A lány, aki elérte a csillagokat ✓

I. Tizenhetedik

,, Komolyan, ez most miért küldted?"

Írtam értetlenkedve, miután egy képet küldött egy csokor gerberáról, ami történetesen a kedvencem. Gyönyörű volt, a virág minden egyes színében pompázott, a meleg színek meg elérték, hogy újra otthon érezhessem magam, a kertünkben, ahol anyu mindig elvetett pár gerbera magvat.

,, Személyes találkozó híján, így próbálok udvarias, kifinomult úriember lenni. Bevált?"

,, Te mindig szoktál virágokat adni a női ismerőseidnek üdvözlésül?"

,, Dehogy. Félreérted... a francba, ez bonyolultabb, mint gondoltam..."

,, Mégis mi?"

,, Nehéz elmagyarázni olyan nőnek, akinek közelében férfiak nem léphetnek, így tehát magyarázatot kell adnom, miért adunk nektek virágokat."

,, Nos, nálunk kifejezetten férj ad virágot a feleségnek, illetve máskor a tisztelet jeleként kapnak nők virágot. Ezek szerint tiszteletből küldted ezt a fotót?"

,, Valóban tisztellek, így igaz, viszont... á, hagyjuk, ez egy rosszul elsült kísérlet volt."

,, Tudod, te vagy az első, aki virágot "ad" az apámon kívül nekem."

,, A férjed ezek szerint soha nem adott neked?"

,, Nem igazán. Kaptam egy arany fülbevalót a házasságunk kezdetén, de sose hordtam őket. Túlságosan hivalkodó volt számomra, meg aztán Sherine is lebeszélt volna, ha mégis hordani akartam volna őket."

,, Látszik, hogy nem tudott semmit sem rólad. Pedig, ha már elvett téged, annyit igazán kérdezhetett volna a szüleidtől, mi a kedvenc édességed, állatos karkötőd, vagy bármi."

Nem tudtam ellenkezni vele, mert jogosan tette fel mindezt. Mikor megérkeztem Amerikába, vártam, hogy megismerjük egymást, hogy tudjam, mit főzzek, vagy vásároljak neki a boltban. Igyekeztem a kedvére tenni mindenben, de a fülbevalón kívül, nem igazán vásárolt semmit se nekem, hanem odaadta a bankkártyáját és azt mondta, vegyek rajta, ami megtetszik.

,, Nem az érzelmei kimutatásáról híres."

,, Ha csak véletlenül nem arról van szó, hogy helyben akar hagyni."

Felsóhajtottam. Bár már két hét is eltelt az incidens óta, azóta se tudtunk tova lépni. Én se és Oswald sem. Bennem folyamatos rossz előérzetek keringtek, ha csak rágondoltam, Oswald meg állandóan megjegyzéseket tett, nem titkoltan arra sarkalva engem, hogy váljak el, a pénz nem ér ennyit, hogy félelemben éljek. De mégis hova mehettem volna? Egy fityingem sem volt, hogy hazarepüljek, Arghavanéknak meg már így is zsúfolt volt az apró házuk, nem hiányoztam még én is oda.

Minden idegszálam azt kiabálta, valami szörnyű dolog van készülőben, ha tovább maradok. De esélyem se volt más útra lépni. Teljesen ki voltam szolgáltatva.

,, Szóval miért is küldted ezt a virágot a tisztelet kimutatáson túl?"

,, Maradjunk annyiban, hogy egy kis kedvesség a részemről. Ha már élőben nem tudok adni semmit."

,, Ez igazán aranyos tőled."

,, Nincs mit. Gondolom, nálatok ennyivel kell beérnem."

,, Mivel beérni?"

,, Ha nem is lennél házas, akkor sem nyúlhatnék hozzád egy ujjal sem."

,, Mégis miért akarnál hozzám nyúlni?"

,, Mert így fejezném ki, hogy mennyire szeretem a közelségedet."