DAIKI

12. Fejezet

DAIKI POV

A hétvége Yuyival nagyon jól telt. Elmentünk végül abba a parkba amit szeretett volna megnézni, elkeseredetten láttam mennyire különböző ízlésvilágunk van. Yuyi szereti a mentás fagyit, amit végképp képtelen voltam megenni, de Yuyi hajthatatlan volt. Azt mondta ez a világ legjobb fagyija és itt készítik a legjobban, szerintem alapon ez borzalmasabb volt mint bármi más.

Ennek ellenére megettem, mikor vett egy ugyan olyat, mert couple akció volt és ha két ugyan olyan fagyit veszel, akkor eleve olcsóbban kapod. Nem tudtam mit tenni, jó képet vágva elindultam hát Yuyival az egyik irreálisan zöld füves terület felé.

- Olyan jó ez a nap! - terült ki, mint egy teknős. A kezében a hideg fagyi kezdett már olvadozni, de nem éreztem szükségét az említésre, hiszen akkor azt akarta volna, hogy behabzsoljuk.

- Tetszik?

- Persze! Rá kellett jönnöm, mennyi közös van bennünk, és ez annyira jó. Másokkal sosem voltam ennyire egy hullámhosszon - elpillantok róla és hátra dőlök én is. A teli poharas tölcsért pedig jó messze rakom magamtól.

- Valóban sok a közös bennünk - legalábbis igyekszem ezt hinni.

- Ugyan azt szereted amit én. A fagyitól kezdve a sok nassolni valókig. Mintha álmodnék - magamra erőltettem egy mosolyt. Ezt jelenti, ha tetszik valaki. Bár nem tudom miért kell ennyi áldozatot hoznom, hiszen még a szex is úgy megy ahogy Yuyi szeretné.

~*~

Tehát a napok és a hetek telnek, Yuyi minél inkább feloldódik mellettem annál pajkosabb. Sokszor a suliban is csináljuk, nekem nincs nagyon kedvem hozzá hiszen tegnap éjjel kifacsart bőven, de úgy látszik van mit még kihoznia belőlem.

Elmondta azt is, hogy valójában nem sima ember, hanem gondolatolvasó. Nem tudja miért, de akkor tud olvasni a fejemben ha dühös vagyok, ami engem is merőben meglep sokszor. De őszintén, nem szoktam mellette dühös lenni.

A nap süt mikor kilépek a suli épületéből, kissé nyugtató az a csend ami körbe ölel. Mintha most lehetnék picit rossz, valami ami végre nekem is boldogságot okozhat, egy nagy szendvics tele felvágottal és salátával. Imádom a kávé boltban lévő szendvicsek többségét, Yuyival gyakran látogatjuk meg a helyet, persze felváltva mert nem akarunk lebukni. Bár úgy érzem Yuyi nem igazán szeretné titkolni a kapcsolatunk egy ideje.

Merészen jön oda hozzám óra közben vagy szünetben. Rágyújtok miközben ezen gondolkodom, egy kis nikotint igazán elkíván már a szervezetem, Yuyi nem igazán díjazza rossz szokásom, így próbálom mérsékelni a bagózást. Ha belegondolok Yuyi féltékeny is volt egyszer Izumira. A lány harcos osztályból való, de próbált felénk is nyitni így Hináékkal nem voltunk elutasítók. Azonban szünetben Yuyi úgy nézett a lányra miközben velem beszélt, hogy szerintem ha tudnék gondolatolvasó lenni, direkt nem néztem volna Yuyi fejébe.

Vérmes volt miután az órára siettem. Nekem ugrott és addig csókolt, míg keménnyé nem váltam. Fogalmam sincs miért tette mindezt, de szerintem féltékeny lehetett.

- Bagózol? - hátamon a szőr feláll mikor meghallom Yuyi hangját. Már emelem is el számtól cigim és dobnám el, de megállít.

- Szívd el nyugodtan. Tudom, hogy próbálod csökkenteni a cigi mennyiséget, de mikor velem vagy szinte nem is szívod el rendesen - hálásan pillantok rá.

- Valóban.

- Mit mondott neked a lány az udvaron amúgy? - értetlenkedve meredek rá. Mondott valamit? Vissza emlékezve igen, valamit suttogott felém.

- Várjam meg iskola után, mutatni akar valamit.

- Tehát őt vártad helyettem? Eléggé megijedtél, mikor rajta kaptalak - válik hangja cinikussá, de még mindig nem értem a problémát. - Daiki basszus, ne mondd azt, hogy nem vágtad le, hogy mit akar tőled!

- De nem tudom, Yuyi - mondom az igazat, mire hitetlenül felnevet.

- Tudod mit? Te soha semmit nem tudsz! Mikor az események az orrod előtt történnek, akkor sem!

- De miért vagy rám mérges? - Yuyi hangja egyre hangosabb ahogy ténylegesen kifejezem, hogy nem értem a problémát.

- Őt vártad igaz?!

- Nem...?

- Ne hazudj már! Kit vártál, ha nem őt? Talán engem? - csípőre teszi a kezét. Nem akarok bunkó lenni, de anya is pont így szid meg mindig és elmosolyodom a látványon. - Még ki is nevetsz, Rohadék?! - kiált rám teli torokból.

- Nem, csak anya is pont így szokott leszidni - Yuyi pofonja hirtelen ér. Akár egy villámcsapás, a dühöngő férfi úgy tűnik nem bír nyugton maradni. Kikerekednek szemeim. De ezt most miért kaptam? Nem tettem rosszat, még csak nem is voltam vele indulatos sem. Yuyi szemeiben annyi érzelem keveredik, annyi harag és indulatosság, hogy csak állok és lehorgasztom szemeim. Nem tudom mit tettem ami megbánthatta.

- Nem fogod ezt már kimagyarázni, Daiki. Te meg akartál csalni? Azért vártál itt, azért csináltál úgy, mint akit rajtakaptak valamin?! Sosem gondoltam volna, hogy ekkora féreg vagy - nem csak hogy kiabál, de megint felpofoz. Még mindig nem szólalok meg, de nem is akartam megcsalni őt. Most mihez kezdjek, kérjek bocsánatot? Nem hinné el nekem, hogy nem akartam rosszat ebből az egészből.

- Megcsalni? - az idegen hangra mindketten lefagyunk. Itt állunk az iskola kapuja előtt, és az épület bejárata felől pont a hátunk mögött halljuk meg Izumi hangját.