a Kéz, amit Fogtam - sanhwa ff. ✓

07

A nappaliban ültünk és beszélgettünk egy-egy üveg soju társaságában, közben pedig valami műsor ment a tévében. Jó volt a hangulat. Legalábbis egészen addig, amíg a bejárati ajtó ki nem nyílt. Wheein lépett be rajta, hátán egy nagy táskával, amivel elment. Azonban valamiért annyira elszörnyedt rajtunk, hogy az ajtót gyorsan becsapta maga után, a táskát pedig út közben elhagyta, ahogy élénk sietett.
- Ti meg mit csináltok?!

- Nézzük a szép lyányt! - mosolygott Hongjoong szélesen.

- Sannak nem szabad innia! Add azt ide! - tépte ki a kezemből az üveget mérgesen. - Ez az első?

- Sojuból igen - bólintottam határozottan, de erre annyira megszédültem, hogy a szemeim a plafonon akadtak.

- Ez mit jelent?

- Hát tudja szép lyány, olyan üvegek voltak, bele kellett szagolni - kuncogott Hongjoong tovább.

- Mr. Park egy óra múlva itthon van! Te tényleg ilyen hülye vagy?! Gyere San - megragadta a karom és a fürdőbe sietett velem. A sojut a lefolyóba öntötte, engem pedig a wc fölé térdepeltetve az ujját a torkomig nyomta. - Shh, maradj így! Jöjjön ki a pia, utána kapsz valamit enni. Jól van... - simogatta a hátam, amíg én az életemért küzdöttem a wc felett. Utána megmosta az arcom, majd az étkezőbe ültetett, ahol egy zacskó kekszet a kezembe nyomott.

Úgy rohangált fel-alá, mint a mérgezett patkány. Minden koszos tányért és szétdobált ruhát elpakolt. Hongjoongtól is elvette a sojut és a kanapéra fektette, mondván, hogy addig se csinál semmi bajt. Éppen engem akart felkísérni a szobámba, ám ekkor már nyílt is a bejárati ajtó, amin Seonghwa lépett be. Egy nagy sóhajjal letette a táskáját, majd körbe nézett. Hongjoong a kanapéról integetett neki.
- Hát veled meg mi van? - ment oda hozzá egy halvány mosollyal.

- Részeg, uram - válaszolt egyből Wheein.

- Oh, csak egy picikét~! - kuncogott a másik férfi.

- Ma akkor aludj itt. Fent valamelyik üres szobában, ma még úgyse jön vissza senki.

- Jóó~!

És ezzel fel is kelt, lassan elmotoszkált melletünk a lépcsőkön. Én is menni akartam, de Seonghwa egyből megszólított.
- Állj. Te még maradsz.

- Hmm..? - fordultam vissza, és végig néztem rajta. Ugyan olyan ruhában volt, mint mindig. Fekete garbó, fekete farmer, lakkcipő. Pihenni volt egyáltalán?

- Gyere ide - intett magához, így én lassan le is lépkedtem hozzá. Jól végig mért, majd Wheeinre pillantott. - Ivott?

- Mikor visszaértem Hongjoonggal a kanapén sojuztak. De elvileg már előtte ittak mást is, uram. Elvettem tőle és kekszet adtam neki helyette.

- ...és... hányt is! - tettem hozzá hirtelen.

- Mi?

- Meghánytattam, uram - mondta Wheein.

- Ah, értem... Köszönöm. Menj fel, ne dolgozz ma már.

- Rendben. Köszönöm! - meghajolt, majd gyorsan fel is sietett.

- Miért ittál? - kérdezte ezúttal nem túl kedvesen.

- Hongjoong... Azt mondta, igyunk! - mosolyogtam.

- Kiskorú vagy. Neked nem szabad inni.

- Oh..? Pedig szoktam! Vicces úgy az este... Mert hát, tudod! Így forog minden... - néztem körbe csodálkozva.

- Ja, tényleg... Te utcai kölyök vagy.

- Heheh~! Már este van~! Kimegyünk? - fogtam meg a két kezét egy széles mosollyal.