𝐇𝐎𝐌𝐄𝐒𝐈𝐂𝐊𝐍𝐄𝐒𝐒. [lɯ x sʞz]

𝐭𝐫𝐨𝐢𝐬 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐢𝐭𝐫𝐞

ɥoɯǝsᴉɔʞuǝss

Chan egyik plüssét kezembe fogva ülök az "u" alakú kanapé sarkában, miközben a többiek faszkodását hallgatom. Hyunjin Felixszel a hátán egyensúlyozva vesz el még egy sütit a dohányzó asztalon levő tálról, ezzel a szőke fiú konkrétan átesik a vállán, egyenesen a földre bukfencezve. Hangosan, egy emberként nevetünk fel, kivéve Felixet, aki jajgatva fogja a fejét, amit beütött. Barátnője persze lebiggyesztett ajkakkal hajol oda hozzá, gyors puszit nyomva a sértett felületre.

– Elmondtam, senkiért nem vállalok felelősséget! – ismétli el magát Nari, felemelve mutató ujját.

Jisung legyintve nyújtja ki magát mellettem, ölembe hajtva a fejét. Én persze reflexszerűen vágok grimaszt és undort játszva lököm őt arrébb, amire kikerekedett szemekkel néz rám hátra döbbenten. – Nem lesz baja, nyugi nyugi! – hunyja le a szemeit nem törődöttségét még inkább kimutatva, miközben ismét bepróbálkozik combjaimon. – Ma milyen nap van egyáltalán? – ráncolja össze a szemöldökét.

– Csütörtök. – nézek a telefonom képernyőjére. Ennek hallatán kurjongva ugrik fel szinte az ölemből és széles vigyorral az arcán a hűtő felé kezd igyekezni. – Neked mi bajod? – szólok utána elborzadva.

A hűtőben lomotolva, ami igazából nem is az övé, végül négy sört vesz magához és széles vigyorral az arcán siet vissza közénk. – Hát épeszű ember nem vesz fel órát péntekre, ez azt jelenti, hogy ma bebaszhatok!

– Nem fogom a hányásodat takarítani, Han Jisung! – szól közbe Minji, Innie oldalán ülve. A lánnyal körülbelül négy hónapja lehetnek együtt, még a bisztróban ismerkedtek meg, mikor Minji a nyári munkáját végezte. Azóta igaz nem gondtalanul, de elvannak egymás mellett.

Nari egyetértve emeli fel a kezeit. – Én sem!

– Rám ne nézz! – bökök a mellkasomra további lányként.

A srác csak szemeit forgatva osztja szét a kezében levő három sört, a maradék egyet magához véve pedig ledobja magát vissza mellém. Felix szemei csillannak fel, majd telefonjáért nyúlva vadul keresni kezd valamit. Yena persze kíváncsian hajol a készülék felé, majd miután ő is realizálja mit keres a barátja ennyire, sokatmondóan mosolyog rám. Értetlenül kezdek pislogni, azonban mielőtt szóra nyithatnám a szám, a szőke telibe arcomba nyomja a telefonját.

– Badah mondta, hogy adjam meg neked az instáját..

– El is felejtheted! – dörren fel Hyun félrenyelve a sörét, ezzel szinte majdnem megfulladva. – Add ide! – veszi ki a kezemből Felix telefonját, amit kikerekedett szemekkel dugok el a hátam mögé.

– Neked mi bajod van? – rökönyödök meg barna szemeibe nézve. – Chan! – szólok a legidősebbnek, aki szemeit forgatva a kanapé háttámlájának dönti a fejét.

Hyun még mindig a telefont próbálja elvenni tőlem, én pedig tovább tiltakozva lázítok magamra egy egész hangzavart, mivel az egymásra kiabálásunk sokunkra kihat. Immáron Innie és Seungmin is beszáll, miszerint kussoljunk el, Felix pedig a telefonját várja vissza, ennek hangot adva.

Hirtelen egy apró sikítás hangja robbant szét minket, ami közvetlenül Naritól származik. – Hyun te leülsz a seggedre, Bora te pedig add vissza Felixnek a telefont, kérlek! – rak rendet egy perc alatt, mi pedig jól neveltek módjára tesszük, amit mond.