A Félvér Herceg Naplója

8. Fejezet: A tudás hatalom

Az álom egész éjjelen át viszonylag kellemes volt. Gyengéd érintésre s ismerős illatokra kezdtem ébredezni. A fehér hajú társam gyengéd simításai s lágy halk hangja ébresztett fel. – Ébredj fel kedves, anyád szelleme önállósította magát éjjel. – Kissé kábán s álmosan morgás szerű hangon szóltam válaszul. – Mit művelt?... Mennyi az idő??? – Az ifjú srác még egy kicsit lökdösött így felültem mire elkezdte rajtam igazgatni a fűzőmet hátulról s halkan meg is szólalt kérdéseimre. – Durván dél körül lehet, és hát Lady Corsen eléggé hajmeresztő lépést tett... De jobb, ha az ebédlőben szembesülsz tettével, nem lőném le az enyhe meglepetést... – Ezután az ágyról felkeltem s éppen magamra húztam a mini abroncsomat s rá a ruhámat majd hűvösen megszólaltam. – Csak mondd, hogy nem robbantott ki valami háborút az éjjel... Nem hozott éhínséget senkire stb... – Mikor Jeff felé fordultam, hogy segítsen megigazítani a fekete egyberuhámat mosollyal az arcán megszólalt. – Nézd, ő nem robbantott ki háborút, de egyes felvetések alapján te fogsz kitörni a fehér holló terveit keresztbe húzva... De elég a csevegésből, vedd a magas szárú bőr bakancsod magas sarokkal. Én és anyád na meg Teo várunk az ebédlőben.

Ezzel az orcámra adott egy elhintett csókot majd kivonult a helyes társam. Az ablakhoz lépve fésűmmel a kezembe hajamat igazgattam. Miközben a látvány gyönyörű volt. A szobám ablaka a bevezető egyetlen hídra néz. S legyen bármennyire is mű látvány a folyékony tűz só, bámulatos látványt és érzést kelt a hömpölygése s a barlang falai melyek épp olyan érzést keltenek, mint ha egy vulkán gyomrában lennénk. Kis bámészkodást követően felvettem Jeff által említett bakancsomat majd megigazítottam a lábamon s kiléptem a szobám ajtaján az obszidián épület folyosójára, amelyen már minden gyertya tartó állványában lángoltak a gyertyák, s minden fáklya is égett... A folyosón végig sétálva eljutottam a nagy kör alakú teraszra melyről a csigalépcsőre a bejáratra s a mélységre lehetett letekinteni a legfelső emeletről, míg felfelé pillantva az égboltot látni az üveg kupola miatt. A kör teraszon elindultam az ebédlő felé, ahonnan beszélgetés szűrődött ki. Egy számomra már ismerős női hang szűrődött ki „Remek, hogy itt vannak, de a fiamnak, hogy adagolják be, hogy Lady Benett hercegnővel szembe kellene állnia?"

Ekkor éreztem elsőnek elárulva magam, s mikor benyitottam anyám szelleme már nem volt jelen. Ám amint megláttam a Dadust minden ellen érzésem kámforrá vált s a nyakában kikötve öleltem át miközben a jólmegszokott parfümjét éreztem rajta. Majd mikor már lenyugodtam elengedtem s megszólaltam érdeklődően. – Hogy van Dadus? – A nő mosollyal az arcán nézett rám majd megszólalt. – Remekül vagyok gyermekem, de látom nem tudsz meglenni nélkülem. – Ezzel megfordított s a fűzőmet megigazította majd folytatta. – Hát nem tagadom egész jól meghúztad, csak kicsit kusza volt. – Ekkor éppen megszólalt volna Jeff mikor megpillantottam egy srácot kinek a haja épp oly kék, mint a fagyos jég, szeme akár a hideg sötét mélytenger, éj fekete selyem kabátja térdéig ér, nadrágja szűk már-már feszesen simult rá, felső testén pedig egy burgundi selyem fűző volt korom fekete hímzéssel. A Dadusra pillantottam majd hűvösen megszólaltam. – Ő meg kicsoda? – Jeff átkarolta a vállamat majd megszólalt. – Nos ő volna Hellas királyság új királya, s az egyetlen, aki nem tudott akkor esküt tenni a két család házának... – Hűvösen végig tekintettem a fehér hajú társamon majd a jég kék hajú illetőn majd a Dadusra néztem s megszólaltam fagyosan. – De hiszen kihallt a vérvonala Hellas Királyának és nővérének no meg gyermekeinek... – Ekkor kicsit bizonytalanul és foghegyről meg szólalt a kis srác. – A fattyú volnék én... Igen családon belüli fajtalan házaságból született testvéreim meghaltak, s atyám és a királyné is meghaltak... Ám én főnix vagyok s mikor utol ért a vész elsőnek hamvadtam el s születtem újjá... – Ekkor leült az asztalhoz majd folytatta a merész beszédet az ifjú király. – A vér jogán lettem herceg majd király miközben Zaphyr Mélyvárosban éltem. A dadusod pedig védett rejtegetett s nevelt majd ide hozott. De átadom a szót neki...