A Félvér Herceg Naplója

16. Fejezet: A Babiloni Kitüntetés

Két nap telt el hazatérésünk óta. A hosszú éjszaka elmúlásával Bella üzenetet küldött Babilon-ba Tea királynak, illetve egy másik levél indult el Lady Andreja Zaphyr Mélyváros királynője számára. Ma indulunk hippogriff hintóval a nagy neves szabadvárosba. Az ágyamon ülve írtam ébredés után a naplómat mikor a dadus benyitott a kezében egy bögre forró s gőzölgő teával melyet lerakott az éjjeli szekrényemre. Majd mellém ülve megszólalt. – Drága gyermekem, nem kéne készülődnöd? – Erre hűvösen kicsit vicceskedve megszólaltam válaszképpen. – Neked Dadus nem kéne a tudástár mélyén a Corsen feljegyzéseket bújni nem tudom hány féle dialektusban? – A középkorú nő kuncogott az orra alatt majd bólintva megszólalt. – De igen azt kéne tennem, de akkor lekésnéd az indulást. Nosza kelj fel. – Ezzel felálltam s a naplómat a tea mellé letéve magamra húztam a mini abroncsomat miközben a Dadus igazgatta a fűzőmet, amely most is egy fekete darab volt. Erre a fűző abroncs kombinációra magamra vettem egy hosszú bokáig érő ujjatlan fekete selyem estélyit, amelynek dekoltált része s a háta fekete áttetsző tüll volt. A selyem szalagot meg kötötte a nyakamon majd a gyűrűmet az ujjamra húztam amire pedig egy-egy könyékig érő selyem kesztyűt vettem fel. Ehhez a kombinációhoz egy fekete tágított táskát vettem fel s cipőnek a szokásos magas sarkú fekete bőr csizmámat. Mind ezt megkoronázta a fehér medve szőrme köpönyegem.

Az öltözés után beraktam a naplómat a táskámba s lesiettem a tudástár földszintjére majd onnan ki a tűz sóbánya felett a hídon s át az alagúton a romos trónterembe. Innen kisétálva a romos kastély bejáratához már várt rám a hintó. Belépve megpillantottam Josét, aki az egyedi gyermekkori ruhámban ült, egyenes szabású selyemruha nyaka szőrméből van s a dekoltása áttetsző fekete tüll. Mellette pedig Max ült burgundi vörös tüll ingben rajta egy elegáns fekete selyem mellényben selyem nadrággal s a nyakában egy ibolya lila selyemsállal s hófehér farkas szőrme kabáttal. Mind a ketten mosollyal az arcukon fogadtak, s amint helyet foglaltam a hintó már fel is szállt, s utunkat megkezdtük Babilon városa felé. Ahogy haladtunk délre a hintó ablakából gyönyörű költői táj tárult a szemünk elé. A kissé hűvös csendet végül Max törte meg mosollyal arcán s kedvességgel hangjában. – Igazán jól festetek. Bár a táj szépségével egyikőtök sem vetekedhet. – Ekkor az ablakon kinézve folytatta. – Ilyen szép tájat sose láthattam a szigeten, ahol születtem. Bár ilyen szép társakkal se voltam körbe véve ott, mint most.

Kuncogva elpirultam s lopott pillantásokkal tekintettem Max-ra majd José-ra ki nem osztozott velem elpirult érzésen a szőke srác iránt. Az út további része csöndesen telt, egészen addig amíg Babilon városáig nem érkeztünk. A város falai felett elrepülve gyönyörű látvány fogadott. A városban akkor jártam utoljára mikor Jeff is az oldalamon volt, s mit megnem adtam volna, hogy ilyen rálátásom legyen a városra. Amikor a hintónk leszállt a királyi palota kertjében jómagam kezdtem meg a kiszállást s követett Max majd utána José Herceg. A szívélyes fogadtatás teljes mértékben megvalósult, egy elegáns lovag várt ránk. Aki bevezetett minket kellő diszkrécióval a trónterembe, ahol a trónon Tea Király ült, mellette pedig Bey régens mivel még gyermek a király. Meghajoltunk érkezésünkkor s mielőtt szólhattunk volna a király s a régens átvezetett minket a tárgyaló terembe a kerekasztalhoz. Mikor helyet foglaltunk a kissé kínos csendet a királyfi törte meg. – A bátyámat s jeff-et hol hagytad Rose herceg? – Fejet hajtva könny szökött a szemembe s fejet hajtva megszólaltam. – Elvesztettük őket... A bátyád egy kardba zuhant mikor terepre mentünk... Volt egy vihar, amiben elnyelt minket a tenger habja s utána fejjel lefelé voltunk össze kötözve s amikor kiszabadultunk a kard teljesen átszúrta a testét s azonnal szörnyet halt... – Ezután a táskámból vettem ki egy keszkenőt, amivel a könnyeim itattam fel s ekkor José szólalt meg. – Jeff pedig feláldozta saját életét, hogy feltartsa a Véres Lótusz katonáit, ők álltak az öngyilkos sárkány merényletek mögött... – Bey s Tea is könnyeikkel kűzdködtek majd a Régens úr szólalt meg elcsukló hangon. – A testét elégettétek Teodornak? Vagy legalább eltemettétek? – Fejet rázva megszólaltam. – A testét konzerválltam s a táskámba raktam, gondolva arra, hogy a családja döntsön a Valhallába küldésének módjáról. – Ekkor Tea gyorsan kivonult a teremből s egy csapat papnővel visszatért s a legidősebb nő meghajolt majd megszólalt. – Akkor elvinnénk a testet a családi kriptába.