a Kéz, amit Fogtam - sanhwa ff. ✓

16

Lassan, de teltek a hónapok. A kapcsolatunk Seonghwával kezdett újra helyreállni, viszont ezúttal ügyeltem rá, hogy tényleg ne kerüljünk túl közel egymáshoz. Elkezdtem munka közben látogatni és több hétvégét is együtt töltöttünk. Születésnapomon megengedték, hogy Wooyounggal ketten legyünk, és igyunk. Este kicsit még az utcára is kimehettünk, ahol persze elcsattant egy-két rövid csók.
De nem mintha szerelmesek lennénk. Inkább csak jól érezzük magunkat egymás társaságában. Azóta az este óta nem is történt igazán semmi köztünk. Még csak nem is beszéltünk róla, de nem zavar. Mostmár nem zavarnak ezek a dolgok. Könnyen veszem még azt is, ha Wooyoung megdicsér, mert éppen trikóban vagyok, a karjaim pedig jól látszódnak.

Bár vele elköteleződni lehetetlen is lenne. Sokszor megy Yeeunnel mindenféle programokra, szinte mindegyik után beszámol, hogy milyen új embert ismert meg, és milyen jól néz ki. Ha kényszerítenék se tudna választani egyetlen embert, akinek hűséget fogad.

Kezdem úgy érezni, hogy a legtöbb ember ilyen. Yeeun se volt még soha házas, bár elmondása szerint csak azért, mert hozzá minden férfi egy idióta. Seonghwa pedig... Hát, róla nem tudok új dolgot mondani. Még mindig utál az elköteleződésről hallani. Wheein is megvan a fura, barátság extrákkal kapcsolatukban. Bár hogy őszinte legyek, szerintem ő Seonghwával szívesen elköteleződne, ha nem lenne egyoldalú a dolog. Látom rajta, hogy kedveli, viszont ez sosem befolyásolja a munkáját. Elképesztő.

Magamról, pedig... Nos, magamról nem tudok nyilatkozni. Viszont a házasság gondolata szépnek hangzik. Ha lenne valaki, akivel együtt élek és megoldjuk a közös problémáinkat... Biztosan szép lenne. Családot csinálni, és együtt átélni mindent...

Igen.

Ez egy szép dolognak hangzik.

Kár, hogy nem tudok elkezdeni ismerkedni se, mert egy sznobnak beszélgető partnerre van szüksége.
Wooyoung mikor telefont kapott, első gondolata az volt, hogy végre feljelenti Seonghwát, de sajnos meg van valahogy babrálva, és egyedül Yeeun számát tudja elérni. Mit ne mondjak, okos...

- Mr. Park üzeni, hogy délután a vendégszobában kell hogy maradj - jelent meg Wheein a semmiből, miközben én épp az üvegházban voltam és pár virágot nézegettem.

- Már miért is? - kérdeztem rá sem nézve.

- Vendégeket fogad. Egyszerre négyet, hogy egészen pontos legyek. Nem szeretne kockáztatni.

- Na majd én azt megbeszélem Mr. Parkkal... Hol van? - álltam fel.

- Az irodájában - válaszolta, én pedig már el is indultam. Kopogás nélkül nyitottam be, halkan. Háttal ült, valamit gépelt, de még így is valahogy megérezte, hogy itt vagyok.

- A döntésem végleges - mondta meg se várva, hogy kérdezzek.

- Mert most mit ártottam, hogy ezt kapom?

- Te semmit. Viszont akikkel most találkozom, azok... nem szeretnek túl tisztán üzletelni - fordult felém komolyan. - Persze én elmondtam a szabályaim. Semmilyen fegyver vagy méreg. Félő, hogy nem értették meg a kérésem. A saját biztonságod érdekében zárlak be.

- Nyüzsög a ház, annyi embere van itt ma. Szerintem semmi baj nem lesz.

- Nem érdekel. Nem foglak veszélynek kitenni. Te is csak megijednél, úgyhogy... Azt hiszem jobb lesz így. De ha szeretnéd, valakit beküldhetek hozzád, hogy ne legyél egyedül.

- Nem kell... Megleszek... - dünnyögtem magam elé, amit megmosolygott. - Mikor jönnek?

- Ötre. Javaslom, addig egyél valamit. Nem hiszem hogy sokáig fog tartani, de a biztonság kedvéért, jobb lenne.