A Félvér Herceg Naplója

5. Fejezet: Babiloni Éjszaka

A földút melletti táborhelyünkön reggel viszonylag gyorsan felkeltünk... A levél a táskám aljában maradt és hát mire felébredtem Jeff már eltüntette a nyomainkat teljes mértékben... Az úton haladva belefutottunk egy nőies pasiba, aki a hintója kerekét próbálta helyre tenni. Egyből össze néztünk majd a zsebemből vettem elő egy kis holdkő port s a hintó kerekére szórtam mire az újra működő képes lett. A különös nőies szerzet rám nézett ragyogó szemekkel majd megszólalt könnyeivel küzdve. – Köszönöm vándorok, nagy segítség volt számomra... Tudják Babilon városába ma lesz az év legnagyobb karneválja és azt hittem nem fogok oda érni időben az élelemmel. Mivel fizethetek a segítségükért? – Jeff a válasszal kicsit habozott majd az oldalát megböktem a könyökömmel mire megszólalt. – El tudna minket vinni a városba? Van aranyunk csupán hat hete járjuk már az utat La Rose mélyvárostól gyalog... –

A kisegített nőies alak bólintott s ezután egy szempillantás alatt mellette ültünk s haladtunk a város fellé. Dél sem múlt el mire a nagy nevű város fala elé érkeztünk. Az illető, akit kisegítettünk annyira rendes volt, hogy még a városi belépődíjat is fizette helyettünk... Nos igen Jeff a magasztaló Babilon-ról szóló regéjében ki hagyta, hogy elég sok aranyba kerül a városba lépés. De sebaj ezután a hintóról leszálltunk s végig tekinthettünk Babilon gyönyörű utcain, ahol a világ többi királyságával ellentétben kőfalak és ódon pornépi kőfalas házak helyett gyönyörű nagy kúriák voltak... Volt, amely fala márványból faragott volt és arany berakással, volt, amely obszidiánból készült, voltak kisebbek és nagyobbak. Egy közös volt a helyben a látkép mely maga össze visszásságával is katonás rendben volt, kanyargós széles és keskeny utcaival a magasba emelkedő már-már kastélyoknak is mondható kúriákkal... Az utcai hangulat is bámulatos volt. Ahogy haladtunk a Mídászi Aranykezek bankjának helyi épületéhez nem hallottunk mást, mint muzsikaszót s az utcán a hangulat inkább volt egy hatalmas karnevál, mint sem egy átlagos városi pornép közhangulat... Amikor elértünk úticélunkra egy hófehér márvány épületnél álltunk meg s mikor beléptünk az állam a padlót érte a döbbenettől.

A gyönyörű famunkán és márványoszlopokon járólapokon kívül a tető gyönyörű volt minden lépésnél egy-egy kristály csillár lógott majd mikor a bank egyik fő ügyvezetőjéhez értünk Jeff átnyújtott egy darab pergament amire volt valami furcsa jel pingálva majd, amikor átvette az úr az asztala túlsó oldalán a fehérhajú szép társam szólalt meg. – Fehér Rózsa. – A férfi az asztaltól felállva bólintott majd elvezetett minket a széfekhez, ahol ránk nézett s megszólalt miután felmérte a terepet, hogy csak mi hárman vagyunk-e a teremben. – Szerencsések maguk... A déli szabadvárosok legbefolyásosabb városa Mídász vezetője, Noxtia legszebb városának királynője Ms. Zaphyr Andreja és még a Hexavári Fehér Holló támogatását élvezik. – Ekkor kicsit félve Jeff-re néztem, aki kicsit megingatta a fejét s nem bírtam a kíváncsisággal így megszólaltam hűvösen. – Elnézést? De miért ennyire ismert dolog ez? – Az úr rám pillantott s megszólalt teljes hideg vérrel s hűvös hangon. – Azért, mert Tallia számára két olyan ház halt ki papíron, akik csak jót tettek a nagyurak politikai játszmájában a földrész lakóinak. Tallia tele van az önök támogatóival. Katonák, kurtizánok, lovagok, papnők és lehetne napestig sorolni azoknak a listáját, akik önöket itt védelmezik. – Ekkor kinyitotta a széfet majd megszólalt – Nos jelenleg nincs feltöltve az önök széfje tekintve, hogy a Fehér Holló mulasztást követett el és nem informálta a Mídászi központot bagoly vagy holló postán érkezésükről. De ahogy a várost ismerem önöknek ez pár hétre bőven elég lesz.

Ezzel Jeff az úr mellé lépett s a táskájába rakta az összes aranyat a széfből majd kimenve a fogadó terembe aláírt valami pergament lepecsételte s elindultunk a kifelé vezető ajtón... Babilon utcáit járva szemkápráztató dekorációkkal volt a város díszítve, minden egyes kúria más-más zászlajjal és jelentéssel bírt mely egyikét se ismertem. Majd a haladásunk végén egy sötét szűrke bazalt téglákból felhúzott épület ajtaján vezetett be, amely a Tiltott Gyümölcs volt. A bejárat egy hatalmas beltéri átriummal nyílt s két lépcsővel mely egy emeletre vezetett, s a lépcsők között volt a portás pultja. Odalépve Jeff ránézett a portás mögötti kulcs falra s hűvösen megszólalt. – A 69-es szobát szeretném kikérni Fehér Holló névre és bizonytalan időre. Van aranyunk bőven. – Ezzel a táskájából elővett egy nagy zsák aranyat mire a portás egyből adta is a kulcsainkat majd Jeff folytatta. – Ezen felül a 66-os szobát lefoglalnám Sannox Hex névre, s amikor bejön egy hölgy ezzel a névvel annak adja oda a kulcsokat.