hangom, de ennek elégnek kell legyen. - Mi most megyünk. Kérlek ne szólj erről senkinek - kérem Izumit aki annyira le van döbbenve, hogy nem tudom megértette-e amit mondtam.

Megfogom Yuyi kezét és a házáig vonszolom magammal. Tudom, hogy nem tettem semmi rosszat. Tudom, hogy szeretem illetve szerettem Yuyit.

- Nem tettem semmi olyat, amiért számon kéne kérned. Nem sántikáltam semmi rosszban. Csak szerettem volna rágyújtani, ennyi. Nem is emlékeztem mit mondott nekem Izumi szünetben, ahogy felhívtad rá a figyelmem úgy emlékeztem - Yuyi úgy tűnik kezd hinni nekem. - Csak azt szerettem volna, hogy kedvelj. Nem azt, hogy utálj...

- Elég - most sokkal kedvesebb hangon beszél hozzám. - Gyere ide - ölel magához szorosan. Nagyon belém bújik, szinte elveszik a karjaimban. - Menjünk be!

Mikor bemegyünk a házába egyből a falnak vág. Nem értem ezt a durvaságot, de mikor ajkaimra tapad szinte érzem belőle azt az igazi szexualitást.

- Yuyi, ez picit sok és lehet nem túl helyén való - tolom el magamtól, de hiába. Ködös tekintete megrémiszt. - Talán innod kéne egy pohár vizet - javaslom, de Yuyi nem  tágít. Hiába próbálom lelökni magamról kezeit, egyszerűen lehetetlen.

~*~

Az eddigi szex Yuyival mindig olyan volt, mint egy hullámvasút. Jó és rossz, de az utóbbihoz nem volt semmi kedvem és energiám. Az előbb még utált, világi fasz voltam a számára aztán rám erőltette a dugást. Hiába löktem el finoman jelezve ne tegye, hajthatatlan volt és nem is akart figyelni rám. Mintha nem is önmaga lett volna.

Tehát akkor kijelenthetem, hogy megerőszakoltak, mint egy aktív felet lehet? Vicces érzés, nem mondom azt, hogy nem szar és nem undorodom Yuyitól, de alapvetően a dolgok már vissza álltak a normális kerékvágásba. Ez a lényeg mondjuk. Karjaimban békésen alvó férfira nézek. Suli lenne, de beteget jelentett ezért nem megyek én sem. Még a végén azt gondolná, hogy Izumi miatt mennék suliba.

Picit megmoccanok, mosdóba akarnék kimenni, Yuyi pedig felkel és álmosan néz felém. Elmosolyodik.

- Csodás volt az éjjel - ásít és nyújtózkodik. Nekem nem.

- Valóban.

- Mit csináljunk ma? Reggeliztél? - kimászik az ágyból, de előtte nyom a számra egy jó reggelt puszit.

- Anya küldött üzit, hogy aggódik értem, szóval... - próbálok hihetően hazudni, jelenleg semmi kedvem nincs ahhoz, hogy vele legyek.

- Hívd fel, múltkor is megelégedett ennyivel - tanácsára rá vágnám, hogy nem, de alapon igaza van. Anyáról tudja, hogy nem nagyon aggódó típus, hiszen amikor felhívott és annyit mondtam neki, hogy a pasimmal vagyok, azt mondta használjak óvszert. Bár lehet azért mondta, mert nem tudott mit mondani arra, hogy nem lányt dugok hanem palit.

- Valóban.

A nap úgy teli ahogy Yuyi akarja, tulajdonképpen mindig úgy ment az eddigi napjaim, ahogyan ő eltervezte. Egyszer felajánlottam neki, hogy menjünk el egy játék barlangba, de élből elvetette az ötletet. Sóhajtva nézem a csoki részlegnél az édességeket a boltban. Yuyi megéhezett egy kis nasira, utalt arra, jó lenne ha leszaladnék neki.

- Csoki és chips... - mikor megpillantom a kedvenc márkájú csokit, kicsit elborzadok. A hagymás-tejfölös csoki kombóra gondolok. Kiráz a hideg.

~*~

- Megjöttem! - mikor belépek a házba, túl nagy csend fogad. Nagyon furcsa, nagy csend. - Yuyi? - keresem a fürdőben, nappaliban majd a szobában rá találok.

Felakasztotta magát.