A lány, aki elérte a csillagokat ✓

I. Második

,,Ez egy oltári nagy hülyeség!"

Ez fogadott, mikor másnap felnéztem a fórumra, lefagyva olvastam el az üzenetet. Többször is a kezem a billentyűzeten táncolt, de aztán elhúztam, mert kavarogtak bennem az érzelmek. Nagyon ritkán találkoztam a hülye szóval, éppen ezért nehezen tudtam megérteni az egyre növekvő, de még mindig hiányos angol tudásommal. Valljuk be, azokból a klasszikus könyvekből csekély mennyiségű szitok szót használtak fel, de kapóra jött az az egy-két kortárs regény most.

Ám, mikor leesett, akkor teljesen letaglózott. Ember nem szólt ilyen hevesen, főleg nem ilyen stílusban hozzám, még ha ez virtuális üzenetként támadt rám. Ilyen az én világomban nem volt megengedett. Körülöttem minden férfi igyekezett a lehető legkörültekintőbben fogalmazni. Emlékszem, hogy egyszer el akartam menni apuval egy baráti társaságba. Mindig is érdekelt, miként zajlik a férfiak közötti társalgás, de ő nem engedett.

– Tudod, Mona drágám, csak férfiak körében elhagyják bizonyos dolgok az ember száját. Hajlamosabbak szabadabban, következetlenül kiejteni szavaikat, ami rátok, lányokra igencsak káros lehet. És nem mellesleg, foltot hagyna a hírneveden, ha megengedném, hogy velem gyere – magyarázta akkor.

Én tízévesen csak pislogtam nagyokat, és próbáltam értelmezni a szavait. Ugyan miket mondhatnak a férfiak, amiket mi, nők nem hallhatunk? Nem mintha a nők nem találták volna fel magukat e téren. Megvolt a magunk káromlása, mint a macska vigye el, vagy azt a rossebét neki!

De semmiféle ilyen káromlással nem találkoztam. Mármint, komolyan meggyalázzák az oltári szavukat egy ilyen szóval? Hallottam, hogy a keresztények, vagy legalábbis abban az országban élők nem félnek Isten felé szidalmakat szórni. Ráadásul még a nők sem! Ezt sose értettem, hisz az én szememben Allah a jóságot testesítette meg, a világért sem sértettem volna meg ilyen rágalmakkal. Szentül hittem benne, hogy egy jó keresztény sem vet ilyen szavakat a saját Istenére. Tehát ez az ember vagy nem jó keresztény, vagy egyáltalán nem hívő.

Egy hitetlen.

Ez elgondolkoztatott. Ugyan minek kellett történnie, amiért nem alakult ki a hitrendszere? Elhanyagolták? Rossz társaságba keveredett? Vagy egyszerűen megannyi rossz történés után hitehagyottá vált?

Hirtelen megesett ezen az emberen a szívem, mert biztos, okkal vált hitetlenné. Elképzelhetetlenek tartom ezt az állapotot, hogy a nehéz helyzetekben nincs miért nyúlnod, nincs támaszod. Egyedül vagy a végtelenségben.

Most már inkább sajnáltam, amellett, hogy még mindig bosszantott, amiért így beszélt velem. Igaz, nem tudhatta, mi a nemem, azt meg végképp nem, hogy muszlim nő előtt ilyesmit nem engedhet meg magának.

Kakaduvagyok is jól leplezte magát ezzel a felhasználónévvel. Kissé aggódtam, hogy férfival van dolgom. A muszlim nők nem érintkezhetnek férfiakkal, akik nem a család tagjai. Mikor elmondtam Emadnak, hogy egy iszlám fórumra szeretnék regisztrálni, hogy mélyebb tudást nyerjek a vallással kapcsolatban, ő belement, azzal a feltétellel, hogy nem folyok bele a vitákba. Ezt rögtön meg is szegtem azzal, hogy ennek az idegennek válaszoltam. Ki is töröltem az előzményekből rögtön, miután leültem a gép elé. Mintha egy bűnt követtem volna el. Ezt mind tetézné, ha férfit fogtam ki.

Nem férfi. Győzködtem magamat. Nem lehet, mert érződött a sorain, hogy törődik a húgával és nem tudja elfogadni a mi hit szabályainkat. Egy nő sokkalta nehezebben dolgozza fel ezt, mint egy férfi. Ők képesek beleélni magukat a helyzetbe. A férfiak nem, mert látszólag ugyanúgy élnek a társaik, ahogyan ők.

De még így is féltem. Egy idegen származású nővel beszélgetni kiszámíthatatlan. Mintha bekötött szemmel akarnál kimenni az autópályára. Még azelőtt balesetet szenvedsz, mielőtt a felhajtóra érnél. Csúnya lenne.